Iparjogvédelmi és Szerzői Jogi Szemle, 2001 (106. évfolyam, 1-6. szám)

2001 / 1. szám - Dr. Jochen Pagenberg, dr. Dietrich Beier: Bizonyítási szabályok az ideiglenes intézkedéssel kapcsolatos eljárás során a német jog szerint

Bizonyítási szabályok az ideiglenes intézkedéssel kapcsolatos eljárás során a német jog szerint 37 összekötve. Az alperesnek e konstelláció keretében is sza­bályszerűen lehetőséget adnak arra, hogy ellenbizonyítást folytasson le, amelyhez - a kérelmezőhöz hasonlóan - minden valószínűsítési eszközt felhasználhat. A szabadal­mi törvény 139. § (3) bekezdése ezáltal csak egy kis részt változtat meg, nevezetesen a felperes konkrét ismertetési és bizonyítási terhét, azonban nem változtatja meg a bitor­lás fennforgásának, a fent megnevezett körülmények kö­zötti átfogó vizsgálatát. A német szabadalmi és eljárásjog szerint az ideiglenes intézkedési eljárás körében pontosan megvizsgálnak min­den, a bitorláson alapuló ideiglenes intézkedés iránti ké­relmet, az intézkedési igény és az intézkedési alap tekin­tetében. A szabadalmi törvény 139. § (3) bekezdésének alkalmazási körében is lehetőséget nyújtanak az alpeesnek az ellenbizonyításra. A továbbiakban lefolytatandó átfogó érdekmérlegelésbe bevonják az alperes érdekeit is. Eszerint az ideiglenes intézkedés iránti kérelem el­utasítása akkor is lehetséges, és ez a gyakorlatban sűrűn előfordul, ha a kérelmező valószínűsítette a bitorlás minden előfeltételét [a szabadalmi törvény 139. § (3) bekezdésének alkalmazási körén belül vagy azon kívül], de az érdekek átfogó mérlegelése (intézkedési alap) az alperes javára dől el. Az ideiglenes intézkedésre irányuló német eljárás nem ismer semmiféle automatizmust abban az értelemben, hogy a rendelkezést ki kell bocsátani, ha a kérelmező va­lószínűsített minden tényállási ismérvet. A német jog sze­rint elképzelhetetlen egy olyan jellegű automatizmus, hogy a német bíróságnak valószínűsített igény esetében [a szabadalmi törvény 139. § (3) bekezdésének alkalmazási körén belül vagy azon kívül] ideiglenes intézkedést kelle­ne kibocsátania. Ha a bíróság úgy látja, hogy a felek által benyújtott, egymásnak ellentmondó szakértői szakvéle­mények esetében nem kielégítő a műszaki szakértelme a döntéshez (ami a bitorlás hiányos valószínűsítését jelenti), ez a felperes hátrányára lesz. II. Az alperesi ellenbizonyításról 1. Annak megállapításához, hogy az alperes által lefolytatott ellenbizonyítás sikeres-e, hogy tehát az alperes valószínűsí­teni tudta-e, miszerint a termék előállításához nem a kérel­mező által szabadalmaztatott eljárást alkalmazta, nem jelent különbséget, hogy a bizonyítással terhelt fél saját szabadal­mazott eljárást tud-e felmutatni, vagy pedig egy nem szaba­dalmazott, nyilvánosságra hozott vagy titkos eljárást. A sza­badalmi törvény 139. § (3) bekezdése ugyanis nem tesz kü­lönbséget ezen alternatívák között. Eddig a bíróságok sem tettek - helyesen - ilyen különbséget. 