Iparjogvédelmi és Szerzői Jogi Szemle, 2001 (106. évfolyam, 1-6. szám)
2001 / 6. szám - Dr. Bendzsel Miklós: A Magyar Formatervezési Tanács megalakítása
A Magyar Formatervezési Tanács megalakítása 3 mennyiségéről és minőségéről, sem a tervezők által kínált szolgáltatások kihasználtságáról nem álltak rendelkezésre pontos információk. így a szakértői vélemények korlátozott érvényű becsléseket szolgáltattak az ország szakemberekkel való ellátottságának megítéléséhez. Az elmúlt évtized első felében a közintézményi támogatás nélkül maradt Design Center 1975-től épített és egyelőre még karbantartott tervező-nyilvántartása 2001- ben 2500 olyan szakembert tartalmaz, akinek felsőfokú szakirányú képesítése a 2.2 pontban felsorolt intézmények valamelyikéből, vagy azokkal egyenértékű külföldi egyetemről származik, legalább 5 éves tervezői gyakorlata van, valamint szakmai minősítő bizottság döntésével elnyert tagsággal rendelkezik hazai szakmai szervezetben (Magyar Alkotóművészek Országos Egyesülete - MAOE, Magyar Képzőművészek és Iparművészek Szövetsége - MKISZ, Magyar Építész Kamara, Fiatal Iparművészek Stúdiója Egyesület). Közülük 26% tervezőgrafikus, 24% textil- és öltözéktervező, 20% belsőépítész, 11% gépipari formatervező. A MAOE tagnyilvántartásában mintegy 2600 iparművész szerepel, valamivel magasabb ipari formatervezői aránnyal (16%) - itt azonban például a MIE-ről kikerülő diplomás fiatalok felvétele kérelmüket követően automatikus. A legjelentősebb, képzőművészeket és iparművészeket egyesítő, a teljesítmények minősége alapján szerveződő hivatásos szövetség (MKISZ) pedig ma 745 iparművészt tömörít - közöttük 189 textilművész, 116 belsőépítész, 147 keramikus, 102 alkalmazott grafikus és 89 ipari formatervező található - az önálló arculatú Ipari Formatervezők Társaságát is működtetve. A természetes átfedésekkel is számolva a regisztrált tervezőművészek potenciálja 2500-3000főre tehető', létszámuknak az ország népességhez viszonyított arányát tekintve ez harmada a norvég, fele a svéd vagy kanadai hasonló arányszámnak. Természetesen meghatározó tény, hogy a design oktatására szakosított intézmények száma és kapacitása minden referenciaországban legalább tízszeresen meghaladja a mienket; az ott nyerhető képzettség az esetleges mindkét irányú minőségi eltérés mellett jelentős mértékben differenciáltabb, s így piac közelibb a hazainál. A hazai szellemi potenciál szakmai szervezetei között, a már említettekkel az élen, található köztestület, szakmai szövetség, illetve egyéb szakterületi szerveződés egyaránt. A különféle szakmai irányzatok termékformáló tervezőtevékenységgel foglalkozó képviselői összesen mintegy tucatnyi civil egyesületben és társaságban tömörödnek, az egyetemi szakirányú bontásnál is tagoltabb szerkezetben. A hazai alkotók, stúdiók, designvállalkozások adatait név- és címjegyzék formájában feldolgozó különböző kiadványok frissítése 1995-től elmaradt. 2.4. A hazai innovációs kereslet és a formatervezői kínálat ütköztetésének a minőségi követelmények mentén való szervezett biztosítását szolgálhatná a szakmai fórumok, kiállítások sorozata és a különféle pályázatok, díjak rendszere. A különféle szakirányú biennálék színvonalas tervezőművészeti bemutatkozási lehetőséget kínálnak - ezek mintegy féltucatnyi sorozata többségében visszatérően vidéki kulturális városközpontokban rendeződik. A szakterületenként szervezett vásárok évente 10-15 alkalommal nyújtanak alkalmat a designiparban alkotók - nemzetközi anyagot is felvonultató keretek közötti - bemutatkozására. A belsőépítészet, a ruházati ipar, illetve a papíripar, csomagolás, könyvművészet együttesen 3-3 szakvásárnak örvendhet; mindezek egyeztetése és koncentrált ismerete, követése azonban tartósan megoldatlan. Kiemelkedő jelentőséggel bírnak azok a szakmai fórumok, amelyek több évtizedes hagyományuk alapján pótolhatatlan kapcsolattartó és „nemzetközi kilátó” funkciókkal bírnak - ilyen a formatervezők és belsőépítészek 25 éves Zsennyei Műhelye és a közel hasonló múltú sziráki „Ergonómiai Találkozó" című rendezvény. A formatervezési díjak hazai mezőnye sok tiszteletreméltó hagyomány és új kezdeményezés közepette igen heterogén képet mutat - következésképpen- a díjak jellege (termék-, tervezői és gyártói díjak),- az elismerésre pályázók lehetséges köre (amatőrök, növendékek, hivatásosok) és- a nemzetközi versenyek és kiállítói fórumok rendszerébe való bekapcsoltság/csatlakozóképesség tekintetében egyenetlen, s meggyőzően tanúskodik egy (a független alapítás és működtetés lehetőségeit nem korlátozó) ilyen célú egyeztetésre is alkalmas szakmai fórum hiányáról. 2.5. A vizuális és tárgykultúra közvetlen árupiaci fogyasztói befolyásolása mellett a mértékadó fejlett ipari társadalmi tapasztalat szerint meghatározó szerepe van a nyitott, igényes megrendelői, használói és vállalkozói szemlélet alakításában a közgyűjteményi, művelődéspolitikai környezetnek, valamint a nyomtatott és elektronikus tájékoztató orgánumok választékának és minőségének. Országosan kevesebb mint 20 múzeum gyűjteményezi és mutatja be az iparművészet különféle ágainak jeles (de jobbára hagyományosan az elmúlt korokból származó) tárgyait. A legátfogóbb országos gyűjtőkörű szakmúzeum az Iparművészeti Múzeum, amelynek kortárs (XX. századi) anyaga - különböző okokra visszavezethetően - hiányos, s az anyag állandó bemutatása sem megoldott. Jelentősebb kortárs iparművészeti gyűjteménnyel a pécsi Janus Pannonius Múzeum (kerámia) a Nemzetközi Kerámia Stúdió és a Szombathelyi Képtár (textil) rendelkezik. Rendszeres iparművészeti programmal többek között a Fiatal Művészek Stúdiója kiállítóterme, a Keve Galéria (Ráckeve) és a Tölgyfa Galéria, a MIÉ kiállítóterme jelentkezik. A nyomtatott médiában a legtöbb iparművészeti szaklap és magazin a belsőépítészet, lakásművészet, bútortervezés területét fogja át. Ezek kevéssé foglalkoznak szakmaelméleti kérdésekkel, inkább a nagyközönségnek szóló, vásárlást ösztönző, ízlésformáló orgánumok. Több szakterületet érintő, elemzéseket is közreadó szakfolyóirat az Atrium, a Magyar Iparművészet, az Octogon és az Új Művészet. III. A hazai designtevékenység gyakorlatának hiányosságai és szükségletei 3.1. Az intézményrendszer statikus bemutatását ki kell egészíteni a körvonalazott gazdasági-szellemi térben mű
