Iparjogvédelmi és Szerzői Jogi Szemle, 2002 (107. évfolyam, 1-6. szám)
2002 / 3. szám - Európai jogi figyelő. Dr. Palágyi Tivadar: Az újdonság megítélése az Európai Szabadalmi Hivatal joggyakorlatában
Az újdonság megítélése az Európai Szabadalmi Hivatal joggyakorlatában 45 eljárásnál a reakciópartnerek egy bizonyos tartományként meghatározott arányát választjuk ki, amelyet az ismert tanítás felölel ugyan, azonban nem nevez meg. Ennek az igényelt tartománynak az újdonságát azonban lerontja az, ha egy korábbi dokumentum olyan példákat tartalmaz, amelyekből számított értékek ebbe a tartományba esnek. A tartomány nem válik azáltal újjá, hogy a példákból kiszámított értékeket kizáró szakasszal (disclaimerrel) kizárják az oltalmi körből. Egy ilyen előállítási eljárás azáltal sem válik újjá, ha egy, a szakember által korábban fel nem ismert olyan eljárási előnyre utalnak, amely az eljárás változatlan foganatosítása esetén jelentkezik. A vegyészet területén számos ítélet foglalkozik egy ismert kvantitatív értéktartomány, például koncentrációvagy hőmérséklet-tartomány részterületeinek az újdonságával. A T 198/84 (OJ 1985, 209) sz. ítéletben azért nem tekintettek egy ismert tágabb tartományba eső résztartományt kinyilvánítottnak, mert az ismert tágabb tartomány szemléltetésére szolgáló egyes értékek elegendő távolságra voltak az igényelt résztartománytól, és emellett további adatok alapján nyilvánvaló volt, hogy a szőkébb tartomány által jellemzett műszaki tanítás esetében nem az ismert általános tanítás egyszerű kiviteli alakjáról, hanem ténylegesen egy másik találmányról, vagyis célzott kiválasztásról volt szó. A T 26/85 (1990, 22) sz. ítélet szerint egy ismert paraméter-tartomány által felölelt résztartományt akkor nem lehet kinyilvánítottnak tekinteni, ha a szakember felismerheti, hogy ezt a résztartományt nem kívánták komolyan figyelembe venni. A VIC-IV, 7.3. pontja szerint abból kell kiindulni, hogy egy anyagkeverékre vonatkozó publikáció nem nyilvánítja ki a keverékben levő egyes komponenseket is, hanem csupán azokat, amelyek elkülönítését az anyagkeverékből le is írják. A Fellebbezési Tanácsok joggyakorlata ezt a szabályt megerősítette. A T 658/91 sz. ítélet királis vegyületekre vonatkozott, amelyek két térformában léteznek; ezek úgy viszonyulnak egymáshoz, mint a jobb kéz és a bal kéz, és rendszerint racém elegyek formájában fordulnak elő, amelyek a két térforma azonos mennyiségeit tartalmazzák. Az az egyszerű tudományos felismerés, hogy egy ilyen anyagkeverék áll rendelkezésre, nem elégíti ki az egyes komponensekre való szétválasztáshoz szükséges kivitelezhető műszaki tanítás kinyilvánításának a követelményét még akkor sem, ha a szakember általános tudásához tartozik egy használható eljárás az egyes komponensek elkülönítésére. Ezzel szemben azt a konkrét közlést, hogy a technika állásához tartozó tanítás felöleli nemcsak az anyagkeveréket, hanem a szokásos módszerekkel elkülöníthető komponenseket is, az általános tanítás által felölelt keverékek egyes komponenseinek egyértelmű kinyilvánításaként értékelte a Fellebbezési Tanács, jóllehet nem volt leírva a komponensek elkülönítése az elegyből. Az 54. szakasz 3. és 4. bekezdése az úgynevezett korábbi jogokra vonatkozik. Az összes szabadalmi rendszerben ismert az ütközés két bejelentés között, amire akkor kerül sor, amikor egy bejelentést egy azonos