Iparjogvédelmi és Szerzői Jogi Szemle, 2002 (107. évfolyam, 1-6. szám)
2002 / 4. szám - Kevin G. Rivette, David Kline: Új értékek felismerése a szellemi tulajdonban
48 Kevin G. Rivettc - David Kline rozta 1998 nyarát és őszét. A Quicktum tudta, hogy a Mentor idővel felőrli az ellenállását, így a szellemi tulajdonát jelképező zsebkendőt mesebeli királykisasszonyként a fehér lovag Cadence Design Systems elé pottyantotta. A Cadence egy 253 millió dolláros kivásárlási ajánlattal reagált, amit a megkönnyebbült Quicktum boldogan elfogadott. Többé nem kellett tartania a Mentor ellenséges lépéseitől, így továbbra is nyomást tudott gyakorolni rá a szabadalombitorlásért, míg végül a Mentor tavaly júniusban beleegyezett, hogy SimExpress elnevezésű termékét kivonja a piacról. Az új piaci lehetőségek kiaknázása Arra is lehetőség nyílik, hogy a vállalatok a szabadalmakat pajzsként használva jövedelmező új piacokra törjenek be. A 3,5 milliárd dollár értékű Avery Dennison Corp. esete jó példa erre. 1994-ben a vállalat rövid múltú üzleti egységei kifejlesztettek egy termékcímkézéshez használható újfajta fóliát. A terméket kifejlesztő részleg fontos szerződést kötött a Procter & Gamble-lel a samponos flakonok címkéinek szállítására, és a vállalat menedzserei úgy látták, a részleg fényes jövő előtt áll. A szabadalmi tevékenység elemzése azonban kimutatta, hogy a Dow Chemicals szintén be akar szállni az iparágba. Érdemes-e hatalmas forrásokat befektetnie az Avery-nek a címkefólia-részleg piaci lehetőségeinek kiaknázása céljából, különösen, amikor az a veszély fenyeget, hogy a Dow Chemicals személyében nehezen leküzdhető versenytárs tűnik fel a piacon? Paul Germeraad, az Avery Dennison egykori alelnökének és kutatási igazgatójának elmondása szerint a következő történt: „Tudtuk, hogy ezen a területen mi rendelkeztünk alapvetőbb szabadalmakkal, és a megerősítésük érdekében további szabadalmakat jelentettünk be. Ezután a vezérigazgató támogatásával elmentünk a Dow-hoz, és közöltük velük, hogy többé nem gyárthatják ezt a fóliát. Fel kell oszlatniuk a teamj ükét, és ki kell vonulniuk a piacról. És a Dow pontosan ezt tette. Hála erős szabadalmainknak — és a szellemi tulajdonunk kikezdhetetlenségét felismerő vezérigazgatónk arra vonatkozó hajlandóságának, hogy minden erőforrásunkat a részleg építésére tegyük fel tétnek meg tudtuk akadályozni, hogy a Dow betörjön a piacra, és gyakorlatilag a teljes piacot megszereztük. Ennek eredményeképpen a részleg az egyik leggyorsabban fejlődő, és a legmagasabb eszközarányos nyereséget hozó szervezeti egység lett.” Vessünk egy pillantást az iparjogvédelmi jogokkal kapcsolatos machiavellisztikus fúziós és akvizíciós manőverekre az orvositágító-üzletben. A tágító egy apró rugós szerkezet, amely nyitva tartja az angioplasztika során kitisztított szívkoszorúeret. 1997-ig három vállalat - a Johnson & Johnson, a Boston Scientific és az Arterial Vascular Engineering - között oszlott meg a piac évi 1,3 milliárd dolláros bevétele. 1997 októberében azonban megváltozott a helyzet. A Guidant Corporation megszerezte az FDA (Federal Drug Administration) engedélyét új Multi-Link tágítója gyártására. A Johnson & Johnson nem kívánta három helyett négyfelé osztani az 1,3 milliárd dollárt, ezért szabadalombitorlási kereset nyújtott be. A Guidant három nap múlva meglepő manőverrel reagált: ahelyett, hogy ellenkeresetet nyújtott volna be, megvásárolta az EndoVascular Technologiest. A tranzakció meglepetésszerűen érte az elemzőket, mert az EndoVascular nem foglalkozott tágítok előállításával. Herb Greenberg, aki akkoriban a San Francisco Chronicle tudósítójaként dolgozott, 1997. október 8-án megjelent cikkében felfedte a Guidant logikáját: „Senki nem beszél a szabadalmakról. A Guidant megszerzi egy potenciálisan jövedelmező szabadalom tulajdonjogát, amelynek segítségével a markában tarthatja az egész túlhevített amerikai tágítópiacot.” Úgy látszik, hogy a Guidant valódi célja egy, az EndoVascular által nem használt tágítószabadalom megkaparintása volt, amelynek nagy esélye volt arra, hogy jogi bombaként hasson a piacon. A kérdéses szabadalom két évvel a Johnson & Johnson szabadalma előtt jelent meg. A Guident kezébe került a győztes fegyver a tágítóháborúban? Egyelőre még nem lehet tudni. A Guidant viszont kétségtelenül biztos lehet abban, hogy az EndoVascularért és kulcsszabadalmáért fizetett 170 millió dollárt jó helyre fektette be: a tágító-üzletben töltött első hat hónapja alatt a vállalat 350 millió dollár értékű eszközt adott el. Az IBM kicsit más, de ugyanilyen ötletes megközelítést alkalmazott egy lehetőség megragadására a telekommunikációs alkatrészek iparágában, ahol a vásárlók kielégíthetetlen igénye a piac robbanásszerű növekedését eredményezte. Az IBM ahelyett, hogy egy csomó készpénzt költött volna a piacra lépésre vagy az alkatrészek árának letörésére abban a reményben, hogy a vásárlók az ő termékeit fogják választani, szabadalmait felhasználva mindkét fél számára előnyös üzletet kötött a piacvezető Ciscoval. A 2 milliárd dolláros megállapodás szerint az IBM két évig ad el alkatrészeket a Cisconak, így az IBM-nek lehetősége nyílt arra, hogy egy újabb piacon vesse meg a lábát. A kockázat csökkentése A szabadalmak által tartalmazott információk a versenyintelligencia alapvető forrásaként abban is segítséget nyújthatnak a vállalatoknak, hogy kutatási-fejlesztési és fúziós-akvizíciós programjaikat megvédjék szabadalombitorlás és a kellő gondossággal (due diligence) végzett szabadalomtisztasági vizsgálat elmulasztása miatt indított perektől. A Polaroid és az Eastman Kodak instant fényképezési üzletágban vívott óriási szabadalomháborúja kitűnően szemléleti, milyen következményekkel számolhat az a vállalat, aki kockázatának csökkentése érdekében nem használja fel a szabadalmi információt. A Kodak nem vette figyelembe azt a szabadalomfalat, amelyet jóval kisebb vetélytársa, a Polaroid húzott gyorsan fejlődő instant fényképezőgép-üzletága köré. 1975-ben a Kodak új instant fényképezőgép és film termékcsaládot dobott piacra. A Kodak és a Polaroid technológiája között sokan - többek között a Polaroid kulcsemberei is - túlságosan nagy hasonlóságot véltek felfedezni. A felfedezésből következő szabadalmi jogvitát 1990-ben lezáró ítélet kimondta, a Kodak valóban szabadalombitorlást követett el a Polaroid kárára.
