Iparjogvédelmi és Szerzői Jogi Szemle, 2001 (106. évfolyam, 1-6. szám)
2001 / 3. szám - Nemzetközi kitekintő. Dr. Palágyi Tivadar: Hírek a külföldi szabadalmi, használati minta-, ipari minta- és védjegyjog területéről
Iparjogvédelmi és Szerzői Jogi Szemle, a Szabadalmi Közlöny és Védjegyértesítő melléklete 106. évfolyam III. 2001. június NEMZETKÖZI KITEKINTŐ DR. PALÁGYI TIVADAR Hírek a külföldi szabadalmi, használati minta-, ipari minta- és védjegyjog területéről 1. Amerikai Egyesült Államok 2. Argentína 3. Ausztrália 4. Brazília 5. Dél-Korea 6. Egyenlítői Guinea 7. Egyesült Arab Emírségek 8. Európai Szabadalmi Hivatal 9. Európai Unió 10. Észtország 1. Amerikai Egyesült Államok A) A Képviselőház ez év március 14-én a Fehér Ház számára továbbította azt a törvénytervezetet, amely a szabadalmi és védjegytörvény technikai jellegű módosításait tartalmazza. A törvénytervezet az 1990. évi feltalálóvédelmi törvény szövegében pontosításokat tartalmaz az állami illetékek és az iratkezelés vonatkozásában. Visszaállítja a Szabadalmi és Védjegyhivatal vezetőjének „commissioner” elnevezését, és módosítja a szabadalmi törvény 102(e) szakaszában a szabadalmak és közzétett szabadalmi bejelentések újdonságrontó hatásával kapcsolatos szabályozást. B) A Szövetségi Fellebbezési Bíróság (CAFC) a Watts v. XL Sys., Inc. bitorlási ügyben megerősítette az elsőfokú bíróság döntését, amely elutasította a bitorlási keresetet. A bitorlási ügy tárgyát képező szabadalom például olajíúrótornyokban használható csőcsatlakozásokra vonatkozott. Az igénypontok szerint a csatlakozások „második vége elszűkülő külső csavarmenettel van kialakítva, amely olyan módon van méretezve, hogy egy ilyen csatlakozást szorosan záró módon lehet közvetlenül összekapcsolni egy másik ilyen csatlakozással”. A CAFC szerint ez a korlátozás nem említ „eszközt”, hanem egy szűkülő csavarmenetet, amit a szakmában olyan szerkezetként ismernek, amely végrehajtja a kívánt működést. A leírás kinyilvánítja, hogy ezt a működést az említett szerkezet végzi. A CAFC az igénypontokat az előnyös kiviteli alakra korlátozva értelmezte, mert az „olyan módon van méretezve” szóhasználat nem elég világos; a leírás csupán egyetlen szoros lezárási módot ismertet, ami ténylegesen korlátozza a találmányt, amikor kijelenti, hogy „a jelen talál-11. Japán 12. Kanada 13. Kartagénai Egyezmény 14. Kína 15. Nagy-Britannia 16. Nepál 17. Svédország 18. Szellemi Tulajdon Világszervezete 19. Tajvan 20. Tonga mány a kinyilvánított tulajdonságot használja”. A bíróság korlátozott oltalmi körű igénypontot vett figyelembe, megjegyezve, hogy az előnyös kiviteli alak volt az egyetlen kinyilvánított megvalósítási alak. Emellett a bejelentő az elővizsgálati eljárás alatt az igénypontok oltalmi körét korlátozó nyilatkozatot tett. A bíróság helybenhagyta az elsőfokú bíróságnak azt az ítéletét, hogy az alperes nem követett el bitorlást, és nem fogadta el a felperesnek azt az érvelését, hogy bejelentése oltalmi körét nem korlátozhatta az elővizsgálati eljárás során, mert a szóban forgó nyilatkozat benyújtásakor nem módosította igénypontjait. C) A Szövetségi Fellebbezési Bíróság (CAFC) a Purdue Pharma L. P. v. Faulding Inc. ügyben 2000. október 25-én hozott ítélete helybenhagyta az elsőfokú bíróság (district court) ítéletét, amely megfelelő kinyilvánítás hiánya miatt érvénytelennek minősített egy nyújtott hatású, orálisan adagolható készítményre vonatkozó szabadalmat. A szabadalom igénypontjai olyan morfinkészítményre vonatkoztak, amelynek a csúcskoncentrációja a testben meghaladta a 24 óra után mérhető koncentráció kétszeresét. Erről a leírás azt állította, hogy ellentétben áll a technika állásán alapuló tanítással, amely szerint a koncentráció állandó értéken tartása lenne kívánatos. A szabadalmi leírás szerint fontos a koncentráció gyors növelése. A leírás két példát tartalmazott, amelyek alátámasztották a „kétszeres koncentráció” tételét. A CAFC szerint az elsőfokú bíróság helyesen állapította meg, hogy a „gyors növekedés” más, mint a „kétszeres koncentráció”, és hogy az adatok egyszerű kinyilvánítása nem szolgáltatott megfelelő alapot annak valószínűsítéséhez, hogy az igényelt találmány a feltalálók birtokában volt a benyújtás időpontjában.
