Iparjogvédelmi és Szerzői Jogi Szemle, 2001 (106. évfolyam, 1-6. szám)
2001 / 1. szám - Buzásné Nagy Zsuzsanna: Az egy- és kétrészes igénypontok célszerű használata
Iparjogvédelmi és Szerzői Jogi Szemle, a Szabadalmi Közlöny és Védjegyértesítő melléklete 106. évfolyam I. 2001. február BUZÁSNÉ NAGY ZSUZSANNA Az egy- és kétrészes igénypontok célszerű használata Az 1994. évi VII. törvény bevezette a gyógyszerek, a vegyi úton előállított termékek és az élelmiszertermékek oltalmát. Ezt követte a szabadalmi bejelentés részletes alaki szabályainak miniszteri rendelettel való újraszabályozása. A 16/1994. (IX. 13.) IM rendelet többek között lehetővé tette hazánkban is az alkalmazási igénypont használatát és kötelezően egyrészes igénypontformát vezetett be az új vegyületekre és új keverékekre, valamint a vegyületek és a keverékek alkalmazására vonatkozó igénypontok esetén. Az 1995. évi XXXIII. törvény hatálybalépésekor az alaki szabályokat újra átdolgozták. A jelenleg is hatályos 20/1995. (XII. 26.) IM rendelet 3. § (3) d) pontja szerint - kevésbé kategorikusan - új vegyületre, új keverékre valamint ezek alkalmazására vonatkozó igénypontokban a jellemzők egybefüggően is felsorolhatok, az egyéb találmányok esetén viszont az igénypont tárgyi körből és jellemző részből áll [3. § (3) c)]. Az EPO Fellebbviteli Tanácsának döntései alapján tekintsük át, milyen problémák adódtak az Európai Szabadalmi Hivatal joggyakorlatában a nem megfelelő igénypontforma választásából, és milyen tanulságok vonhatók le ezekből. Az igénypontok felépítésével kapcsolatos leggyakoribb kérdés az, hogy a) célszerű-e a kétrészes forma használata, illetve, b) ha igen, helyesen van-e a kétrészes igénypont tárgyi körre és jellemző részre tagolva. Az európai szabadalmi igénypont formájával és tartalmával szemben támasztott követelményeket az Európai Szabadalmi Egyezmény (EPC) Végrehajtási Szabályzatának 29. szabálya határozza meg, melynek (1) bekezdése szerint: „Az oltalmi igény tárgyát a szabadalmi igénypontban a találmány műszaki jellemzőinek megadásával kell meghatározni. Ahol célszerű, a szabadalmi igénypontoknak tartalmazniuk kell: a) a találmány tárgyának megnevezését és azokat a műszakijellemzőket, amelyek a találmány igényelt tárgyának meghatározásához szükségesek, egymáshoz való viszonyukban azonban a technika állásához tartoznak; b) a jellemző részt, amelyet az „azzal jellemezve” szavak vezetnek be, és amely azokat a műszaki jellemzőket adja meg, amelyekre vonatkozóan az a) pontban említett jellemzőkkel összekapcsolva igénylik az oltalmat.” Az EPO Útmutató az érdemi vizsgálathoz (C III. 2.3.) rendelkezései szerint annak vizsgálata során, hogy a független főigénypontot egyrészes igénypontformában „célszerű-e” megfogalmazni vagy ragaszkodni kell kétrészes formához, a következőket kell figyelembe venni: A kétrészes forma célja, hogy világosan látható legyen, mely jellemzők szükségesek a technika állásával kombinálva a találmány megvalósításához. Amennyiben a leírás megfelel a 27. szabály (1) bekezdés b) pontja szerinti, a technika állásának bemutatására vonatkozó követelménynek, nem kell ragaszkodni a kétrészes igénypontformához. Ha a találmány természete olyan, amelyre ez a forma nem célszerű, a kétrészes igénypontforma művi és helytelen is lehet, vagy szükségtelen terjengősséghez vezethet és bonyolítja az igénypontot. A függő igénypontokkal kapcsolatban az Útmutató (C III. 3.5.) úgy rendelkezik, hogy mivel egy függő igénypont önmagában nem határozza meg az igényelt megoldás összes jellemzőjét, az „azzal jellemezve” kifejezés nem szükséges az aligénypontokban, de azért megengedhető. A kétrészes főigénypont függő igénypontjai nemcsak a jellemző részben szereplő ismérvek további részleteire vonatkozhatnak, hanem a tárgyi körre is (C III. 3.6.). Ez tehát az elmélet. A gyakorlatban azonban nem mindig egyértelmű az ilyen kérdések eldöntése. Bár a 29. szabály (1) bekezdése önmagában nem felszólalási alap, gyakran hivatkoznak rá az újdonsággal vagy a feltalálói tevékenységgel kapcsolatos döntések során, továbbá az EPC 84. cikkelyének azon követelményével összefüggésben is, mely szerint az igénypontoknak világosnak és tömömek kell lenniük. A megvizsgált döntések alapján levonható tanulságok az alábbiakban összegezhetők. Kétrészes igénypontforma választandó, ha világosan meghatározható a technika állása, amelytől a találmány tárgya további műszaki jellemzőkkel megkülönböztethető (T 13/84 OJ 1986, 253), azaz kiemelhető egyetlen közelálló dokumentum, amely az igényelt megoldás csaknem valamennyi műszaki jellemzőjét tartalmazza. A T 1098/92 döntés tárgya például egy epoxidok javított előállítására vonatkozó kétrészes igénypont volt, melynek tárgyi körében egy ismert eljárás lépései, jellemző részében csupán molekulaszita és 1-25% katalizátor alkalmazása szerepelt,
