Iparjogvédelmi és Szerzői Jogi Szemle, 2001 (106. évfolyam, 1-6. szám)
2001 / 6. szám - Válogatás a szerző jogi szakértő testület szakvéleményeiből
Válogatás a Szerzői Jogi Szakértő Testület szakvéleményeiből 59 eljáró tanácsnak ugyanakkor, a szakvélemény bevezetőjében hivatkozott rendelkezésre tekintettel, nem állt módjában külön bizonyítást lefolytatni arra vonatkozóan, hogy a terjesztési jogok gyakorlásának módját a jogosultak a szóban forgó hangfelvételek tekintetében is ezen a szokásos módon, vagy esetleg ettől eltérően rendezték. Az eljáró tanács ennek megfelelően a jogsértés tényét az érintett hangfelvétel előállítók tekintetében megállapította, nem vizsgálta azonban, hogy a hangfelvétel előállítója mellett - a párhuzamosan fennálló terjesztési jogok gyakorlásának módjára figyelemmel - a másik két említett jogosult terjesztési joga is sérült-e vagy sem. ad 2.: Zeneművek előadását rögzítő hangfelvételek terjesztése esetén - ha az Szjt. másként nem rendelkezik - a zenemű szerzőjét, a rögzített előadás előadóművészét, továbbá a hangfelvétel előállítóját külön-külön megilleti az a vagyoni jog, hogy a terjesztésre adott engedély fejében megfelelő díjazásban részesüljön. [Szjt. 16. § (4) bekezdés, 74. § (1) bekezdés, 76. § (2) bekezdés], A megkereső hatóság ténymegállapítása szerint a mellékletben megjelölt hangfelvételek Magyarország területén történő terjesztésének kizárólagos engedélyezési jogát gyakorolni jogosult hangfelvétel-előállítók javára - a terjesztési jog gyakorlására tekintettel - a két gazdasági társaság részéről semmilyen díjfizetés nem történt. Az eljáró tanács továbbá a megküldött iratokban sem talált arra utaló adatot, hogy az M. Kft., illetve a T. W. Bt. - a Szjt. valamely kivételes rendelkezése, pl. a vagyoni jogok védelmi idejének lejárta vagy az ún. szabad felhasználások esetkörébe tartozó tevékenység folytán - mentesülhetne ennek a díjazásnak a megfizetése alól. Az a körülmény, hogy az M. Kft., illetve a T. W. Bt. a szóban forgó hangfelvételeket jogsértő módon, a megfelelő terjesztési engedélyek hiányában hozza be az országba, illetve hozza itt forgalomba természetesen nem jelent jogcímet a díjfizetés alóli mentesítésre. A jogosultak díjazásra való joga ugyanis az engedélykérés elmulasztása esetén is változatlanul fennmarad, azzal, hogy annak megfizetését - a jogsértésre tekintettel - a továbbiakban a jogsértéssel elért gazdagodás visszatérítése [Szjt. 94. § (1) e) pont] címén is követelhetik. Az eljáró tanács ennek alapján arra a megállapításra jutott, hogy az M. Kft., illetve a T. W. Bt. kötelezettsége a terjesztési jog gyakorlásának ellenértékeként járó díj megfizetésére fennáll. A Büntető Törvénykönyvről szóló 1978. IV. törvény 137. §-ának 5. pontja szerint vagyoni hátrány a vagyonban okozott kár és az elmaradt vagyoni előny. Minthogy a terjesztési jog gyakorlásának ellenértékeként járó díj megfizetésének elmulasztása a jogosultak számára elmaradt vagyoni előnyt jelent, az eljáró tanács megállapítja, hogy az érintett hangfelvétel-előállítóknak a két gazdasági társaság tevékenysége következtében vagyoni hátránya keletkezett (amennyiben a jogosultak polgári eljárás során érvényesítik követelésüket, ugyanezeket a vagyoni igényeket érvényesíthetik). Az eljáró tanács, azon túl, hogy a vagyoni hátrány keletkezésének tényét az érintett hangfelvétel-előállítók tekintetében megállapítja, ebben az esetben sem folytatott külön bizonyítást arra vonatkozóan, hogy a keletkezett vagyoni hátrány - a párhuzamosan fennálló terjesztési jogok gyakorlásának módjára figyelemmel - megoszlik-e a hangfelvétel előállítójaés amásik két említett jogosultközött, és ha igen, akkor milyen módon vagy mértékben. ad 3.: Az eljáró tanács a jelen szakvélemény 1. pontjában már kifejtette, hogy a zeneművek előadását rögzítő hangfelvételek esetében a terjesztés kizárólagos engedélyezésének joga egyaránt kiterjed a hangfelvételek Magyarországra forgalomba hozatali céllal történő behozatalának, továbbá magyarországi forgalomba hozatalának engedélyezésére. Mindkét tevékenységhez szükség van tehát a jogosultak engedélyére, ennek hiányában pedig mindkét tevékenység sérti a terjesztés kizárólagos engedélyezésének jogát, azaz jogsértésnek minősül. Az eljáró tanács a szakvéleményben kifejtetteket arra alapozta, hogy a megkereső hatóság iratokkal alátámasztott ténymegállapítása szerint- az országba behozott, illetve itt forgalomba hozott hangfelvételek közül kizárólag Nagy-Britannia területére érvényes terjesztési engedéllyel rendelkeztek jelen szakvéleményhez csatolt mellékletben megjelölt hangfelvételek, továbbá- azoktól a hangfelvétel-előállítóktól, amelyek a mellékletben megjelölt hangfelvételek Magyarország területén történő terjesztésének kizárólagos engedélyezési jogát gyakorolják, az M. Kft., illetve a T. W. Bt. sem az országba történő behozatalra, sem az itt történő forgalomba hozatalra nem kért engedélyt. A hangfelvételek Magyarország területén történő terjesztésének kizárólagos engedélyezési joga azt jelenti, hogy ugyanerre a területre mástól érvényesen nem szerezhető terjesztési engedély. Amennyiben tehát a megkereső hatóság fenti megállapításai a tényeknek megfelelnek, akkor a jogsértés tényének megállapítása szempontjából közömbös, hogy az M. Kft., illetve a T. W. Bt. milyen tartalommal létesített jogviszonyt csehországi illetőségű, de a hangfelvételek magyarországi kizárólagos terjesztésének jogával nem rendelkező személyekkel. Minderre tekintettel az eljáró tanács e jogviszonyok tartalmi vizsgálatát - mint szükségtelent - mellőzte.
