Iparjogvédelmi és Szerzői Jogi Szemle, 2002 (107. évfolyam, 1-6. szám)

2002 / 2. szám - Tanulmányok. A Magyar Szabadalmi Hivatal észrevételei az új Polgárjogi Törvénykönyv koncepciójára

A Magyar Szabadalmi Hivatal észrevételei az új Polgári Törvénykönyv koncepciójára

27

zők nyilvánvaló esetén túl kétséges az is, hogy a többnyire évtizedek alatt felhalmozódó tapasztalatokból, ismeretekből álló know-how mennyiben számít „szellemi alkotásnak”. A szerzői joghoz kapcsolódó - különösen a hangfelvétel-, film- és adatbázis-előállítói, valamint a rádió- és televízió-szervezeteket megillető — jogok sem alkotások, hanem bizonyos teljesítmények, szellemi javak védelmére szolgálnak.22 A védjegyek, a földrajzi árujelzők, a knowhow, a szomszédos jogi teljesítmények és a nem eredeti adatbázisok tehát nem azért állnak jogi védelem alatt, mert alkotások.

Meg kell említeni, hogy a személyiségi jogi kötődést középpontba helyező és a szellemi tulajdon fogalmának létjogosultságát tagadó álláspontot elsősorban az a szerzői jogi „iskola” képviseli Magyarországon, amely a szerzői vagyoni jogok elidegeníthetetlenségéhez számos érv ellenére - a piacgazdaság igényeivel, a magyar szerzői jogi hagyománnyal és az európai jogfejlődés világosan kirajzolódó tendenciáival szemben is - ragaszkodik.23 E szerzőijogi „iskola” számára a szellemi tulajdon kategóriáját az teszi kifogásolhatóvá, hogy nem fér meg vele a szerzői vagyoni jogok átruházhatóságának törvényi - azaz mesterséges - tilalma. Holott nyilván nem szabadna ennek a kissé ideologikus szerzői jogi felfogásnak az egész jogterületet görcsbe rántania, indokolatlanul megnehezítve a nemzetközileg széles körben elfogadott és a hazai gyakorlatban is igényelt szellemi tulajdonjogi koncepció elméleti és tételes jogi kibontakozását.

A koncepció is utal arra a „paradox” helyzetre, „hogy a jelenlegi Ptk. ... egy olyan korban ... fogant és született meg, amely a lehető legszűkebb határok közé szorította vissza a magánjogi vagyoni forgalom természetes társadalmi feltételét, a magántulajdont” (3. o.). A koncepció arra is figyelmeztet, hogy kétségekkel kell övezni a tradíciókra vagy a megszokásra történő egyes hivatkozásokat is (10. o.). Emiatt is érdemes felidézni, hogy a szellemi tulajdon koncepciójának tagadása valójában az előző gazdasági és politikai rendszer terhes hagyatékaként nehézkedik ma is az iparjogvédelemmel és a szerzői joggal kapcsolatosjogi közgondolkodásunkra. A Kodifikációs Főbizottság 2000. június 1-jei határozata a szellemi tulajdon tárgyában a magyar jogi hagyományok megőrzését fontos célként jelölte meg.24 Bacher tanulmánya25 meggyőzően mutatta be, hogy a magyar magánjog története során miként torlaszolták el az „eszmei javakon” fennálló „eszmei tulajdon” elméletének kialakulása elől az utat a szovjet ideológiai importcikkekből összehordott barikádok. (Lényegében ugyanígy tört meg a magyar szerzői jog dualista - a szerzői vagyoni jogok forgalomképességének elismerésére épülő - hagyománya26 1969-ben amiatt, hogy az akkor elfogadott Szjt.-ben túlzott mértékben és dogmatikusan érvényesítették a monista nézeteket.) Ha a „szocialista jogrendszer” ideológiai kötöttségeit nem soroljuk a magyar jogi hagyomány legértékesebb elemeihez, vagyis, ha készek vagyunk ezt a „tradíciót” immár „kétségekkel övezni”, semmi nem gátolja az eszmei, avagy szellemi tulajdon - jogterületi egységet teremtő - fogalmához való elméleti és (szükség szerint) kodifikációs visszatérést.

