Iparjogvédelmi és Szerzői Jogi Szemle, 2002 (107. évfolyam, 1-6. szám)
2002 / 4. szám - Európai jogi figyelő. Dr. Palágyi Tivadar: A feltalálói tevékenység megítélése az Európai Szabadalmi Hivatal joggyakorlatában
58 Dr. Palágyi Tivadar feladat megadásából álló feltalálói tevékenységet, mert a javításokra és a hiányok kiküszöbölésére irányuló törekvés a szakember alapkötelességei közé tartozik. A Fellebbezési Tanácsok joggyakorlata szerint egy feladat puszta megszövegezésére nem adnak szabadalmat, ha egyidejűleg nem igénylik a megoldást is. A T 417/86 sz. ítélet megállapítja, hogy a feladat kitűzése jelentősen hozzájárulhat a feltalálói tevékenységhez, sőt azt meg is alapozhatja, ha a találmány alapját képező feladat nem vezethető le a technika állásából. A feltalálói tevékenység vizsgálatakor alkalmazott és eddig tárgyalt szempontok mellett vannak bizonyos tényezők, amelyeket a szakirodalom szerint figyelembe lehet venni. A VI C-1V, 9.8. pontja felsorol ilyen tényezőket, amelyek az alábbi négy csoportba sorolhatók: a) gazdasági siker, b) meglepő hatás vagy nem várt eredmény, c) régóta fennálló szükséglet és d) műszaki előítéletek. Itt hivatkozunk még a VSz 27. szabálya (1) bekezdésének ej pontjára, amely előírja, hogy adott esetben meg kell nevezni a találmány előnyös hatásait a technika állásának figyelembevételével. Gyakran nem elegendő a találmány előnyeinek egyszerű felsorolása, mert az elővizsgáló meglepő eredmények bizonyítását kívánhatja. A T 181/82 (O J 1984,401) sz. ítélet szerint ezt a bizonyítást a legközelebb álló technika állásával való összehasonlítás útján kell elvégezni. A feltalálói tevékenység vizsgálatakor a találmány értékét befolyásoló különböző tényezőket a T 181/85 sz. ítélet szerint kombinálni lehet. Az ítélet tárgyát nyers kávé koffeinmentesítésére szolgáló eljárás képezte, amely megakadályozta az aroma számára fontos anyagok kivonását. Annak érdekében, hogy elkerülje az ex post elemzést, a Fellebbezési Tanács egy, a szabadalmazott megoldáshoz közel álló korábbi találmány alapján behatóan vizsgálta az eljárás fejlődését a ’30-as évektől kezdve, és megállapította, hogy a bejelentő egy régebbi eljáráshoz visszanyúlva szakított az uralkodó fejlesztési tendenciával - ez volt az első hozzájárulás a feltalálói tevékenységhez. A további lépések, amelyekkel az eljárás ismert hátrányait sikerült elkerülni, szintén nem voltak kézenfekvők, mert még öt évre volt szükség ahhoz, hogy az új eljárásban a korábban használt szerves oldószereket folyékony széndioxiddal helyettesítse. Ezért a feltalálói tevékenységet elismerték, és az európai szabadalmat fenntartották. A 326/89 sz. ítéletben a Fellebbezési Tanács szintén több tényezőt - így a korábbi műszaki megoldástól való eltérést, a termék minőségének javítását és (bár korlátozottan) a gazdasági eredményt - együtt vett figyelembe, jóllehet a feltalálói gondolat első pillantásra kézenfekvőnek tűnt. A T 164/82 sz. ítélet olyan szabadalomra vonatkozott, amelynek tárgyát jelentősen megjavult biológiai lebomlási képességgel rendelkező tenzidek képezték. Itt a Fellebbezési Tanács azért ismert el feltalálói tevékenységet, mert az eredményhez rendszeres kutatással jutottak, amely a vegyészet területén gyakran olyan