Iparjogvédelmi és Szerzői Jogi Szemle, 2002 (107. évfolyam, 1-6. szám)

2002 / 3. szám - Gyenge Anikó: Zeneművek átdolgozása a szerzői jogban

22 Gyenge Anikó mánk szempontjából azok a filmzenék bírnak jelentőség­gel, amelyeket az eredeti szerző, vagy a film zeneszerzője mint átdolgozásokat illesztett a művébe. A Fantasia című Disney-film zenéje Stravinsky Sacre du Printemps című balettzenéjéhez képest jelentős rövidítéseket, hangszere­lésbeli egyszerűsítéseket tartalmaz, mégsem hordoz ma­gán olyan fokú eredetiséget, ami miatt önálló, új műnek lehetne tekinteni. Más a helyzet például a Napfény íze című Szabó István-film zenéjével, ahol a zeneszerző meg­hangszerelve és mollos karakterét módosítva, sőt, beszé­des hangnemét is megváltoztatva szimfonikus zenekarra dolgozta át Schubert f-moll négykezes Fantáziáját. (A filmzene egyik legszebb pillanatában a fantáziából nő ki a Marseillaise dallama.) Az eredeti művön végzett módosí­tás-sorozat olyan nagyfokú, hogy bár felismerhető az ere­deti (tehát nem teljesen független a filmzene attól), az új mű mégis olyan egyéni-eredeti gondolattal teli, hogy át­dolgozásnak, és ezzel együtt önálló szerzői műnek is te­kintendő. A hangszerelést Gyertyánfy Péter nem tekinti lényegi változtatásnak, amelynek eredményeképpen a mű átdol­gozás lenne, csupán kivételként ismeri el a hangszerelés egyéni-eredeti jellegét. Elismerve, hogy állítása a jog szempontjából kétségtelenül helytálló, azzal egészíteném ki, hogy a hangszereléseket funkcióik szerint osztályozva általános jelleggel azt is meg lehet állapítani, hogy melyek átdolgozások, és melyek csupán mechanikus átírások. Az eddig említett példák alapján érzékelhető tendencia azt mutatja, hogy a csökkentő, hangszereket elvevő, rövi­dítő jellegű módosítások nem, a bővítések, hangszerelé­sek42 inkább sorolhatók a szerzői jog átdolgozások köré­be. Érthető módon, hiszen az elvétel, az egyszerűsítés ál­talában mechanikus jellegű tevékenység, ezzel szemben a mű „dúsítása” gyakrabban igényel egyéni képességeket, gondolatokat. Modernizálás A régi zenei mozgalom kibontakozása egyre inkább ráéb­reszti a zenészeket, hogy ma már szinte fizikai lehetetlen­ség eredeti formájukban előadni a darabokat. A hangszer­kópiákon, kéziratokból, eredeti helyszíneken való játék „eredetisége” nem tud igazán hiteles lenni, hiszen nem eredetiek az előadók és a közönség sem. Ennek ellenére folyton megújuló hullámokban tesznek kísérletet az elő­adók a régi zenék mai körülményekre adaptálásával, mo­dernizálásával. Különösen nagy kényszert jelentenek a fi­nanciális okok: nincs elég régi hangszer, elég lemezidő, vagy a darabnak is elvesztek részei. Ilyenkor persze sérül az eredetiség ideája: létrejön egy olyan előadás, amilyen még soha nem hangzott el, viszont rendszerint nem nyúl­nak a darab „lényegéhez” sem, tartalmi, formai szempont­ból nem változtatják meg: nincs szó átdolgozásról. Nóta bene: nem átdolgozás a kottakép modernizálásával törté­nő új kiadás készítése (ami egyébként a régizenei kottaki­adás alapja) sem, hiszen ez is jórészt előre rögzített szabá­lyok alkalmazásával járó mechanikus cselekmény. Schönberg Bach orgonaműveinek meghangszerelése­­kor azt akarta elérni, hogy azok a „mai zenei felfogásnak” Gyertyánfi Péter: A zenei átdolgozások egyes szerzői jogi kérdései­ről; Magyar Jog, 1980. 