Iparjogvédelmi és Szerzői Jogi Szemle, 2001 (106. évfolyam, 1-6. szám)
2001 / 3. szám - Könyv- és folyóiratszemle
Könyv- és folyóiratszemle 43 juttat a feltalálónak, vagy még azt sem. A jogi buktatókat többnyire mindenki a maga kárán tanulja meg felismerni a szerződések szövegében. Bíró László esetében sem volt ez másképp. Bíró újságíróként kereste a biztos megélhetést, törzshelye a Japán Kávéház volt. A sérelmek, melyek zsidó származása miatt érték, a ’30-as évek vége felé megerősítették benne a kivándorlás gondolatát. A külföldi újrakezdéshez azonban jelentős tőkére volt szükség, melyet egy új találmány révén tartott elérhetőnek. Bíró Lászlóra is érvényes Szent-Györgyi Albert mondása: „Feltalálónak lenni annyi, mint: látni azt, amit mindenki lát és gondolni olyat, amit senki sem gondol.” A golyóstoll ötlete az újságíró Bíró agyában született meg - sok szétfolyó, elmaszatolódott írással küszködött, jó lett volna olyan íróeszköz, amely kiküszöböli ezeket a hátrányokat. Ekkor gondolkodott el a rotációs gépek tulajdonságain: egyenletesen, nem szétkenődve viszik fel a festéket a papírra. Még akkor is nagyjelentőségű ez a találmány, ha voltak már előzményei, nem csak szabadalmakban, hanem kiállítási darabokként is megjelentek a mai golyóstoll elődjének számító, igaz, technikailag tökéletlen íróeszközök. Ez azonban nem tántorította el Bírót, aki teljes erővel fogott a kísérletezésbe, jóllehet a megfelelő festékanyag megtalálásához hat évi kemény munkára volt szükség. A költségek fedezésére olyan segítőkész embert kellett találnia, aki nemcsak szabadalma fenntartási díjait tudta állni, de műszaki problémákban is segítségére lehetett. Az 1938-as évben két, a későbbiekre nagy hatással levő találkozásra került sor Bíró László életében. Fogorvosánál véletlenszerűen találkozott Pogány Máriával, későbbi argentínai üzlettársával, valamint Goy Andorral, feltalálótársával és mecénásával. Goy Andor írógépműszerészként saját erejéből küzdötte fel magát és nyitott írógépjavító szervizt, amely hamarosan száz főnél nagyobb létszámmal dolgozott. Ekkor már Goy Andor is hódolhatott kedvenc foglalatosságának, a feltalálói tevékenységnek. Bíró Lászlóval történt találkozása meghatározó lett a találmány történetére nézve, még akkor is, ha Bíró önéletrajzában ritkán említi meg feltalálótársát. A szabadalmaztatás elindult, Goynak volt kellő tőkéje a gyártás megkezdésére, melynek határidejét a szerződésben 1938. december 31-es dátummal rögzítették. A találmány azonban még korántsem volt tökéletes, megfelelő festéket nem tudtak előállítani hozzá, folyt, pacázott vagy beszáradt. Közben Bíró és segítőtársai kapcsolatokat találtak Argentínában, egy tábornok személyében, aki nagy lehetőséget látott a találmányban. Bíró mindenkor igyekezett több irányban tájékozódni a golyóstoll piaci elhelyezése érdekében. Goy Andor maga is tevőlegesen járult hozzá a találmány továbbfejlesztéséhez, azonban nem tartotta fontosnak saj át fej lesztési eredményeit szabadalmaztatni. Ezt a mulasztását később megbánta. Goy érdeklődése a nagy német írószergyártó cégeknél nem járt sikerrel. Kisebb cégekhez voltak kapcsolatai, de a festékpaszta még mindig nem volt kielégítő minőségű, a gyártás megkezdését ez mindinkább késleltette. A két feltaláló meglehetősen ritkán találkozott egymással, mindketten a maguk útját járták. Bíró Lászlóban megérett az elhatározás, hogy még az 1938-as évben emigrál. December 24-én találkozott életében utoljára Goy