Iparjogvédelmi és Szerzői Jogi Szemle, 2001 (106. évfolyam, 1-6. szám)
2001 / 2. szám - Dr. Vida Sándor: A rosszhiszemű védjegybejelentés tilalma a német, francia és angol jogban
22 Dr. Vida Sándor tében arra mutat rá, hogy a védjegybejelentés időpontjában fennálló oltalomra érdemes jogokról akkor is beszélni lehet, ha az összetéveszthető későbbi védjegyhez hasonló eredeti védjegy külföldön széles körben ismert volt az ítélet a „világvédjegy” (Weltmarke) kifejezést használja , s az összetéveszthető védjegy bejelentésének célja az volt, hogy ezzel a külföldi védjegy belföldi alkalmazását megakadályozzák. Különösen áll ez akkor, ha a bejelentő alperesnek tudnia kellett arról, hogy a külföldi védjegyjogosult termékeinek benevezését a német piacon is tervezi. Az új eljárásban a bíróságnak többek között azt kell tisztáznia, hogy a felperesnek mennyire megalapozott az az előadása, hogy védjegye az egész világon ismert. E vonatkozásban az alapeljárásban nem csatolt be kellő mennyiségű bizonyítékot. b) Az ausztrál felperes által szabadalmazott eljárás SIROSET néven vált ismertté, Németországban azonban ezt a megjelölést nem jelentették be védjegyként. A felperes ugyanis azt tervezte, hogy az eljárást amellyel a természetes gyapjúból készült termékek számára nedvesedés esetén is éltartósságot lehet biztosítani valamennyi német ruhagyár számára ingyenes licencia formájában hozzáférhetővé teszi. Alperes kísérletet tett rá, hogy erről lebeszélje, s a szabadalmas felperestől kizárólagos licenciajogot akart szerezni, de miután ilyen irányú tárgyalásai eredménytelenek maradtak, a SIROSET védjegyet sajátjaként bejelentette. Az ausztrál felperes ezután maga is védjegybejelentést tett Németországban, majd az alperes védjegyének törlése iránt pert tett folyamatba. A keresetnek mind az első, mind a másodfokú bíróság helyt adott. A másodfokú bíróság ítéletét hatályon kívül helyező ítéletében a Legfelsőbb Bíróság*2'* azt mondotta, hogy a jelek arra mutatnak, hogy az alperes magatartása a BGB 826. §-a által kimondott jóhiszeműség (Treu und Glauben) szabályát sértette, versenyjogilag azonban nem volt tisztességtelen. Alperes ugyanis az általa megszerzett védjegy segítségével kívánta a felperest arra kényszeríteni, hogy az alperes érdekeit szolgáló módon hasznosítsa a védjegyet. A védjegyjogosulti helyzet kihasználásának jogellenessége ebben állt, tekintettel arra is, hogy az alperes a védjegybejelentés időpontjában nem is rendelkezett olyan céggel, amelynek keretében a szabadalmat, illetve a védjegyet hasznosítani tudta volna, s hogy a védjegybejelentéssel záróhatást (Sperrwirkung) fejtett ki a felperessel szemben. Ez az ítélet az elsők között ismeri el a külföldön szerzett jogok belföldi oltalmának elvi lehetőségét, s a Legfelsőbb Bíróság óvatosságát (és a joggyakorlat kiforratlanságát) mutatja, hogy nem a versenyjog, hanem a polgári jog legáltalánosabb elvi alapjairól kiindulva közelíti meg a megoldást. Ez persze még meggyőzőbbé teszi az ítéletet, de egyben mai szemmel — korszerűtlenné is. c) A japán eredetű TORCH-öngyújtókat mindkét peres fél importálta. A felperes, aki az importot valamivel korábban kezdte meg, a japán eredetű megjelölést védjegyként is bejelentette saját maga számára. Ezt követően a másik német importőr ellen bitorlási pert indított, amelyben többek között a védjegy abbahagyására való kötelezést is kért. A tényállás szerint a felperes nemcsak a perbeli japán eredetű megjelölést jelentette be védjegyként, hanem további 52 japán eredetű megjelölést is, amelyeket a japán előállítók öngyújtók megjelölésére használtak. ítéletében a Legfelsőbb Bíróság'221 azt mondotta, hogy a másodfokon eljárt Felsőbíróság helytállóan állapította meg, hogy a felperes ezzel a magatartásával nemcsak a japán gyártókat befolyásolta meg nem engedhető módon (unzulässige Einwirkung), hanem a német versenytársakat is akadályozta azzal, hogy saját védjegyjogát jogellenesen használta fel. Ezenfelül, miután a felperes nagyszámú japán eredetű megjelölést sajátjaként jelentett be, megkísérelte, hogy más német importőröket is kizárjon e védjegyek használatából, s így magatartása objektíve is tisztességtelen - ami a keresetnek mindhárom fokon való elutasítását eredményezte. d) Az újabb joggyakorlatból említést érdemel a Neutral- Red ügyben a Karlsruhei Felsőbíróság'23* által hozott ítélet. Ebben az ügyben az amerikai gyártó cég - németországi egyedárusítója útján - védjegylajstromozás nélkül, különféle biológiai készítményeket, különféle megjelölésekkel hoz forgalomba, többek között NeutralRed megjelöléssel is. Az egyedárusító felperes Németországban több védjegybejelentést tett olyan megjelölésekre, amelyek azonosak vagy összetéveszthetőek az amerikai cég által gyártott termékeken használt árujelzőkkel, majd bitorlási pert indított az amerikai gyártó mint alperes ellen. Az ítélet szerint a felperes tudott arról, hogy az alperes évek óta ilyen megjelöléssel kínálja az általa gyártott amerikai készítményeket. A felperes által e megjelölésekjelentős részére benyújtott védjegybejelentés ezért csak abból a célból történhetett, hogy az amerikai készítményeket a német piactól távol tartsa, a piacot hermetikusan elzárja az alperes elől. Ha a felperesnek lehetősége volna az általa megszerzett védjegyjogokat érvényesíteni, akkor az alperes viszonylag új termékeit a német piacon nem tudná forgalmazni. Az ilyen célból benyújtott nagyszámú, módszeresen kiválasztott védjegybejelentés ellentétes a védjegyjog céljával, amelynek az a funkciója, hogy az áru származását, minőségét jelezze. A védjegy feladata, hogy biztosítsa annak lehetőségét, hogy annak jogosultja saját áruit megkülönböztesse, nem pedig, hogy másokat akadályozzon. A felperes nem tudott megfelelő magyarázattal szolgálni, hogy mi okból választotta az általa bejelentett nagyszámú védjegyet, amelyek azonosak vagy majdnem azonosak az alperes által használt árujelzőkkel. Az akadályozási szándékra utal az is, hogy ezek nagy részét a felperes nem használja. E tényállás alapján azonban az alperes nemcsak az exceptio űfo/;'-kifogást érvényesítheti mondja a továbbiakban az ítélet indokolása , hanem megalapozott az alperes által benyújtott viszontkeresetben érvényesített törlési igény is: az adott helyzetben a felperesi védjegybejelentések ugyanis az alperes üzleti tevékenységének tisztességtelen akadályozását jelentik, s így megalapozott az eredeti állapot visszaállítására irányuló alperesi viszontkereseti kérelem is. e) Az oltalomra érdemes jogok megszerzése persze nem kizárólagos feltétele annak, hogy a korábbi használó jogsegélyt kaphasson a rosszhiszemű bejelentővel szemben.
