Iparjogvédelmi és Szerzői Jogi Szemle, 2002 (107. évfolyam, 1-6. szám)
2002 / 3. szám - Gyenge Anikó: Zeneművek átdolgozása a szerzői jogban
20 Gyenge Anikó is átdolgozásnak minősít. Innen tekintve tehát jóval szőkébb a zenei értelemben vett feldolgozások köre, mint a szerzői jogi átdolgozásoké. Fontos megjegyezni azt is, hogy a szerzői jogban a „más műfajban való átdolgozás” olyan tág értelemben használja a „műfaj” kifejezést, hogy az lefedheti egyszer a könnyűzene, máskor a komolyzene kategóriáját, de szerzői jogi szóhasználatban más műfajnak számít a film és a regény is. Ennél a zenetudomány jóval szőkébb értelemben használja a műfaj szót, jelölve ezzel külön az operát és külön a vonósnégyest is, de esetenként a vígopera és a nagyopera „alfajokat ” is önálló műfajoknak tekinti. Ebből a szempontból tehát mindig megkülönböztetendő a jogi és a zenetudományi szóhasználat A zenetudomány átdolgozásnak (feldolgozásnak) nevezi a már meglévő (különösen az írásban rögzített és nyilvánosságra hozott) mintával való minden olyan tevékenységet, amely az eredetitől különbözik, azt kiegészíti, befejezi, rekonstruálja, kijavítja, dekomponálja, újrakomponálja, utánkölti, más hangzást kölcsönöz neki, más műfajra vagy célra alkalmazza. Az egyszerűsítés, bővítés, finomítás vagy nyersebbé, primitívebbé tétel általánosságban sem pozitív sem negatív minőségi változásnak, de átdolgozásnak annál inkább tekinthető. Tágabb értelemben a terminus jelenti a már meglevő minta mindenféle kidolgozását, átdolgozását, újraalkotását, feldolgozását.32 Ez a meglehetősen tarka felsorolás azt sugallja, hogy a zenetudomány minden, az eredeti mintán, akár jogilag szerzői műnek nem minősülő anyagon végzett alkotó módosítást is átdolgozásnak, feldolgozásnak tekint, vagyis ebből a szempontból - ellentétben a fentebbiekkel - jóval tágabb a zenei átdolgozások köre, mint a szerzői jog által is annak tekintett műveké. A szerzői jogi törvény ugyancsak az átdolgozás kifejezést használja, alkalmazva ezt a különböző művészeti ágakban végzett ilyen jellegű tevékenységekre, a zenei „átdolgozások” esetében kell tennünk egy, a kifejezés használatát megvilágító nyelvészeti kitérőt, mivel a zenében maga az átdolgozás kifejezés nem, vagy csak igen tág értelemben használatos. Köztudott, hogy más művészeti ágakban jelentőséggel bír az átdolgozás és a. feldolgozás megkülönböztetése:33 színpadi művek esetében az átdolgozás az eredeti olyan szintű megváltoztatása, amelyben megmarad az eredeti cím és műfaj, sőt a tartalom is minden esetben változatlan, csak az átdolgozó egyéni gondolataival bővül. Ilyennek tekinthető Büchner Woyzeck című drámája, amelyet az egyes jelenetek sorrendjének változtatásával, de azonos címen és műfajban, sőt tartalmát sem változtatva játszanak ma is a színházak. A feldolgozás ezzel szemben nem tartja meg a mű címét és műfaját sem, továbbá a tartalomba is szélesebb beavatkozást enged. Ebben az esetben a feldolgozó munkája is egyéni-eredeti jellegű: szerzői jogi védelmet kap (ahogy például Shakespeare A makrancos hölgy című vígjátékának musical-feldolgozása a cím, a műfaj, a szereplők száma, a tartalom modernizált jellegű megváltoztatásával). Musik in Geschichte und Gegenwart; Bärenreiter Verlag, Kassel 1994. 