Iparjogvédelmi és Szerzői Jogi Szemle, 2002 (107. évfolyam, 1-6. szám)
2002 / 3. szám - Gyenge Anikó: Zeneművek átdolgozása a szerzői jogban
24 Gyenge Anikó variáció alapjául szolgáló anyag „a teljesen önálló szellemiségű új műben nem lényeges elem többé”,48 zenei szempontból talán azzal egészíthető ki, hogy a variációs mű alkotójának zeneszerzői tevékenysége és az annak nyomán létrejövő alkotás egyénisége, eredetisége nem az alapul szolgáló téma kitalálásában, hanem a folytonos átalakító, változtató, variáló tevékenységben nyilvánul meg, és így lehetséges, hogy maga az alap az összalkotásban nem lényeges, de mindenképpen nélkülözhetetlen eleme az így létrejövő alkotásnak. Úgy véljük, a variációs mű esetében nagyobb, a csak nagyobb mű tételeként komponált variáció esetében az egészhez képest kisebb, de mindenképpen lényeges elemnek kell tekinteni a variáció alapjául szolgáló zenei anyagot (művet). Más a helyzet akkor, ha a szerző nem is tudatosan, esetleg nem is az egész művet veszi át. Az idézésnek (tehát nem az átdolgozásnak) ez a típusa Richard Strauss Metamorphoses című vonószenekari darabjában jelenik meg, amelynek központi, metamorfózison áteső témája kísértetiesen hasonlít Beethoven Eroica szimfóniája gyászindulójának első témájához.49 A szerző saját bevallása szerint is csak utóbb vette észre a hasonlóságot. Kevéssé volt megértő Brahms akkor, amikor arra emlékeztették, hogy I. szimfóniája egyes pontokon feltűnően hasonlít Beethoven IX. szimfóniája Örömódájának dallamához.50 Itt már nem az átdolgozás, hanem az idézés - adott esetben aggályos — jogi jelenségével állunk szemben. Mind Brahms, mind Strauss műve kitűnő példája annak, hogy a zeneszerzők egy történelmi folyamat láncszemei, nem szakadhatnak el a tradíciótól, a megelőző korok kisebb-nagyobb zeneszerzőitől és műveiktől. Meg kell jegyeznünk továbbá, hogy bár valóban idézésről van szó, hiszen ez olyan, az eredeti műből származó részlet átvételét jelenti, amely szerves kapcsolatban ál 1 az átvevő művel, egyes műfajok (elsősorban képző- és iparművészeti alkotások) esetében mégis rendkívül nehezen megfogható, sőt ki is zárható mint alkotói technika. A zenében az idézés megvalósulhat úgy is, hogy az idézett mű torzításához vezethet, amit akár az eredeti szerző személyiségi jogaira tekintettel sérelmesnek is érezhet. További probléma a zenei idézeteknél az idézéshez egyébként általánosan kapcsolódó szabály, miszerint a már nyilvánosságra hozott mű részletét a forrás, valamint a szerző megnevezésével bárki idézheti. A zeneszerző azonban nem tud „lábjegyzetelni”, legfeljebb egy előszóban, az előadás előtti bevezetőben utalhat a kölcsönzött anyag eredetére.51 Az a jogszabályi rendelkezés azonban, amely szerint az idézésként való felhasználáshoz nem szükséges a szerző engedélye, a zenei idézésre is vonatkozik. Mindazonáltal mi a jogi fogalom lényegét a következőkben látjuk: az idézés a másodlagos mű szövetében az érvelés, magyarázat, kiegészítés, indoklás, színezés, ábrázolás, vagyis egyfajta alátámasztó technika szerepét tölti be, nem kiemelkedve a szövegből, hanem inkább alátámasztva azt. Ebben az értelemben mind Strauss, 48 1. Gyertyánfy Péter: A zenei átdolgozások egyes szerzői jogi kérdéseiről; Magyar Jog, 1980., 6. sz. 49 Batta András: Richard Strauss. Szemtől szembe. Gondolat, 1984. 