6. sz. 539-543. o. feleljenek meg, áttetszőek legyenek az átláthatóság kedvé­ért.45 A Musikalisches Opfer fúgájának hangszerelése olyan mélyen viseli magán a századforduló és Schönberg zeneszerzői jellegzetességeit, hogy bár Bach minden egyes hangját megtartja és nem is tesz hozzá, tevékenysége mégis egyéni-eredeti jellegű: átdolgozás. Annak bizonyításául, hogy nem a nagy zeneszerző iránti tisztelet mondatja ve­lünk, hogy a fúga hangszerelése átdolgozás, álljon itt még egy példa. Mahler karmesteri tapasztalataiból és a közön­ség ízlésének ismeretéből kiindulva Beethoven és Schu­­mann-szimfóniákat is „kijavított”. Egyes helyeken a vo­nósok eredetileg megkívánt kettőzését megszüntetve, má­sutt éppen előírva, szünetjeleket átírva, staccato-jeleket beillesztve „átszínezte” a partitúrákat. A változtatásoknak azonban ugyanúgy oka volt Mahler érzékeny hallása, mint a kor általános zenei ízlése. Az eredeti darabokat viszont nem alakította át olyan mértékben, hogy azokon a leghal­ványabban is Mahler hatása, egyéni-eredeti alkotótevé­kenysége lenne felismerhető, amelynek alapján a műve­ket átdolgozásoknak kellene tartanunk. Retus A szerzői jog a művek védelmét nem köti bejelentéshez, aminek az a hátrányos következménye, hogy a védelem keletkezésének időpontja nem mindig állapítható meg pontosan. Általánosságban leszögezhető, hogy ha a szüle­tő mű egyes részei önállóan is megállják a helyüket (tehát világosan elkülönülnek a mű többi részétől, és magukban is egyéni-eredeti jellegűek), akkor a részeket külön-külön, tehát akár eltérő időpontoktól kezdődően is megilletheti a védelem. A komponisták gyakran módosítanak a darab írása köz­ben eredeti terveiken. Mégis valószínű, hogy Bartók Szó­lószonátájának végleges formáját, amelyben a zeneszerző az eredetileg negyedhangos szakaszt végül Yehudi Me­nuhin kérésére játszhatóbbá téve, félhangos játékmódot írt elő, a negyedhangos lejegyzést végül alternatívaként meg­őrizve, a megoldás eredetiségére, különlegességére figye­lemmel sem tekintette (a szerzői joghoz hasonlóan) átdol­gozásnak, hiszen az egész műhöz képest olyan csekély terjedelmű a módosítás, hogy nem lehet másodlagos mű­nek (átdolgozásnak), hanem csupán egy mű más verziójá­nak tekinteni a félhangos változatot. (Ez utóbbit a zenetu­domány mégis - az alkotási folyamatban bekövetkezett - átdolgozásként kezeli.) A mű definitiv verziójának (és így a szerzői jogi védelem keletkezésének) meghatározása más szerzők esetében még bonyolultabb. Különösen a késő romantikusok (Bruckner, Verdi, Mahler), és a 20. század néhány jelentős komponis­tája (közülük is elsősorban talán Alban Berg vagy Richard Strauss) voltak hajlamosak évtizedekig írni, évekre félre­tenni, majd újra elővenni, sőt több változatban is bemutat­ni egyes műveiket. Nem feltételezhetjük, hogy ennek a folytonos újraírási láznak a bevezetőben említett szerzői jogi szabályozás lett volna az oka, inkább az eredménnyel való elégedetlenségre vezethető vissza. Fia absztrakt módon - vagyis figyelmen kívül hagyva a kor jogszabályi hátterét - vizsgáljuk a kérdést, megint arra 43 Levél Stiedry-nek 1930. 07. 31-én. Schünberg-levelek; Zeneműki­adó, 1978.

Next

/
Oldalképek
Tartalom