Iparjogvédelmi és Szerzői Jogi Szemle, 2001 (106. évfolyam, 1-6. szám)
2001 / 6. szám - Dr. Millisits Endre: A védjegyoltalom használat hiánya miatti megszűnése iránti eljárások néhány gyakorlati kérdése
26 Dr. Millisits Endre tály vagy több osztály tekintetében való használat igazolására? A válasz: nem. Minden egyes esetben meg kell vizsgálni, hogy a védjegy konkrét terméken vagy termékeken való használata az árujegyzék mely árumegnevezései alá tartozik és a használatot a rész és egész viszonya szerint el kell ismerni. Az 561500A nemzetközi lajstromszámú METRO védjeggyel szemben indított megszűnési eljárás során a kérelmező a megszűnést kizárólag „újságok, folyóiratok” vonatkozásában kérte, bár az árujegyzékben ezeken kívül „nyomdaipari termékek” és „könyvek” is szerepelnek. Az eljárás során a védjegyjogosult igazolta, hogy időszaki kiadványok, reklámújságok vonatkozásban a védjegyet ténylegesen használta az országban. A kérelmező viszont a sajtótörvényre hivatkozva vitatta, hogy ezek az áruk az újságok, folyóiratok jogi kritériumainak megfelelnének. Az MSZH megállapította, hogy a jogosult a védjegyet nyomtatványok tekintetében ténylegesen használta. Az újságok és folyóiratok köztudomás szerint a nyomtatványok fogalmi körébe tartoznak. A védjegyjogosult tehát a védjegyes áruk használatát megfelelően igazolta. Az MSZH ezért a kérelmet elutasította, a védjegyet hatályában fenntartotta. Az R 438114 nemzetközi lajstromszámú ORIENT EXPRESS védjegy ellen indított megszűnési eljárásban az MSZH a kérelmet elutasította. A 39. osztályba tartozó áru- és személyszállításra a védjegyszerű használatot a kérelmező is bizonyítottnak tekintette. Az MSZH döntésénél alapvetően a konkrét szolgáltatás jellegéből indult ki. Azt vizsgálta, vajon a vitathatalanul végzett áru- és személyszállítás kapcsán nyújtott kiegészítő szolgáltatások, a felhasznált vasúti kocsikon megvalósított védjegyhasználat értelmezhető-e a másik két osztályra (12. és 42.) is. Igaz ugyan, hogy a 12. áruosztályba tartozó vasúti kocsikat a védjegyjogosult se nem gyártja, se nem árusítja, azonban azokat használja, méghozzá a védjeggyel ellátva. A használat a védjegyjogosult részéről így igazoltnak tekinthető. A 42. osztályba tartozó szogáltatások tekintetében a használatot azért tekintette bizonyítottnak a Magyar Szabadalmi Hivatal, mert éttermi szolgáltatást végeznek az ORIENT EXPRESS-en, valamint működtetnek hálókocsikat is, amelyekre lehetséges előzetesen helyet foglalni a védjegyjogosult által fenntartott ügyfélszolgálati irodákban, vagyis az ezen osztályba tartozó szállodai szobafoglalás és szállodai szolgáltatások kapcsolódnak egymáshoz. A 484 398 nemzetközi lajstromszámú PRESTY védjegy (31. áruosztály) megszűnése iránti kérelem ügyében a védjegyhasználatot a jogosult friss paradicsom tekintetében igazolta. Az MSZH határozatában a védjegy magyarországi oltalmát a következő árukra tartotta fenn: „friss gyümölcs és zöldség, különösen paradicsom, uborka, paprika, zöldbab, padlizsán, tök, sárgadinnye, görögdinnye, eper, bab és borsó”. Megszüntette viszont az oltalmat a következő áruk tekintetében:- mezőgazdasági, erdészeti termékek és magok, amelyek nem tartoznak más áruosztályokba,- élő állatok, vetőmagok, élő növények és virágok, tápanyagok állatok számára, maláta. A Magyar Szabadalmi Hivatal határozatánál abból indult ki, hogy a támadott védjegy árujegyzékében különböző termékek vannak, amelyek közül jól elhatárolható a friss gyümölcs és friss zöldség, mint kertészeti termékek, mind az állati tápanyagoktól, mind a szaporító anyagoktól, mind az élő állatoktól. A „növények, virágok” vásárlásának az alapvető célja nem az élelmezés, hanem a díszítés. Azon áruk tekintetében amelyekkel kapcsolatban a védjegyjogosult nem nyújtott be bizonyítékokat, az MSZH nem tekintette a használat hiányát kimentettnek, és a használat hiányát állapította meg. Kérdéses ezek után, vajon helyes lenne-e olyan gyakorlat kialakítása, amely azt eredményezné, hogy a megszűnési eljárásban részben nyertesnek tűnő fél a védjegybejelentési eljárásban szándéka szerint védjegyoltalomhoz valójában nem jut, hiszen a védjegy részlegesen fenntartott árujegyzékében fennmaradt áruk/szolgáltatások az MSZH gyakorlatában hasonlónak minősülnek a védjegybejelentésben foglalt árukkal/szolgáltatásokkal. (Ha nem így lenne, akkor a használat hiánya miatti megszűnési eljárás sikere egyáltalán nem hatna vissza a kérelmező mint védjegybejelentő által kezdeményezett védjegybejelentési eljárásra.) Ez annál is inkább csalódást keltene a kérelmezőben, mert a megszűnési eljárást éppen saját későbbi védjegybejelentésének lajstromozása érdekében indította. Ha csupán azon konkrét áru/szolgáltatás megnevezés(ek)re tartanánk fenn a védjegyoltalmat, amelyek tényleges használatát a védjegyjogosult a megszűnési eljárás során igazolta, tehát részlegesen nyerne a támadó fél, a kérelmező által tett függő védjegybejelentést az MSZH - ugyanezen hasonló áruk vonatkozásában - mégis kénytelen lenne elutasítani. Jóhírű védjegy és használati kényszer A 218444 nemzetközi lajstromszámú VARILUX védjegy oltalmának megszüntetését kérelmező a 9. áruosztályban az optikai termékek kivételével kérte. A védjegyjogosult hivatkozott arra, hogy védjegye jóhírű. Használatot csak optikai cikkek tekintetében állt volna módjában bizonyítani. Az MSZH határozatában a kérelemnek megfelelően döntött. Figyelembe vette, hogy a VARILUX védjegy főleg az optika körében vált ismertté. Az egyéb iratokból is kiderült, hogy a védjegyet optikai eszközökre használják. Mindezekből arra a következtetésre jutott az MSZH, hogy a védjegyjogosult nem tett eleget a Vt.18. §-ában foglalt azon kötelezettségének, amely szerint védjegyét az árujegyzékben foglalt valamennyi áru tekintetében köteles használni Magyarországon. (Az MSZH az optikai cikkeket és az árujegyzékben foglalt egyéb árukat nem tekintette hasonlóknak.) Még amennyiben a védjegy jóhírű jellege bizonyítást nyert volna, sem lehetne eltekinteni az általános szabályok alkalmazásától. A jóhírű védjegy kiterjesztett oltalma ugyanis nem abban nyilvánul meg, hogy a védjegyhasználati kötelezettség alól „fel lenne mentve", hanem harmadik személyek későbbi bejelentéseivel szemben érvényesül, még ha ezek a bejelentések nem hasonló árujegyzékre vonatkoznak is. Ezzel ellentétes, tehát a jóhírű védjegyet a használati kényszer szempontjából kivételesen kezelő álláspont emlékeztetne arra a hagyományos angol felfogásra, amely