jellegű, mint amikor egy szénakazalban kutatnak egy tű után; emellett a technika állása nem ösztönzött további kutatásra. A T 292/85 (OJ 1989, 275) sz. ítélet szerint a feltalálói tevékenység vizsgálatakor a találmány hátterét is figyelembe kell venni, és feltalálói tevékenység állapítható meg, amikor a technika állása a találmány szerinti tanítástól eltérő másik irányba vezet. A T 72/95 sz. ítélet szerint a Fellebbezési Tanács köteles vizsgálni a feltalálói tevékenység szempontjából mérvadónak minősített műszaki funkció meglétét. Ha egy ismert berendezést egy olyan elem hozzáadásával módosítanak, amelynek nincs műszaki funkciója, ez a módosítás nem járulhat hozzá a feltalálói tevékenységhez. A gazdasági sikert a Fellebbezési Tanácsok önmagában nem tekintik a feltalálói tevékenység bizonyítékának. A VIC-IV, 9.9. pontja szerint a feltalálói tevékenység bizonyítéka az azonnali gazdasági siker, ha a találmány egyúttal régóta fennálló igényt elégít ki, feltéve, hogy a siker a találmány műszaki jellemzőire, nem pedig egyéb tényezőkre, így eladási fogásokra vagy hirdetési kampányra vezethető vissza. A T 38/84 (OJ 1984, 368) sz. ítélet szerint a hozam csekély (0,5%-os) javítása is gazdasági sikernek tekinthető egy nagyipari eljárás esetében, különösen, ha vegyi tömegtermékek előállitására szolgáló, iparilag fontos eljárásról van szó. AT 271/84 (OJ 1987,405) sz. ítélet megállapítja, hogy ha egy eljárást a velejáró gazdasági hátrányok ellenére 20 éven keresztül kereskedelmileg eredményesen alkalmaznak, és az igényelt találmány megoldja ezeknek a hátrányoknak a kiküszöbölését, ez a feltalálói tevékenység bizonyítéka. Váratlan vagy meglepő eredmények megalapozhatják a feltalálói tevékenységet. A Fellebbezési Tanácsok joggyakorlata szerint azonban előre nem látott előnyös hatások nem vezetnek a feltalálói tevékenység elismeréséhez, ha a technika állása a szakembert a feladatnak legalább egy lényeges részében a feltalált megoldásra kényszeríti. A T 69/83 (OJ 1984,357) sz. ítélet szerint nem igényel feltalálói tevékenységet egy olyan részfeladat megoldása, amely kézenfekvő, tervszerű cselekvésnél a szakember ölébe hull. Ilyen esettel van dolgunk akkor is, amikor egy várt hatáshoz egy meglepő, külön hatás járul. A T 766/92 sz. ítélet szerint itt „egyirányú utca” helyzettel van dolgunk, mert nem lehet több lehetőség közül választani. Ezzel szemben a T 126/83 sz. ítéletben tagadták az ilyen „egyirányú utca” meglétét kitozánsók hajápolásban való alkalmazására vonatkozó találmány esetében, mert e sók ismert alaptulajdonságaiból nem lehetett arra következtetni, hogy alkalmasak hajápolásra. A feltalálói tevékenység bizonyítékaként gyakran hivatkoznak régóta fennálló igényre. Egy anterioritás kora azonban önmagában nem elég annak elfogadására, hogy valóban régóta fennáll egy sürgető szükséglet. A T 79/82 sz. ítélet szerint a régi anterioritáson kívül egyéb bizonyítékra is szükség van. A T 273/92 sz. ítélet elismerte a régóta fennálló szükségletet a feltalálói tevékenység bizonyítékaként, mert a kutatási jelentésben megnevezett technika állása viszonylag régi volt, és a találmány területén ennek ellenére sem végeztek semmilyen fejlesztést, jóllehet gazdaságilag jelentős szakterületről volt szó.
