Iparjogvédelmi Szemle, 2000 (105. évfolyam, 1-6. szám)
2000 / 2. szám - Dr. Pálos György: Lehet-e kettős védelem: - szerzői jogi és szabadalmi – az új szerzői jogi törvény alapján?
8 Dr. Pálos György Szerzői jogilag kényszerengedély nem lehetséges, szabadalomjogilag igen. A szabadalom nem szünteti meg a szerzői jogi védelmet, tehát felvetődik a kérdés, hogy szerzői jogi védelem alatt álló mű, mely jogintézmény kényszerengedélyt nem ismer, kényszerengedély tárgya lehet-e egy másik jogintézmény alapján. Ez ismét olyan kérdés, mely csak jogszabályi szinten oldható meg. Munkaviszonyban alkotott mű Az Szjt. és az Szt. közötti egyik lényeges különbség, hogy míg a Szt. 8-17. §-ainak rendelkezései a szabadalmi oltalom által védhető minden találmányra irányadók, függetlenül attól, hogy melyik iparág „műfajához” tartoznak, a Szjt. az általánostól eltérő kivételekről is rendelkezik, így a munkaviszonyban, munkaköri kötelesség keretében létrehozott alkotásokra irányadó díjazási rendelkezések a számítógépi program és az adattár alkotóira nem irányadók. Amennyiben tehát a szerző a szoftvert munkaviszonyból folyó kötelessége alapján készítette el [Szjt. 30. § (1) bek.], őt díjazás nem illeti meg, [Szjt. 58. § (4) bek.] és ugyanez vonatkozik az adattár szerzőjére (szerkesztőjére) is [Szjt. 61. § (2) bek.]. A munkáltató által megszerzett vagyoni jogok a munkáltató személyében bekövetkezett jogutódlás esetén átszállnak a munkáltató jogutódjára [Szjt. 30. § (2) bek.]. Ennek értelmében tehát ha a feltaláló és a szerző azonos személy és a szellemi alkotás munkaköri kötelesség keretében készült el, szerzői jogi vonatkozásban díjazási kötelezettség nem áll fenn. Ugyanez vonatkozik arra az esetre is, ha a két alkotó nem egy személy és a munkáltató ugyanaz. Amennyiben a feltaláló és a szerző munkáltatója különböző személy, ezutóbbijogi aktusa szükséges ahhoz, hogy a szoftver szabadalmi bejelentés tárgya legyen, ez azonban nem változtatja meg a szoftver szerzőjének díjazással kapcsolatos helyzetét, mert az Szjt. 30. § (1) és (2) bek. rendelkezései jogutódlás esetén is irányadók. Természetesen más a helyzet, ha a szerző alkotása nem szoftver készítése vagy adattár szerkesztése. Az Szt. a feltaláló részére szélesebb körben biztosít díjazást mint az Szjt. A feltalálót a szolgálati találmány értékesítése esetén díj illeti [Szt. 13. § (1) bek.]. Értékesítésnek kell tekintetni a találmány hasznosítását:- az előállítást, használatot, forgalomba hozatalt, forgalomba hozatalra való felajánlást, behozatalt,- az értékesítés fogalma kiterjed a hasznosításra, a hasznosításnak előnyös piaci helyzet teremtése vagy fenntartása érdekében történő mellőzésére, a szabadalmi igény vagy a szabadalom teljes vagy részleges átruházására [Szt. 13. § (2) bek. és 19. § (2) bek.]. Az Szjt. értelmében viszont díjazás nem illeti a szerzőt, ha a munkáltató a művet saját maga, „házon belül” használja. A díjazás feltétele, hogy a munkáltató a felhasználásra másnak engedélyt adjon, vagy a művel kapcsolatos vagyoni jogokat másra átruházza, pl. reklám céljára készült mű [Szjt. 30. § (3) bek.]