2. kötet, 1321. skk., Bearbeitung szócikk 33 A szerzői jog kézikönyve, VII. fejezet; 236. o. Bár a zenei szaknyelv az átdolgozás és a feldolgozás ilyen egyértelmű megkülönböztetését nem ismeri, különbség mégis tehető a két kifejezés között: átdolgozásnak a javító célú (akár pedagógiai, akár más okból történő), rendszerint kisebb beavatkozást jelentő változtatásokat tekintjük. így átdolgozásnak nevezzük azt a tevékenységet, amit Mozart Händel Acis és Galathea című művén végzett,34 megtartva az eredeti műből mindent, csupán néhány hangszert adva hozzá azért, hogy a barokk áttörtebb hangzását a klasszikus hangzásideálhoz idomítsa. A zenében a feldolgozás fogalma ennél tágabb: ide sorolható az összes, lexikonokban meghatározott zenei alapanyagon végzett átalakító tevékenység (így akár a szerzői jogi átdolgozások is). Azt is mondhatnánk, hogy a szerzői jogi és zenei átdolgozás-feldolgozás fogalmak éppen ellenkező alá-fölérendeltségi viszonyban állnak egymással. Míg a szerzői jogban az átdolgozás jelenti az általános kifejezést és a feldolgozás a speciálist (adott esetben az átdolgozásra vonatkozó szabályok alóli kivételt), addig a zenében a feldolgozás szó az általános és az átdolgozás a speciális (a kivétel). A korábbi zenei szaknyelv (és nyomán az akkori magyar jogi irodalom35) előszeretettel alkalmazta az arrangement kifejezést, mint „ráalkalmazása valamely kész zeneműnek más berendezésű apparátusra, mint amelynek számára az eredeti mű készült, pl. négykezes zongoramű arrangement-ja két kézre, az orgonaművek arrangement-'^ zenekarra. Szóval az arrangement az átirat egyik fajtája.”36 Ez az újabb szaknyelvben már a hangszerelésnek vagy a pedagógiai jellegű feldolgozásnak felel meg. Korábban szintén bevett, mára azonban már kevéssé használt kifejezés a transzkripció, amely „az eredetileg megszabott zeneszöveg vagy előadóközeg (vagy mindkettő) megváltoztatása, az egyébként lényegében változatlanul hagyott (!) zeneműben vagy zenerészletben... Az eredeti előadóközeg helyettesítésének oka mindig népszerűsítés. A transzkripció gyakran esik esztétikai kifogás alá.”37 Itt maga Szabolcsi nyújt segítséget az értelmezésre: a transzkripció a mai médiacélú feldolgozást takarja. (Erről később részletesebben is szólunk.) Az összevetés nyomán arra a következtetésre juthatunk, hogy a szerzői jogi és a zenei fogalom csupán egy szeletben fedi egymást. A kérdés eldöntése, hogy egy mű erre a közös területre esik-e, tehát szerzői jogilag az átdolgozás kategóriájába esik, vagy ezen kívül van és „csak” zeneileg minősül feldolgozásnak, szerzői jogilag viszont valamely rokon kategória alá esik, nem egyszerű feladat, de talán néhány általános alapelv megfogalmazható, ami segíti a tájékozódást. 34 Stanley Sadie: Mozart. The New Grove Dictionary of Music and Musicians. 112. o. Zeneműkiadó, 1987. 35 Benárd Aurél: Zenemű átdolgozásának szerzői jogi védelme; Magyar Jog, 1961., 3. sz. Bár az „arrangement” a magyar jogi dogmatikából eltűnt, a közös jogkezelési gyakorlat egészen a legutóbbi időkig használta, de az ARTISJUS Magyar Szerzői Jogvédő Iroda Egyesület Szervezeti és Működési Szabályzata, illetve Felosztási Szabályzata is (ahol még alkalmazták a kifejezést) áttért már az „átdolgozás” használatára. Megkell jegyezni, hogy a francia jogi szaknyelvben ma is bevett kifejezés az arrangement, abban a tág értelemben, amit a mi mai átdolgozás fogalmunk fed le. 36 Szabolcsi-Tóth: Zenei Lexikon, I. kötet. Arrangement szócikk; Zeneműkiadó, Budapest, 1965. 37 Szabolcsi-Tóth: III. kötet. Tanszkripció szócikk.