6. A szellemi tulajdon koncepciója tükrözi napjaink gazdasági realitását is. A modem közgazdaságtan2'egyértelműen és kétség nélkül sorolja a tulajdon tárgyaihoz az

ipaijogvédelmi oltalomban és a szerzői jogi védelemben részesülő szellemi javakat. A vállalkozások számára e javak a legértékesebbek és a legféltettebbek közé tartoznak.

7. A szellemi tulajdon koncepciója nem zárja ki a személyiség, illetve a személyhez fűződő jogok figyelembevételét. Locke tulajdonfelfogása28 is példázza, hogy ez elméletileg is alátámasztható (a gyakorlatban pedig eddig sem okozott problémát). Hiszen, ha a tulajdon eredete és igazolója az értékteremtő munka, a jogcím és a személyes érdem elválaszthatatlanul összekapcsolódnak.29

Másfelől vitatható, hogy egy biotechnológiai találmányban, egy mikroelektronikai félvezető termék topográfiájában vagy egy szoftverben valóban az alkotó személyisége fejeződne ki (nem beszélve az árujelzőkről, valamint a szomszédos jogi teljesítményekről és a nem eredeti adatbázisokról, amelyeknél — mint láttuk - az „alkotás” eleme is hiányzik), illetve, hogy a személyiség e feltételezett kifejeződése, objektiválódása volna az a központi elem, amelyre a jogi védelemnek épülnie kellene.

8. Az iparjogvédelmi és a szerzői jogi jogszabályok pontosan és részletesen meghatározzák annak érdemi és (az iparjogvédelem esetében) alaki, eljárási feltételeit, hogy a szellemi javak mikor vonhatók ki a szabad felhasználás, a közkincs köréből. A védelmi feltételek e cizellált rendszerét relativizálja és teszi szinte feleslegessé, ha valamely általános polgári jogi szabály általában, en bloc törvényi védelmet ad mindenfajta szellemi alkotásnak, még akkor is, sőt, éppen akkor, ha az alkotás nem felel meg valamely nevesített oltalmi forma külön törvényben előírt feltételeinek. A Ptk. 86. §-ának (3) bekezdése ezt a veszélyt idézi elő; e rendelkezés számottevő gyakorlati problémákat30 eddig feltehetőleg azért nem okozott, mert megmaradt annak, ami valójában: „politikai ízű” (az alkotómunka tiszteletét és a védelme iránti elkötelezettséget kinyilvánító) deklarációnak. Az MSZH-n belül a koncepcióról folytatott szakmai vitában - kisebbségi véleményként - mindazonáltal felvetődött az is, hogy a Ptk. 86. §ának (3) bekezdésében foglalt rendelkezés - módosított szöveggel való - fenntartása nem tölthetne-e be továbbra is hasznos szerepet az ún. hézagmentes oltalom elvének érvényesítésében.31

9. A koncepció kötelmi jogi könyvének harmadik részében az 5. pont foglalkozik a „kizárólagos jogok tárgyát képező szellemi termékek felhasználásának engedélyezésére irányuló szerződésekkel”. Az itt előterjesztett javaslat az, hogy a „külön törvényekben szereplő felhasználási szerződések (licenciaszerződések) általános szabályait a jelenlegi külön törvényekből az új Ptk.-ba integráljuk”. Ezt a javaslatot a koncepció elsősorban azzal az önmagában kevéssé meggyőzőnek tűnő érvvel támasztja alá, hogy „ezekben a szerződésekben semmi olyan különlegesség nincs, ami miatt külön törvényekben történő szabályozásuk tartalmilag indokolt volna” (146. o.). Nos, ezzel kapcsolatban megkockáztatható, hogy e „különlegességek” állítólagos hiánya nem csak a külön törvényben való szabályozás, hanem az önálló szerződéstípusként való nevesítés indokoltságát is megkérdőjelezi. A Ptk.-ba való integrálás mellett szól a koncepció szerint az is, hogy ennek során „megszüntethetők a párhuzamos szabályok, és egyben kigyomlálhatok az esetleg felesleges eltérések is” (146. o.). Az MSZH előtt nem ismeretes e szerződések