2. Egyedi esetben azonban az ellenbizonyításnak az al­peresjavára szabadalmazott eljárásra hivatkozással törté­nő lefolytatása nagyobb bizonyító erővel rendelkezhet. A bíróság a Polgári Perrendtartás 286. §-a szerint a bizonyí­tékok szabad értékelése keretében a bizonyítékoknak elté­rő súlyt tulajdoníthat. Amennyiben az alperes egy szaba­dalmazott eljárást nyújt be ellenbizonyítékul, adott körül­mények között több szól amellett, hogy a számára szaba­dalmazott eljárást használta is. Ezen túlmenően a vizsgáló szabadalmi hivatal minden szabálynak megfelelően, a technika állásának, tehát a felperes által érvényesített eljá­rási szabadalomnak a figyelembe vételével tanúsította az alperes részére, hogy eljárása szabadalmazható. Ez az eset azonban nem áll fenn akkor, ha az alperes szabadalmazott eljárása nem gazdaságos, tehát az előállí­tási költségek a vita alapját képező eljárás alkalmazása esetében jelentősen alacsonyabbak. Ekkor a bíróság szá­mára felmerül, hogy nem az alperes, hanem a felperes el­járását használták. Ez a szempont egy (közzé nem tett) határozatban irányadó volt. Ott az alperes eljárásának költ­ségei mintegy 50%-kal magasabbak voltak, úgyhogy a bí­róság kizártnak tartotta, hogy az alperes ilyen körülmé­nyek között még versenyképes lehessen. 3. A termék újdonságának kérdésére kihathat az a kér­dés, hogy az ellenbizonyítékul bemutatott eljárás közzété­telre került-e, vagy pedig titkos. Ha az alperes által bemu­tatott eljárás a keresetben érvényesített szabadalom el­sőbbségi időpontjában vagy a termék előállításának idő­pontjába^1^ ismert, és ezáltal újdonságrontó volt, már nem alkalmazható a szabadalmi törvény 139. § (3) bekez­dése (v.ö. a fenti 1.1 .b-vel). III. Módosította-e a jogi helyzetet a TRIPS ratifikálása? 1. A TRIPS-egyezmény alkalmazhatósága A többségi német felfogás szerint a TRIPS az iparjogvé­delmi jogok eljárásjogi érvényesítését érintő III. részben nem teremt a polgári per felei között közvetlenül érvénye­sülő jogokat/18'1 Tekintettel a TRIPS 34. cikkelyére és adott esetben a TRIPS 50. cikkelyére is, amelyek az eljárási szabadalmak és az ideiglenes intézkedés tekintetében a bizonyítási teher megfordításának itt tárgyalandó kérdéseit érintik, e vitá­nak nincs jelentősége, mert a közvélemény szerint Német­ország a szabadalmi törvény 139. § (3) bekezdésével már törvénybe iktatta a TRIPS 34. cikkelyét.(19) 2. A jogi helyzet módosítása a TRIPS 34. cikkelye révén a) A TRIPS 34. cikkelyének szövege (1) Ha a szabadalom tárgya valamely termék előállítására szolgáló eljárás, akkor a tulajdonosnak a 28. cikkely 1. (b) bekezdésében megnevezett jogai megsértése miatt megin­dult polgári jogi eljárásban a bíróságok jogosultak arra, hogy az alperest terheljék annak bizonyításával, hogy az azonos termék előállítására szolgáló eljárás eltér a szaba­dalmazott eljárástól. Ezért a tagállamoknak úgy kell ren­delkezniük, hogy ha az alább felsorolt körülmények közül legalább egy fennáll, a szabadalomtulajdonos hozzájáru­lása nélkül előállított azonos terméket az ellenkező bizo­nyításának hiányában a szabadalmazott eljárás szerint elő­állítottnak kell tekinteni, ha a) a szabadalmazott eljárás szerint előállított termék új; b) alaposan valószínűsíthető, hogy az azonos terméket az eljárás szerint állították elő, és a szabadalom tulajdonosa az adott helyzetben elvárható fáradozások kifejtése útján sem tudta meghatározni a ténylegesen alkalmazott eljárást. (2) A Tagállamoknak jogában áll úgy rendelkezni, hogy az 1. bekezdésben megjelölt bizonyítási terhet a vélt bitor­

Next

/
Oldalképek
Tartalom