Iparjogvédelmi és Szerzői Jogi Szemle, 2002 (107. évfolyam, 1-6. szám)
2002 / 1. szám - Szabó Zsolt: Az üzleti módszerek szabadalmazhatósága
12 Szabó Zsolt mi rendelkezései - vagyis az 1952 óta hatályos Amerikai Szabadalmi Törvény'4', az 1973-ban megkötött EPC(7', illetve az 1959-ben hatályba lépett Japán Szabadalmi Törvény<s> - fényében megvizsgálni. 1. Az USA-ban alkalmazott joggyakorlat Az USA nem sokkal megalakulását követően, már 1793-ban elkészítette Thomas Jefferson vezetésével az első amerikai szabadalmi törvényt, amely több, mint 150 évig, 1952-ben megtörtént újrakodifikálásáig volt hatályban. Az amerikai szabadalmi rendszer egyike tehát a világon legrégebben létező, korszerű szabadalmi rendszereknek, és mint ilyen, óriási joggyakorlattal rendelkezik. Tekintettel arra, hogy az USA-ban az azonos tényállás kapcsán korábban hozott végzések precedensértékű bírói döntéseire/állásfoglalásaira építkező eseti jogrendszer van életben, rögtön nyilvánvalóvá válik, hogy az eljáró bíróságok (és bírók) szerepe a szabadalmazhatóság törvényi paragrafusokkal meghatározott feltételeinek értelmezésében az európai gyakorlathoz viszonyítva sokkal fontosabb. Az üzleti módszerek szabadalmazhatósága kérdésének megválaszolásában a bíróságoknak ez a szerepe igen élesen mutatkozik meg, amint az az alábbiakból kiderül. A hatályos Amerikai Szabadalmi Törvény(4) 101. §-a értelmében: „Bárki, aki feltalál vagy felfedez valamilyen új és hasznos eljárást, berendezést, gyártmányt vagy anyagösszetételt, illetve ezek bármilyen új és hasznos továbbfejlesztését, szabadalmi oltalmat kaphat arra, feltéve, hogy [találmánya] a jelen törvény feltételeit és követelményeit kielégíti.”* Az idézett paragrafus értelmében a bejelentő négy különböző típusú megoldásra - eljárásra, berendezésre, gyártmányra, valamint anyagösszetételre — igényelhet szabadalmi oltalmat, a megoldás pedig abban az esetben jogosult szabadalmi oltalomra, ha a törvénynek a találmányok szabadalmazhatóságára vonatkozó egyéb követelményeit ugyancsak kielégíti, vagyis a hatályos Amerikai Szabadalmi Törvény*4' 102. és 103. §-ai értelmében új és nem nyilvánvaló. A szóban forgó 101. § tartalmát a Diamond v. Chakrabarty ügy'9' kapcsán a Szövetségi Legfelsőbb Bíróság úgy határozta meg, hogy „[szabadalmazható megoldásnak minősül] bármi a világon, amit ember hoz létre”.** A szabadalmazhatóság ezen tág értelmezésének a Szövetségi Legfelsőbb Bíróság egy másik, a Diamond v. Diehr ügyben'10’ hozott végzésével szabott határt azzal, hogy a természeti törvényeket, a természeti jelenségeket és az absztrakt elgondolásokat a szabadalmazhatóság köréből expressis verbis kizárta. Továbbmenve, a Szövetségi Legfelsőbb Bíróság két másik ügyben'11' hozott korábbi végzése értelmében a matematikai algoritmusok absztrakt elgondolásoknak tekintendők, ennélfogva a 101. § alapján * “Whoever invents or discovers any new and useful process, machine, manufacture, or composition of matter, or any new and useful improvement thereof, may obtain a patent therefor, subject to the conditions and requirements of this title.” ** “[the statutory subject matter includes] anything under the sun that is made by man.” ezen mivoltukban szabadalmi oltalomban nem részesülhetnek, hiszen nem találmányok. A fent említett 101. §-ból, valamint az idézett joggyakorlatot meghatározó végzésekből nyilvánvaló, hogy az üzleti módszerek a törvényalkotó (vagyis a kongresszus) szándéka és akarata szerint a szabadalmi oltalomból perse nincsenek, és soha nem is voltak* kizárva. Ennek ellenére a bíróság a Hotel Security v. Lorraine ügyben"2' 1908-ban hozott döntésében úgy foglalt állást, hogy az üzletvitelre irányuló rendszerek, mint amilyen például a pincérek sikkasztásának megelőzését célzó könyvelési rendszer is, nem képezhetik szabadalmi oltalom tárgyát. A bíróság ezen végzésében sajnálatos módon úgy fogalmazott, hogy „a végrehajtására szolgáló eszköztől függetlenített üzletvitelre vonatkozó megoldás a lehető legliberálisabb értelmezés szerint sem minősülhet [oltalmazható] eljárásnak. Az egyszerű tanács nem szabadalmazható. ... A puszta absztrakció, az elgondolás, legyen az bármilyen nagyszerű is, a gyakorlati megvalósítására szolgáló eszköztől függetlenül nem képezheti szabadalmi oltalom tárgyát.” Annak ellenére, hogy ezen utóbbi kijelentés legfontosabb mondanivalója abban rejlik, hogy valamely szabadalmi igény tárgyát képező eljárásnak egy fizikai eszközre kell irányulnia, a fenti kijelentést közel 100 éven át tévesen annak alátámasztására használták fel, hogy az üzleti módszerek per se nem szabadalmazhatok.'131 Az üzleti módszerek szabadalmi oltalomból való kizártságának ezzel a bírósági döntéssel életre hívott, majd széles körben elterjedten alkalmazott elve tehát nem volt levezethető a hatályos szabadalmi törvényből - ez az elv csupán egy bírósági végzés helytelenül értelmezett kijelentésének köszönhette létét. Ennek ellenére az USPTO egészen a legutóbbi időkig (pontosabban 1996 elejéig) követte ezt a joggyakorlatot, és a szabadalmi bejelentések vizsgálatát segíteni hivatott, általa kiadott Módszertani Útmutatóban a szabadalmi bejelentések vizsgálóit úgy utasította, hogy - mivel az üzleti módszer tárgyú megoldások, mint olyanok, nem minősülnek találmánynak - az ilyen megoldásokra irányuló szabadalmi bejelentéseket el kell utasítani. Az üzleti módszerek szabadalmi oltalomból való kizártságát megfogalmazó elv létjogosultságának megítélését tovább árnyalja, hogy a magasabb fokú bírósági fórumok elé eljutó, bitorlás ténye esetleges fennállásának megállapítása kapcsán valamilyen üzleti módszer jellegű szabadalom érvényességét és érvényesíthetőségét vizsgáló peres eljárásokban a szóban forgó elv sokszor előkerült. Mindazonáltal a bitorlással vádolt fél azirányú keresetének, miszerint az általa bitoroltnak feltételezett szabadalom érvénytelen, mert annak igényelt oltalmi köre egy per se nem szabadalmazható megoldásra irányul, az eljáró bíróságok kivétel nélkül egy ettől független és különböző jogalap alkalmazásával adtak helyt. Ez a jogalap leggyakrabban a szabadalmazott megoldás újdonságának hiánya vagy a matematikai algoritmusok szabadalmi oltalomból való kizártságának elve volt. A helyzetet még tovább bo* Itt kívánom megjegyezni, hogy a 101. § hatályos szövege az 1793-ban megszövegezett megfelelő paragrafustól mindössze egyetlen szóban különbözik, ami az üzleti módszer tárgyú megoldások per se kizártságának szempontjából lényegtelen.
