Iparjogvédelmi és Szerzői Jogi Szemle, 2001 (106. évfolyam, 1-6. szám)
2001 / 6. szám - A szellemi tulajdonvédelmi tanács állásfoglalásai. Dr. Vörös Imre: A szabadalom fordításának nyelve – alkotmányossági kérdések
Dr. Vörös Imre: A szabadalom fordításának nyelve - alkotmányossági kérdések 37 DR. VÖRÖS IMRE A szabadalom fordításának nyelve - alkotmányossági kérdések* I. Jogszabályi háttér 1. Az iparjogvédelmi szabályok közösségi jogi kontextusai kezdettől fogva számos problémát vetettek fel: ezek közül csak kettőt említünk. Egyrészt a nemzeti iparjogvédelmi szabályok és a közösségi versenyjog konfliktusát, másrészt a közösségi iparjogvédelmi jog kialakítására tett erőfeszítéseket. Az első probléma lényege az a konfliktus, amely általában is fennáll a közösségi jog és a tagállamok nemzeti jogai között: erre nézve az Európai Bíróság joggyakorlata kidolgozta a közösségi jog elsőbbségének elvét (ld. Costa v. E.N.E.L, vagy par excellence a versenyjogokra nézve: Walt Wilhelm v. Bundeskartellamt). 2. A második probléma lényegét azok a törekvések képezik, melyek az iparjogvédelem szabályozását közösségi dimenzióba kívánják vonni. Mint annyi - a több, elkülönült jogrenddel bíró nemzetállam gazdasági és politikai integrációját célzó - törekvés, ez is komoly nehézségek leküzdését igényli. Az európai szabadalomról szóló egyezmény - az 1975-ben kidolgozott ún. Luxemburgi Egyezmény - szövegét ugyan - legutóbb 1989-ben revideálva - elkészítették, de ennél több - annak időnkénti hangsúlyozásán kívül, hogy európai szabadalomra mint intézményre szükség lenne (ld. a Bizottság 1997-es Zöld Könyvét) - nem történt. 3. Ha nem is a közösségi jogi, de - paradox módon az EU-tól független, szélesebb körű - európai iparjogvédelmi jog kialakulása mindezzel együtt komoly előrehaladásról tanúskodik: 1973-ban Münchenben megszületett az Európai Szabadalmi Egyezmény, amely 1977-ben lépett hatályba. Az egyezmény (továbbiakban: ESZE) az „európai szabadaloménak nevezett, a szabadalom megadására vonatkozó egységes európai eljárást szabályozza: lehetővé teszi, hogy egyetlen szabadalmi eljárással lehessen találmányokra a tagállamok nemzeti szabadalmi oltalmát elnyerni. Az egységes szabadalmi eljárás, ideértve a szabadalmazhatóság feltételeit és azt is, hogy mikor nem lehet szabadalmat * Testületi munkaanyag az EPC 65. cikkének alkalmazásával kapcsolatos, az európai szabadalmi dokumentumok megkövetelhető fordításairól szóló Londoni Megállapodás alkotmányossági szempontú értékeléséről. adni, jelentősen megkönnyíti a területi hatálya alá tartozó tagállamok területén a szabadalom megszerzését, mivel egyenértékű a tagállamok bármelyikében tett nemzeti bejelentéssel, mivel a bejelentés elsőbbséget élvez. Az ESZE 64. cikkelye azonban egyértelművé teszi, hogy az európai szabadalom a tagállamok bármelyikében ugyanolyan jogokat biztosít tulajdonosának, mint a nemzeti szabadalom. Ez a tétel a régime nationale elvét szögezi le, vagyis nem nyújt többet - és ez persze nem kevés - mint a belföldiekkel való jogegyenlőséget, azaz tagállamról tagállamra különbözőjogi tartalmú védelmet. Az európai szabadalom tehát tartalmilag nem önálló intézmény, tartalmilag nem önálló kategória, hanem a régime nationale elvének az iparjogvédelem területén való alkalmazása, tükröződése. így előfordulhat az, hogy a nemzeti szabadalmi jog szerint az egyik tagállamban szabadalomként védik a találmányt, a másikban viszont nem, így annak harmadik által történő hasznosítása ellen legfeljebb és esetlegesen a tisztességtelen verseny elleni nemzeti jogszabályok nyújtanak védelmet. Az „európai szabadalom” tehát arra vonatkozik, hogy egyetlen szabadalmi eljárással, egységes előírások szerint lehessen találmányok nemzeti oltalmait elérni: azaz nem autonóm jogintézmény, hanem a nemzeti szabadalmak foglalata (ld. Az Európai Közösség kereskedelmi joga. Budapest, 1998. VII. fejezet. Boytha György: Iparjogvédelem, szerzői jog. 351-353. old.), nem szupranacionális kizárólagos jogosítvány. Az Egyezmény alapján, az általa teremtett egységes eljárás intézményi-szervezeti feltételeinek megteremtésére jött létre az Európai Szabadalmi Szervezet (továbbiakban: ESZSZ), illetve annak keretében az Európai Szabadalmi Hivatal (továbbiakban: ESZH) és az Igazgatótanács. 4. Sikerrel járt viszont a kifejezetten közösségi jogi intézményként a védjegyek egységes szabályozására irányuló törekvés. Igaz, hogy ezt nem nemzetközi egyezménynyel, hanem az Európai Tanács rendeletével teremtették meg (a Tanács 1993. december 20-i 40/94 rendelete). Ez valóban új, autonóm közösségi jogi intézményt teremtett meg, amely nem a nemzeti védjegyjogi jogosultságok foglalata, hanem önállóan szabályozza ennek a kizárólagossági jognak a tartalmát. 5. Nyilván okulva az európai szabadalomra irányuló nemzetközi egyezményes megoldás nehézségeiből, a Bi