. A két jogintézmény között a díjazásra vonatkozó elvek és megoldások tehát lényegesen különböznek egymástól. Az egyik legjelentősebb eltérés, hogy míg a Szt. hasznosításnak tekinti - és így a feltaláló díjazásra jogosult -, ha a szabadalmas a találmányt maga hasznosítja, de akkor is, ha a hasznosítást „előnyös piaci helyzet teremtése vagy fenntartása érdekében mellőzi.” A Szjt. viszont csak a„kifelé” történő felhasználás - felhasználási engedély adása másnak vagy a vagyoni jogok átruházása — esetén úja elő a munkaviszonyból folyó kötelesség teljesítéseként megalkotott mű szerzőjének díjazását a szoftver szerző kivételével. Amennyiben tehát a szoftver szabadalmi oltalom tárgyát képező találmány része, mely munkaköri kötelesség teljesítéseként került kidolgozásra, felvetődik a kérdés, melyik törvény irányadó a szabadalmi vagy a szerzői jogi, ugyanis, amint már említés történt, a szabadalmi oltalom nem szünteti meg a szerzői jogi védelmet, az Szjt. rendelkezéseit nem helyezi hatályon kívül. A munkáltatónak két lehetősége van a programozó díjazására: díjazási szerződést köt vele, ezt az Szjt. nem tiltja, ez esetben kötelmi kötelezettség létesül, vagy jószántából ad díjat, ami ajándéknak tekinthető. A programozó tehát akkor járna jól, ha a Szt. alapján járnak el vele szemben, kérdés, hogy ez jogszerű-e? A szabadfelhasználás Az Szjt. IV. Fejezete igen részletesen szabályozza a szabad felhasználást, és ennek keretében műfajok és felhasználási módok tekintetében is rendelkezik. A továbbiakban természetesen a szoftvert érintő szabályozással foglalkozom. Az Szt. 19. § (6) bek. a) pontja értelmében a szabadalmas kizárólagos hasznosítási joga nem teljed ki a magánhasználat céljából, illetve a gazdasági tevékenység körén kívül eső cselekményekre. A szoftver másolása a szoftver felhasználásának egyik igen jelentős formája. Az Szjt. 35. § (1) bek. rendelkezik úgy, hogy „magáncélra bárki készíthet a műről másolatot, ha az jövedelemszerzés vagy jövedelemfokozás célját közvetve sem szolgálja”. E két utolsó feltétel azt jelenti, hogy a másolásnak közvetve sem lehet gazdasági célja: ezt az első akadályt bizonyos esetekben talán át lehetne ugrani. Az Szjt. 33. § (2) bek. értelmében a felhasználás a szabad felhasználásra vonatkozó rendelkezések alapján is csak annyiban megengedett, illetőleg díjtalan, amennyiben nem sérelmes a mű rendes felhasználására és indokolatlanul nem károsítja a szerző jogos érdekeit, továbbá amennyiben megfelel a tisztesség követelményeinek és nem irányul a szabad felhasználás rendeltetésével össze nem férő célra”. Az, aki úgy tud másolni egy sok ezer forintot érő szoftvert, hogy nem ütközik a fenti négy feltétel valamelyikébe, elismerést érdemel. Szoftver esetében az idézett akadályok legyőzése sem vezet eredményhez. Az idézett 35. § (1) bek. ugyanis kimondja, hogy a magáncélú másolásra vonatkozó engedély a szabad felhasználás keretében többek között „szoftverre és számítástechnikai eszközökkel működtetett adattárra” nem vonatkozik. A szabadalmazott találmány „műszaki” része tehát magánhasználat céljára felhasználható, a szoftver azonban nem. Témánk szempontjából nagy gyakorlati jelentősége ugyan nincs, csak mint érdekességet említem meg a 35. § (3) bek. szövegét: „Nem minősül szabad felhasználásnak - függetlenül attól, hogy magáncélra történik-e - ha a mű