257. o. 50 Ludwig Erhardt: Brahms. Zeneműkiadó, 1978. Emiatt egyesek vitatják is a zenei idézés létezését, 1. Lontai: A szellemi alkotások joga; Eötvös József Kiadó, Budapest, 2001. mind Brahms művének idegen eleme megfelel az idézés lényegének: mindkettő úgy használja fel a más szerző témáját, hogy azok a mű mondanivalójához úgy járulnak hozzá, hogy nem új információkkal bővítik, hanem a tradícióhoz, az előző mesterek alkotásaihoz való szerves kapcsolódást jelzik. Az idézés, mint jelenség és alkalmazott technika meg is kérdőjelezhető olyan esetben, amikor nem egyértelmű, vagy csak nehezen bizonyítható az átvétel. Itt kell megemlíteni azt, hogy az átvétel nem aszerint jeleni idézést, hogy hány hang, hány ütem hasonlít az eredetihez, hanem minden esetben egyedileg kell megvizsgálni, hogy felismerhető-e a kölcsönzés vagy csupán „belemagyarázásról” van szó. Úgy is fogalmazhatunk, hogy az eredeti anyag felismerhetősége az idézésnek sine qua non-ja. Nyilvánvaló, hogy egy lefelé irányuló nagy tere lépés nem jelent feltétlenül átvételt, de ha a magasabb hang három nyolcad értékű, az alacsonyabb pedig egy hosszabb hang, ráadásul a képlet megismétlődik egy szekunddal lejjebb, a kiművelt fül számára még akkor is Beethoven Sors-szimfóniája I. tétel főtémájának idézeteként hangzik, ha nem c-mollban, nem alia breve vagy nem azonos hangszerelésben van lejegyezve. A dallam (tehát nem egy egész mű) feldolgozása tárgyalásának kikerülhetetlen kérdése az ismeretlen szerzőtől származó, illetve népzenei dallamok felhasználása.52 Természetesen ilyenkor a szerző engedélye nem szükséges, hiszen a népzenei dallam esetében ilyen személy nincs, az ismeretlen eredetű dallamok esetében pedig megállapíthatatlan. Itt kell megemlíteni a vándordallamok speciális jelenségét is, amelyek bár egy-egy szerző műve által váltak népszerűvé, ismertté, mégsem tekinthetők az adott szerző alkotásának, mivel a kor zenei köznyelvéhez tartoznak.55 Ezek szintén szabad felhasználásnak minősülnek. Ha a népdalt előzőleg valaki lejegyezte, és gyűjteményes vagy egyéni formában kiadta, akkor sem tekinthető szerzőnek, így csupán szerkesztési, de nem a zenemű alkotói tevékenységéért részesül védelemben. Engedélye a másodlagos mű létrehozásához csak abban az esetben szükséges, ha a másodlagos mű alkotója kifejezetten azt és specifikusan a lejegyzett változatot akarja felhasználni. Természetesen ha a másodlagos mű szerzője egyéni-eredeti alkotást hoz létre, azt az alapanyag szerzői jogi elismertségétől függetlenül illeti meg a műveknek járó védelem.54 Ez különösen a népzenei dallamok feldolgozása esetén van így (gondoljunk csak Bartók vagy Kodály számos népdalfeldolgozására). A több, egymástól is független részből összeállított egész nem csak az irodalmi antológiák alkotásának eljárása, de a zenében is ismert módja új (?) művek létrehozásának. A pasticcio az operaszínpad egyik kedvelt műfaja a komikus opera kezdeteitől fogva. Händel saját és mások A szerzői jogi törvény rendelkezése értelmében a folklór kifejeződései (így a népdalok) nem részesülnek szerzői jogi védelemben. Szjt. L§(7). 53 ilyen Mozart Jupiter-szimfóniájának IV. tételében a híres négyhangos fúga-téma, de vándordallam Bach Wohltemperiertes Klavierjában számos fúga témája is. 54 Az Szjt. 1. § (7) alól kivétel: a népművészeti ihletésű, egyéni, eredeti jellegű mű, amelynek szerzőjét megilleti a szerzői jogi védelem. Szjt. 1. § (7) bekezdésének 2. mondata.
