Iparjogvédelmi és Szerzői Jogi Szemle, 2002 (107. évfolyam, 1-6. szám)
2002 / 4. szám - Kevin G. Rivette, David Kline: Új értékek felismerése a szellemi tulajdonban
Ipaijogvcdclmi cs Szerzői Jogi Szemle, a Szabadalmi Közlöny cs Védjegyértesítő melléklete 107. évfolyam 4. 2002. augusztus KEVIN G. RIVETTE - DAVID KLINE Uj értékek felismerése a szellemi tulajdonban* A szabadalmakat, védjegyeket, szerzői jogokat és a szellemi tulajdon egyéb formáit a legtöbb vezérigazgató még ma is a vállalati jogászok hatáskörébe tartozó kérdésnek tartja. A bimbózó tudásalapú gazdaságban azonban új típusú verseny indult, amelyben a fizikai eszközök helyett a szellemi eszközök váltak a részvénytulajdonosi érték és a versenyelőny első számú forrásává. Ebben a változásban rejlik a vállalatok számára a következő nagy kihívás: ki kell tapasztalni, miként lehet a szabadalmakban rejlő erőt a lehető legjobban kiaknázni. A szabadalmak kihasználása megalapozhatja a szabadalom tulajdonjogából származó piaci előnyt, javíthatja a pénzügyi teljesítményt, és növelheti a versenyképességet. Ezt szolgálják az olyan szabadalmaztatási technikák, mint a körülbástyázás és a bekerítés, amelyek célja a versenytársak kirekesztése vagy tevékenységük akadályozása. Richard Thoman nem nevezhető tipikus vezérigazgatónak. Ha a Fortune magazin ötszázas listáján szereplő vezérigazgatóktól megkérdezik, mit szándékoznak tenni a részvénytulajdonosi érték növelése érdekében, a legtöbben az értékesítés növeléséről, új, csúcsminőségű termékcsaládok kifejlesztéséről, vagy fúziókról és akvizíciókról kezdenek beszélni. De Thoman, akit tavaly nyáron neveztek ki a húszmilliárd dollárt érő Xerox vállalat vezérigazgatójává, nem tartja kielégítőnek az efféle hagyományos stratégiákat. Véleménye szerint a Xerox jövőjével kapcsolatos egyik stratégiai kulcstényező olyan kevéssé kézzelfogható és látható a tradicionális, pénzügyi eredményközpontú megközelítés és vállalati gyakorlat számára, hogy nem is szerepel a mérlegben. * A szerzők cikküket Rembrandts in the Attic: Unlocking the Hidden Value of Patents (Harvard Business School Press, 2000) című könyvükből adaptálták. A tanulmány eredetileg a Harvard Business Review 2000. január-február számában (Discovering New Value in Intellectual Property; p. 54-66.), illetve a Harvard Businessmanagcr 2001. évi 2. számában jelent meg. Folyóiratunkban ez utóbbi kiadójának, a Managerpress Kft.-nck az engedélyével közöljük, amiért ezúton is köszönetünket fejezzük ki. A szerzőkről: Kevin G. Rivette az Aurigin Systems társalapítója és elnöke a kaliforniai Mountain View-ban. Az Aurigin a szellemi tulajdon menedzsmentjét segítő szoftvereket gyárt. David Kline a szabadalmi stratégiával és az elektronikus kereskedelemmel kapcsolatos üzleti lehetőségekkel foglalkozó szakíró és üzleti tanácsadó. „Én a szellemi tulajdont állítom a fókuszba. Meg vagyok róla győződve, hogy a Xeroxnál a szellemi tulajdon menedzselésével érhetünk el értéknövekedést. És ez nem csak ránk vonatkozik. A szellemi tulajdont jól menedzselő vállalatok lesznek a jövő nyertesei, a szellemi tulajdont rosszul menedzselők pedig le fognak maradni” - mondta Thoman. Szellemi tulajdon? Öt évvel ezelőtt ez a kifejezés a legtöbb vezérigazgatónak még a szótárából is hiányzott, nemhogy részt kapott volna üzleti stratégiájában. A szabadalmakat, védjegyeket, szerzői jogokat és a szellemi tulajdon egyéb formáit a legtöbb vezérigazgató még ma is a vállalati jogászok hatáskörébe tartozó jogi kérdésnek tartja, míg a saját feladataként a versenyben alkalmazott stratégiák kidolgozását jelöli meg. Nem így Thoman, aki jogi helyett üzleti eszközökként kezeli a szabadalmakat. Ahol mások csak a jogügyi osztályon a sarokban porosodó papírhalmot látják, ő rejtett kincseket vél felfedezni, amelyek arra várnak, hogy nyereséget és versenyelőnyt hozhassanak a vállalatnak. Ahhoz, hogy megértsük, miért gondolkodik így Thoman, vissza kell mennünk az időben addig a pontig, amikor még az IBM pénzügyi igazgatója volt. Közvetlen szerepe volt abban, hogy a szellemi tulajdon agresszív menedzselése az éves szabadalmi díjakban rendkívüli mértékű, 3300 százalékos növekedést eredményezett - az 1990-ben 30 millió dolláros tétel ma már csaknem egymilliárd dollárra rúg. Érdemes megjegyezni, hogy ez az egymilliárd dollár nagyrészt szabad pénzáramlás (cash flow), azaz visszatérően beáramló nettó bevétel, amely az IBM éves adózás előtti nyereségének kilenced részét teszi ki. A teljes összeg közvetlenül a pénzügyi eredményt gyarapítja. Egy ekkora bevételhez az IBM-nek évente körülbelül húszmilliárd dollár értékű többletterméket kellene eladnia, ami a világszerte értékesített termékmennyiség egynegyede. Thoman a Xeroxnál hasonló szemléletet érvényesít a szellemi tulajdon menedzsmentjében. Két éven belül 10 millió dollárról több mint 200 millió dollárra akarja növelni a vállalat szabadalmi díjbevételét. És ez még nem minden. Ahogyan az IBM is kiaknázza szabadalmait stratégiai és gazdasági előnyszerzés céj Iából - a Nagy Kék is pénzt csinált belőle 30 milliárd dollár értékű új alkatrész eladásakor 1999-ben—, Thoman is hisz abban, hogy a Xe-
