Iparjogvédelmi és Szerzői Jogi Szemle, 2002 (107. évfolyam, 1-6. szám)
2002 / 3. szám - Fórum
Fórum 53 úgy ez a háttérszabályozásra történő utalás során a jogalkalmazás részére nehézséget okozhat. Nem tükrözi a való helyzetet az a megállapítás, hogy vagyoni jogokat is tartalmaznak e jogosultságok. Vagyoni jogokat ugyanis e jogosultságok mindig tartalmaznak, azonban személyiségi jogi elemeket nem (pl. védjegy, földrajzi árujelző, eredeti adatbázisok stb.). Ezen túlmenően azok a jogosultságok, amelyek személyiségi elemeket is tartalmaznak, a későbbiekben e személyiségi elemtől elváltán, személyiségtől független, vagyoni jogosultságként jelentkeznek. 2. Nem ellentétes a vitaanyag koncepciójával, hogy a szóban forgó, abszolút szerkezetű, negatív tartalmú, dologi jogi jellegű „szellemi tulajdon” e körben kerüljön szabályozásra. A koncepció a dologi jogi könyv egyes tartalmi rendelkezéseiről szóló II. 2. pontjában dologtárgyúság lazítása” cím alatt a következőket tartalmazza: „E körben különösen a következőproblémás kérdésekre kell utalni: a) Mennyiben lehet tulajdonjog tárgya és így átruházható a szellemi alkotás (a szerzői mű, ideértve a számítógépes programot, a találmány, az ipari minta, a védjegy stb.).” A szellemi tulajdonra vonatkozó szabályokat, álláspontunk szerint, a koncepció rendszerében a dologi jogi könyvnek a köztulajdonra vonatkozó III. része és a birtokra vonatkozó IV. része között lenne indokolt szabályozni önálló részben. Ezt, mint megvitatás alapjául szolgáló gondolatot vetjük fel. Ez nem zárja ki, hogy a szellemi tulajdonhoz fűződő személyiségi jogok hangsúlyozása érdekében a kódex az Első Könyv, IV. 2. fejezetében a nevesített személyiségi jogok körében megjelölje a szellemi tulajdonhoz fűződő, külön törvényekben szabályozott személyiségi jogokat (szerzői jog, feltalálói jog stb.). 3. Javasoljuk, hogy az új Ptk. mellőzze a Ptk. 86. § (3) bekezdésében foglalt szabályozást. E rendelkezés alkalmazásának lehetősége a publikált joggyakorlatban az elmúlt 25 évben néhány esetben merült fel, és ezekben az esetekben is értelmezési problémák voltak, egyrészt a társadalmilag széles körben történő felhasználhatóság, másrészt a közkinccsé válás kérdésében. Az esetleg e körbe tartozó kérdések a know-how megfelelő szabályozásával rendezhetők. 4. Indokolt lenne a Ptk. 86. § (4) bekezdésének módosítása. E szerint a személyeket védelem illeti meg a vagyonértékű gazdasági, műszaki és szervezési ismereteik és tapasztalataik tekintetében is a megkezdett vagy tervezett hasznosítás esetén a közkinccsé válásig. E törvényi meghatározással szemben a know-how-védelem szűkítését tartjuk indokoltnak. A törvény a know-how-t a legtágabb módon értelmezi, és nem tesz különbséget a gazdasági, műszaki és szervezési ismeretek tekintetében azok jellegétől függően. Nem vitás, hogy bármely ismeret, tapasztalat - tekintet nélkül annak jellegére - harmadik személy részére értékesíthető, aki addig az egyébként a közkincs körébe eső ismeretnek nem volt a birtokában, és célszerűbbnek tartja az azzal összefüggő ismereteket, dokumentációkat, tapasztalatokat megszerezni, mint azt saját maga részére kifejleszteni. így bármely ismeret vagyoni értéket képvisel, és szerződéses keretek között értékesíthető. A know-how értékesíthetőségével szemben meg kell különböztetni a know-how oltalomképességét. A jogellenes behatások ellen oltalomra érdemes szellemi tulajdonnak csak azokat, a jogosult által sajátos módon kifejlesztett ismereteket kell tekinteni, amelyek a maguk rendszerében általánosan nem ismertek, nem könnyen hozzáférhetőek és titkosak. Tekintettel arra, hogy a know-how-oltalom a közkincsek, a felhasználhatóság köréből meghatározott ismereteket rekeszt ki, a jogosultnak kell bizonyítania, hogy ezek titokban tartásához méltányolható érdeke fűződik, és a titoktartás érdekében a szükséges intézkedéseket megtette. E szabályozás az ítélkezési gyakorlatot is megkönnyítené, mivel nem a nehezen bizonyítható közkincs és közkinccsé válás fogalmát kell értelmeznie. E szabályozás összhangban áll a TRIPS-egyezmény 39. cikkében foglaltakkal, valamint az 1996. évi LVII. tv. 4. §ának az üzleti titokra vonatkozó rendelkezéseivel. A Ptk. 82. §-a szerint személyhez fűződő jogot sért, aki magántitok, üzemi vagy üzleti titok birtokába jut, és azt jogosulatlanul nyilvánosságra hozza, vagy azzal egyéb módon visszaél. Ezzel szemben a koncepció a nevesített személyiségi jogokról szóló, IV. 2. pontjában foglalt meghatározása szerint az általános személyiségi jog elismerése mellett a törvényben nevesített személyiségi jogként kell meghatározni „a titok és személyes adat megőrzéséhez” való jogot. A koncepció tehát mellőzi az üzleti és üzemi titok megjelölését, ennek a kódexen belüli szabályozása mellőzhetetlen. így tehát a know-how, amely üzleti vagy üzemi titkot tartalmaz - bár nem abszolút szerkezetű jog - a jogosultat megillető, kizárólagos jellegű hasznosítási jog, amelynek más által való jogtalan elsajátítása, felhasználása, nyilvánosságra hozatala ellen való jogi védelmet jellegénél fogva indokolt a dologi jognak a szellemi tulajdonra vonatkozó részében kodifikálni. Ezek az ismeretek a jogosultnak olyan vagyoni jellegű jogai, amelyek, jellegüknél fogva, még távolabb állnak a személyhez fűződőjogoktól, mint a többi nevesített jog. Kodifikációs feladat ugyanakkor a know-how sérelmére elkövetett szankciórendszer felállítása. A külön törvényekben nevesített, szellemi tulajdonra vonatkozó szankciórendszert az adott törvények szabályozzák. Tekintve, hogy a know-how oltalmára külön törvény nincs, a többi jogosultsághoz hasonló szankciórendszer bevezetése indokolt. Felülvizsgálandó, hogy szükséges-e változatlanul fenntartani a Ptk. 87. § (2) bekezdését, amely szerint a jogosult követelheti, hogy az eredményeit elsajátító vagy felhasználó személy részeltesse őt az elért vagyoni eredményben. Az összes többi jogosultságnál a sérelmet okozó fél a gazdagodását köteles kiadni, illetve a polgári jog szabályai szerinti kártérítést megfizetni. Az ettől eltérő megoldásnak nincs indokoltsága.
