Iparjogvédelmi Szemle, 2000 (105. évfolyam, 1-6. szám)
2000 / 2. szám - Dr. Pálos György: Lehet-e kettős védelem: - szerzői jogi és szabadalmi – az új szerzői jogi törvény alapján?
Iparjogvédelmi Szemle, a Szabadalmi Közlöny és Védjegyértesítő melléklete 105. évfolyam II. 2000. április DR. PALOS GYÖRGY Lehet-e kettős védelem - szerzői jogi és szabadalmi - az új szerzői jogi törvény alapján?* Szoftver és a szerzői jog A Szellemi Tulajdon Világszervezete (WIPO) 1988-ban „World Wide Forum on Intellectual Property” címen rendezett szimpóziumon Mr. Ashok Boghwani „The Software Paradigm and the law of Intellectual Property” című előadását az alábbi szellemes, fogalommeghatározásnak is beillő megállapítással kezdte: - it is not manufacture- it is invisible, cannot be touched or felt- it is neither literary work nor an art form- aesthetics is not its goal- it is not entirely a service- it is known what it is not- it must be software azaz - nem gyártmány- láthatatlan, nem lehet megérinteni, vagy érezni- nem irodalmi vagy művészeti alkotás- az esztétikum nem célja- nem egészen szolgáltatás- arról ismerhető fel, ami nem- ez csak szoftver lehet. Ez a megfogalmazás élesen rávilágít arra, hogy a számítógépi program, a szoftver „természetrajza” milyen érdekes módon különbözik a szerzői jog hagyományos műfajaitól. A nagyközönség szemében a szerzői jog ma is a szépirodalom, a zene, a képzőművészet alkotásait van hivatva védeni, kevesen gondolnak arra, hogy a nemzetközi és a hazai szerzői jog is védi többek között az építészeti, műszaki terveket, tudományos műveket is. Ez utóbbiak mindegyike tartalmazhat olyan szellemi alkotást, amely megfelelhet valamelyik iparjogvédelmi jogintézmény oltalmi feltételeinek. Talán az ipari mintaoltalom érzékelteti legjobban, hogy a szerzői jog és a szabadalom, de általában az iparjogvédelem és a szerzői jog között nem húzódik kínai fal, és ha egyesek szemében ilyesmi mégis létezik, azok sem tagadhatják, hogy ebben a falban több kis kapu is létezik. * A MIÉ „Visszaszámlálás...” c. konferenciáján (1999. október 25-27.) elhangozott előadás szövege. A műszaki fejlődés egyik következménye a szellemi alkotások területén, hogy megszaporodott azoknak az alkotásoknak a száma, amelyeknél a „hagyományos” találmány mellett - alkotásonként egybeépítve, nélkülözhetetlen társként-megjelenik a szoftver, és felvetődik a kérdés, szabadalmazható-e a szoftver is a találmánnyal együtt? Van-e párhuzamos védelem és ha igen, milyen hatással van a szerzői jogi védelem a szabadalomra és vice versa? Az alábbiakban e kérdésnek csak egyik oldalával foglalkozom, nevezetesen az új szerzői jogi törvény alapján van-e lehetőség a szoftver szabadalmaztatására. A szoftver,, műfaj ” kialakulása Princípium erat számítógép. Magától értetődő volt, hogy a szoftver a számítógépekkel együtt jár. Egy számítógép - egy szoftver, a számítógép csak szoftverrel működött. A szoftvert üzemi titokként vagy know-how-ként kezelték. A szoftver önálló élete akkor kezdődött, amikor egy számítógépben nem egy, hanem több szoftvert is lehetett használni. Ez jelentette azt, hogy a szoftver kifelé is önálló „műfaji” rangra emelkedett, a szellemi alkotások birodalmán belüli önálló jogi élete ekkor vette kezdetét. A szoftver értéke néhány évtizedes pályafutása alatt jelentős mértékben megsokszorozódott. Míg kezdetben a számítógépre fordított beruházás összege jelentős mértékben nagyobb volt mint a szoftverre költött összeg, mára a helyzet megfordult, a szoftverre lényegesen nagyobb a beruházási költség, mint a hardverre. A piaci érték megjelenése természetesen és szükségszerűen felvetette a védelem kérdését. Miután a szoftvert - a tág értelemben vett — műszaki környezetben, természettudományi törvényszerűségek irányítják és felhasználása műszaki berendezésben - számítógépben - történik, magától értetődőnek tűnt, hogy a védelem keresése a szabadalmi oltalom irányába indult el. A szabadalom jogintézménye azonban nem felelt meg a szoftverigényeknek, ekkor megerősödött a sui generis irányzat: teljesen új műfaj, tehát műfajspecifikus nemzetközi egyezmény és nemzeti jogszabály rendezze a kérdést. Vitathatatlan, hogy szakmai szempontból ez lett volna az ideális megoldás. Új, nemzetközi egyezmény létrehozása, hatályba léptetése és ehhez igazodó nemzeti jogszabályok
