Iparjogvédelmi és Szerzői Jogi Szemle, 2001 (106. évfolyam, 1-6. szám)
2001 / 5. szám - A kutatási-fejlesztési tevékenység és a szabadalmi bejelentési aktivitás közötti kapcsolat
2 A kutatási-fejlesztési tevékenység és a szabadalmi bejelentési aktivitás közötti kapcsolat A hazai bejelentések adatainak részletesebb elemzése azt mutatta, hogy az intézményi bejelentések számának csökkenése hamarabb kezdődött meg, mint az egyéni bejelentéseké. Az előbbiek aránya az összes bejelentésből 1989-ben 45,6 % volt, majd részesedésük - a folyamatos csökkenés után - 1997-ben 25,6 %-os minimumot ért el, később az arány visszatért a 30 % feletti tartományba. A bejelentések számszerű elemzésével párhuzamosan megvizsgáltuk az első 10 legnagyobb bejelentő „személyében” bekövetkező változásokat is. Az előző évtizedben legjobban szereplő, nagy múlttal rendelkező cégek napjainkban is megtalálhatók a tizes listán, ugyanakkor a közepes és kis kategóriába tartozó cégek és a kutatóintézetek szinte teljesen eltűntek a mezőnyből. Érdemes megemlíteni azonban, hogy ugyanezen időszakban a mezőgazdasági területről érkezőbejelentésekjóval nagyobb szerephezjutottak a tíz legnagyobb hazai bejelentő között. Természetesen a bejelentések számának ilyen mértékű csökkenése számos, a K+F tevékenységtől független okra is visszavezethető. Ilyen például a nyilvánosságra hozatali kötelezettség megjelenése, aminek következtében a szolgálati bejelentőnek „házon belül” kell megoldania a titokban tartani kívánt találmány szabadalmazhatóságának vizsgálatát, és így ezek a „házi” bejelentések nem jelennek meg a statisztikákban. Ugyanígy nem találhatók meg azok a szabadalmi bejelentések sem az adatok között, amelyeknél az elsődleges cél nem a monopolhelyzet kialakítása vagy fenntartása volt, hanem jogalap megteremtése a találmányi díjak kifizetésére. Az új törvény szerint ugyanis ilyen kifizetéshez nem szükséges a MSZH megadó határozata. Érdemes megemlíteni, hogy ezzel szinte egyi dőben igen korlátozottá vált az ilyen címen igénybe vehető adókedvezmény (ötvenezer forint évente, de az EHO már terheli ezt a jövedelmet is). Elvileg az is előfordulhatott a korábbi években, hogy bizonyos cégek pusztán propagandacélból vagy önigazolásképpen tettek számos szabadalmi bejelentést, mivel akkoriban egy bejelentés költsége még rendkívül alacsony volt. E feltevés igazolása vagy elvetése céljából megvizsgáltuk a megadott szabadalmak alakulását a fenti időszakban (2. táblázat). 2. táblázat Év Magyarországon megadott hazai eredetű szabadalmak szabadalmak száma (db) A Magyarországon 4 évvel korábban tett hazai eredetű szabadalmi bejelentések száma (db) Megadások százalékos aránya 1993 685 2657 25,8 1994 455 2506 18,2 1995 485 2199 22,1 1996 515 1629 31,6 1997 440 1186 37,1 1998 371 1153 32,2 1999 344 1059 32,5 2000 210 796 26,4 A táblázat értékelésekor figyelembe kell venni, hogy a bejelentés és a megadás között mintegy 4 év telik el. Az utolsó oszlop adatai azt mutatják, hogy az elmúlt években a bejelentések közül egyre több kapott szabadalmi oltalmat. Ez igazolni látszik azt a feltevést, miszerint a bejelentői magatartás sokkal megfontoltabbá vált a kilencvenes években. E megállapítást tovább erősítheti a szabadalmi bejelentések nemzetközi sorsának vizsgálata. Természetesen nem az összes nemzetközi bejelentés folyik a PCT keretein belül, mindazonáltal kijelenthető, hogy a PCT- útra terelt bejelentések jól jellemzik a bejelentő szándékának komolyságát a szabadalom további sorsát és hasznosíthatóságát illetően. Ezt az a tény sem befolyásolja, hogy létezik egy külföldi bejelentéseket támogató pályázati rendszer, melynek segítségével pénzbeli támogatást kaphatnak a bejelentők a PCT-bejelentések megtételéhez, a nemzeti szakaszok megindításához és az oltalom fenntartásához. Az alábbi táblázat a PCT-bejelentések számát tartalmazza éves bontásban, kiegészítve azzal az adattal, amelyik megmutatja, hogy az adott évben hány külföldi oltalomszerzést támogatott a pályázati rendszer (3. táblázat). 3. táblázat Év A hazai eredetű PCT-bejelentések száma (db) A támogatott pályázatok száma (db) 1994 62 43 1995 64 28 1996 85 14 1997 90 13 1998 105 45 1999 103 50 2000 (okt. 15-ig) 105 45 A fenti adatsor azt az elképzelést támasztja alá, hogy, bár a hazai bejelentések száma az elmúlt időszakban jelentősen csökkent, azok műszaki tartalma és üzleti értéke nem követte ezt a trendet. A szabadalmi bejelentésekre vonatkozó adatok vizsgálata után a munkabizottság az adott időszak kutatási-fejlesztési tevékenységének elemzését is elvégezte. 3. A hazai kutatási és fejlesztési tevékenység alakulásának elemzése A magyar kutatás-fejlesztés helyzetét az elmúlt időszakban alapvetően meghatározta az a tény, hogy jelentős struktúraváltás következett be a termelő és szolgáltató ágazatokban, a gazdaság tulajdonosi szerkezetében (privatizáció), a gazdálkodó szervezetek számában és egymáshoz viszonyított arányában (a régi nagyvállalati struktúra lebomlása, a külföldi működő tőke erőteljes megjelenése, illetve a kis- és középvállalati szektor térnyerése), valamint a külkereskedelem irányultságában. Mindezen változások nem jártak együtt a magyar nemzetgazdaság kutatási-fejlesztési ráfordításainak - beleértve az állam, valamint az üzleti szféra kiadásait - a nemzetközi és hazai kihívásoknak megfelelő mértékű bővülésével.
