Iparjogvédelmi és Szerzői Jogi Szemle, 2002 (107. évfolyam, 1-6. szám)
2002 / 4. szám - Hírek, események. Tidrenczel Béla: A Magyar Szabadalmi Hivatal nemzetközi tevékenységének főbb jellemzői 2002 első felében
80 Hírek, események ta fel: 1) „hagyományos” közvetítés a légtéren keresztül a nagyközönség közvetlen vétele céljából; 2) műsorhordozójelek vezetékes alapú közvetítése; 3) a műsorsugárzást megelőző jelek; 4) az 1. és/vagy a 2. egyidejű valós időben zajló műsorfolyamata (real-time streaming); 5) internetalapú, valós időben zajló műsorfolyamat. Ezzel összefüggésben 10 releváns jog vagy egyéb cselekmény került meghatározásra, ezek: 1) rögzítés; 2) rögzítések többszörözése; 3) rögzítések terjesztése; 4) kódolt műsorsugárzások kódoldása (decryption of encrypted broadcasts)-, 5) továbbsugárzás; 6) vezetékes továbbközvetítés; 7) továbbközvetítés interneten keresztül; 8) rögzített műsorsugárzások hozzáférhetővé tétele; 9) rögzítések bérbeadása; 10) nyilvánossághoz való közvetítés (a közönség számára hozzáférhető helyeken). Az ülésen az 1) és a 2) alatt megjelölt védelmi tárgyhoz kapcsolódóan került sor hosszabb érdemi vitára. Az Európai Közösség képviselője a hagyományos műsorsugárzási tevékenységhez kapcsolódó vita során rámutatott, hogy a műsorsugárzó szervezetek jogait a Római Egyezmény már tartalmazza. A közösségi tagállamokban a védelem szintje meghaladja az egyezményben biztosítottakat, ezért is folyik vita az egyezmény megújításáról annak 22. cikke alapján. Amikor az a kérdés merül fel, milyen jogokat kell biztosítani a műsorsugárzó szervezetek „hagyományos tevékenységei” számára, megállapítható, hogy az egyezményben foglalt és a fent felsorolt jogok közül néhány azonos tartalmú alapjognak tekinthető. Ezt támasztja alá alábbi felosztásuk, amely a felsorolt jogok négy csoportját különbözteti meg; az első csoportba kerül a rögzítés joga, a rögzítések többszörözése, a továbbsugárzás joga és a nyilvánossághoz történő közvetítés, összhangban a Római Egyezmény 13. cikk d) pontjával. A második csoportba tartoznak a vezetékes továbbközvetítés és az interneten keresztül történő továbbközvetítés, amelyek kellőképpen hasonlóak a Római Egyezményben biztosított jogokhoz. A harmadik csoportot alkotják a rögzítések terjesztéséhez és a rögzített műsorsugárzások hozzáférhetővé tételéhez való jogok, amelyek a WPPT rendelkezésein alapulnak, és az előző' ülésszakon benyújtott javaslatok is tartalmazzák azokat. A negyedik csoportot alkotják a kódolt műsorsugárzások kódoldásához és a rögzítések bérbeadásához való jogok. E műsorsugárzáshoz való jogosultságok nem találhatók meg a korábbi nemzetközi egyezményekben, anyagokban és a küldöttség számára kérdéses, hogy a műsorsugárzó szervezeteknek ezek mennyire szükségesek. Ez indokolja azt, miért maradtak ki a javaslatból a negyedik csoport elemei. Szingapúr delegációja az elnök által összeállított anyagra reflektálva megállapította, hogy a védelem tárgyai és a jogok vagy a korlátozott cselekmények között átfedés található. Példaként hozta fel az egyidejű, valós időben zajló műsorfolyamatot, amely a műsorsugárzó jelek egyidejű továbbközvetítéseként is értelmezhető. Az Európai Közösség javaslatában szereplő továbbközvetítési jog szintén a műsorsugárzó jelek egyidejű továbbközvetítéseként is értelmezhető. A küldöttség egyszerűsítést javasolt ezen a téren. Szingapúrhoz csatlakozott a nem kormányzati szervezetek közül az IFPI (Hangfelvétel-Ipar Nemzetközi Szövetsége) képviselője, aki kérdésessé tette, vajon az intemetalapú közvetítések miért sorolandók be a védelem tárgyai közé, mivel azok inkább tevékenységnek tekinthetők. Az ülés elnöke által javasolt anyag másodikként megjelölt védelmi tárgya (műsorhordozó jelek vezetékes eredetű közvetítése) értelmezéséhez először Svájc szólt hozzá, ezzel számos más tagállam és nem kormányzati szervezet is egyetértett. A svájci küldött felszólalásában jelezte, hogy a vezetékes eredetű közvetítéseknek hasonló védelmet kellene élvezniük, mint a hagyományos műsorsugárzásnak. Amíg a „műsorsugárzás” fogalma a tervezett egyezményben eltérő lehet a más egyezményekben foglaltaktól, világosan megállapítható, hogy a „műsorsugárzás” meghatározása az új egyezményben csak erre az egyezményre vonatkozik, kihatás nélkül más nemzetközi szerződésre, nem érintve az azok hatálya alá eső jogokat és kötelezettségeket. Hivatkozva a felsorolt jogok listájára, a svájci delegátus megállapította, hogy bizonyos jogokat, mint pl. a vezetéken történő továbbközvetítés, nem nevesít sem a Római Egyezmény, sem a WPPT. Figyelembe kellene venni a más jogosulti csoportok jogaival való egyensúlyt, valamint az engedélyezett kivételeket. A magáncélú másolásért a műsorsugárzó szervezeteknek járó díjazásra kiterjedő jogosultság tanulmányozását nemzeti szinten kellene elvégezni. Svájc álláspontja szerint a tervezett egyezménynek szélesebb célokat kellene megvalósítania, mint csupán a kalózkodás elleni küzdelem. Több nem kormányzati szervezet (pl. FIM; FIA) hozzászólásában is kiemelésre került a más jogosulti csoportokkal való jogalkotási és kereskedelmi (pl. CISAC) egyensúly megteremtése. A jövőbeni teendőket illetően az Állandó Bizottság az alábbiakról hozott döntést: az Állandó Bizottság következő üléséhez kapcsolódva információs célú ülésre kerül sor a műsorsugárzás és az interneten keresztül, valós időben zajló műsorfolyamat technikai és jogi kérdéseiről, amit a Titkárság szervez. Az Állandó Bizottság döntése értelmében a műsorsugárzó szervezetek jogai lesz a következő ülés legfontosabb témája. A Titkárság felkérte a tagállamokat és az Európai Közösséget, hogy kiegészítő javaslataikat, lehetőleg egyezményszöveg jellegű formában, 2002. szeptember 16-ig jutassák el. Az Állandó Bizottság következő ülése 2002. november 4. és 8. között kerül megrendezésre. A fentiek alapján, a szokásos módon, ismét nyitva áll a javaslattételi lehetőség valamennyi hazai érdekelt szervezet előtt is. Az írásbeli anyagokat a Magyar Szabadalmi Hivatal Szerzői Jogi és Jogharmonizációs Osztályára (1370 Budapest 5. Pf. 552), 2002. szeptember 10. napjáig lehet eljuttatni. Munkácsi Péter