tárgyú másik bejelentés után, de annak nyilvánosságra hozatala előtt nyújtanak be. A nemzeti rendszerek ezt a problémát vagy az igényrontás (az angol szakirodalom szerint prior claim approach), vagy pedig a teljes kiterjesztésű technika állása (az angol szakirodalomban: whole contents approach) szerint oldják meg. Az első esetben a kettős szabadalmazást kell meggátolni, amikor alapvetően az igénypontok oltalmi körét veszik figyelembe, míg a második esetben a korábbi bejelentés benyújtásának időpontjától kezdve a bejelentés leírását is a technika állásához tartozónak tekintik, és az első bejelentésben leírtakat - függetlenül az igénypontok szövegezésétől és oltalmi körétől - a második bejelentésben már nem lehet igényelni. A 3. Strasbourgi egyezmény 4. szakaszának (3) bekezdése és 6. szakasza a szerződő államokra bízza a választást a két megoldás között. Az ESZE az 54. szakasz 3. bekezdésében a teljes kiterjesztésű technika állását választotta; ennek megfelelően a korábban benyújtott, de később nyilvánosságra hozott európai szabadalmi bejelentéseket az újdonságvizsgálatnál a bejelentés vagy az elsőbbség időpontjával veszik figyelembe a technika állásánál. Egy, csak később publikált európai szabadalmi bejelentés akkor tartozik a technika állásához, ha- a későbbi bejelentés bejelentési napja előtt nyújtották be;- a későbbi bejelentés napján vagy azt követően hozták nyilvánosságra;- nyilvánosságra hozatalának időpontjában még érvényes; ha nyilvánosságra hozatala előtt visszavonták vagy más okból hatálytalanná vált, de mégis nyilvánosságra hozták, mert például a publikálási előkészületeket már lezárták, nem minősül a 3. bekezdés szerint korábbi jognak, hanem csupán a nyilvánosságra hozatal napjától számít szokásos publikációnak;- az illető szerződő állam mindkét bejelentésben érvényesen meg van nevezve;- hatályosan lerótták vele kapcsolatban a megjelölési díjat. Az ilyen korábbi bejelentés az új 23a szabály szerint csak akkor minősül korábbi jognak, ha a megjelölési illetéket kellő időben befizették; a 79. szakasz (2) bekezdésének második mondata szerint a megjelölési illetéket az európai kutatási jelentés nyilvánosságra hozatalára vonatkozó utalásnak a hivatalos lapban való meghirdetésétől számított hat hónapon belül kell leróni. A teljes kiterjesztésű technika állásának alkalmazásával járó szigort azzal enyhítették, hogy ezt az alapelvet az újdonságvizsgálatra korlátozták; a feltalálói tevékenység vizsgálatakor a korábbi európai jogokat nem veszik figyelembe. Ez a szabályozás egyértelmű különbséget tesz az újdonságvizsgálat és a feltalálói tevékenység vizsgálata között. Az 54. szakasz (3) bekezdése gátolja a kettős szabadalmazást, vagyis az olyan műszaki tanítás újbóli szabadalmazását, amely egybeesik egy korábbi európai szabadalmi bejelentésben kinyilvánított műszaki tanítással. Svájc kivételével az ESZE valamennyi szerződő állama a teljes kiterjesztésű technika állását alkalmazza nemzeti szabadalmi jogában. A svájci jog erre az esetre a 135. szakasz szerint megengedi az európai bejelentésnek nemzeti bejelentéssé való átalakítását. Az 54. szakasz (5) bekezdése különleges szabályozást tartalmaz a technika állásához tartozó anyagokra és anyagkeverékekre, mert lehetővé teszi azok szabadalmazását az 52. szakasz (4) bekezdésében felsorolt eljárásokban, ha ez az alkalmazás nem tartozik a technika állásá