Andorral, a későbbi licenciaper alapját képező megállapodás ekkor váltotta fel a korában kötött szerződést. Goy segítségével Franciaországban az EVELCO cégnél helyezkedett el, itt azonban éhbérért minden jogot meg akartak szerezni tőle. Családját kihozatta, azonban egy hónapnál tovább nem tudta megélhetésüket biztosítani, így kénytelenek voltak visszatérni Magyarországra. Elkeseredettségében eszébe jutott Lángné Pogány Mária névjegye, ajánlatát táviratban küldte el az Argentínában élő magyar üzletasszonynak. A válaszra azonban sokáig hiába várt. A háborús helyzet miatt a gyártás megkezdésére egyre kevesebb esély mutatkozott. Bíró a pénzhiány miatt igyekezett a legkisebb szalmaszálba is belekapaszkodni, de az igazi lehetőséget Lángné levelejelentette, melyben pénzt és hajójegyet küldött az argentínai utazáshoz. Csak később derült ki, hogy a golyóstoll volt Lángék utolsó esélye, mert vállalkozásuk a csőd felé sodródott. Bíró munkatársával együtt a megszállás előtti utolsó pillanatban hagyta el Párizst, családját csak évek múlva láthatta viszont. A dolgok Argentínában sem mentek simán, Lángékkal kénytelen volt olyan szerződést kötni, amely számára egyáltalán nem volt kedvező, azonban — más lehetőség nem lévén - el kellett fogadnia. A találmányon éjt nappallá téve dolgozott, mégsem érte el a kívánt eredményt. Szinte áthághatatlan akadályokat kellett legyőzniük. Lángék már egyre kevésbé hittek a megvalósíthatóságban és a nyereséges termelésben. Egy jó taktikai húzással azonban sikerült befektetőt találni az üzlethez. Széles körű hírverés után vezették be a „bírómé” elnevezésű golyóstollat. A reklámkampány bevált, a termelés óriási mértékben felfutott, a várva várt siker végre megérkezett. Lángné egész életében kitűnő üzletasszony volt, fokrólfokra sikerült Bírót kiforgatnia szinte minden jogából, szükség esetén az érzelmi zsarolástól (ti. hogy családját nem hozathatja ki) sem riadt vissza. A sikeres kampány nyomában fellendülő termelés lehetővé tette, hogy Lángékkal elszámoljon és saját vállalkozást indítson, majd családjával együtt folytassa feltalálói és festőművészi tevékenységét. Hiába lett Argentínában „biro” a golyóstoll neve, mesés anyagi haszonra soha nem tett szert találmányából. Goy Andor története sem kevésbé kalandos, mint feltalálótársáé. Egészen más pályát futott be, itt, Magyarországon akarta sikerre vinni találmányát. Neki-nekirugaszkodott, már-már úgy tűnt, a siker kapujában áll, amikor a történelem beleszólt az események menetébe. A háború után üzemet alapított, a termeléshez minden anyagot megrendelt, a megfelelő festékpasztát is megtalálta és beszerezte Svájcból, amikor az államosítás miatt úgy tűnt, a golyóstoll hazai pályafutása örökre abbamarad. A sors és a Licencia, találmányokat értékesítő vállalat munkatársa szólt bele történetébe, az akkori Nyugat-Németországban kezdtek érdeklődni a golyóstoll iránt. Ajánlatokban nem volt hiány, ha Goy bármelyiket elfogadja, anyagilag jól járhatott volna. Korrektsége azonban mást diktált, mindenkor a hivatalos és államilag jóváhagyott utat követte. Amint az előre látható volt, a kiosztott szerepek szerint a Bíróval szembeni licenciapert szövetkezete nem nyerhette meg, és ő sem juthatott hozzá sem az anyagi, sem az erkölcsi sikerhez. Egyszeri alkalommal húszezer forinttal díjazták „a golyósiróngyártás területén szerzett érdemei” elismeréséül. Fáradhatatlan munkabírásával még 90 évesen is bejárt szövetkezetébe. Az ő feltalálói tévé-
