Iparjogvédelmi Szemle, 2000 (105. évfolyam, 1-6. szám)

2000 / 2. szám - Tanulmányok. Dr. Vida Sándor: Imágóátvitel a német bírói gyakorlatban II. rész

Imágóátvitel a német bírói gyakorlatban, II, rész: A vitatható jogsértés 3 za a felperesnek, mint a szakmai telefonkönyvek kiadójá­­nakjó hírnevét.” „Abból lehet kiindulni, hogy a közönség nem jelenték­telen része a támadott védjegynek „Yellow Phone” elemét mint a felperes által kiadott Gelbe Seiten szakmai telefon­könyvre való utalást fogja fel, és ezért arra a következte­tésre jut, hogy az alperes olyan szolgáltatást ajánl nekik, amely kapcsolatban áll a felperes által kiadott telefon­könyvekkel.” A „Yellow Phone” megjelölés használatával alperes a felperes által kiadott telefonkönyvekre utal, s ugyanakkor saj át vállalati tevékenységéről, tevékenységének tárgyáról tájékoztatja a közönséget, s ennyiben a felperes jó hímevét saját üzleti céljaira használja fel. Minthogy azonban az adott esetben a felperes hírnevé­nek kihasználása nem visszatetsző módon (anstössig) tör­tént, alperes eljárása nem ütközik az üzleti tisztességbe.”11 Ebben a perben a Legfelsőbb Bíróság azt tekintette a fő kérdésnek, hogy alperes eljárása tisztességtelen-e vagy sem. A Gelbe Seiten védjegy ismertségével, illetve az ismertség fokával a bíróság szinte csak mellékesen foglalkozott. 2.3. A fellebbezési eljárásban hozott ítéletében az OLG Köln arra a megállapításra jutott, hogy a Camel az 1972/73 évek óta híres védjegy (berühmte Marke12). E megállapí­tását egyrészt fogyasztói véleménykutatásokon alapuló szakvéleményre (1972 és azt követő évekből), másrészt az eljáró tanács tagjainak saját ismereteire alapította. A Legfelsőbb Bíróság ezen felül még azt is mondta, „feltételezhető, hogy azok, akik az alperes által használt megjelöléssel találkoznak, a híres cigaretta védjegyre (is) gondolnak, annál is inkább, minthogy a Camel cigaretta újbóli bevezetése óta a reklámozás, amint az a bíróság eljáró tanácsának tagjai előtt is ismert, olyan elképzelést sugall, mint „egzotikum, kaland, idegen országok”. Az alperes ezzel szemben „belföldön nem a nagyközön­séget veszi célba, hanem utazási irodákat...” „tevékeny­sége ezért kevéssé látszik alkalmasnak arra, hogy a Camel védjegy értékét releváns módon csökkentse”. „A Camel Tours vállalatjelzőt az érintett forgalmi körök mint Kamel utazások szervezését értik ...” „A cigarettával való asszo­ciáció inkább mellékesen jelentkezik, a hírnévnek az üzleti erkölcsbe ütköző kiaknázásáról az adott esetben, úgy ahogy azt az állandó bírói gyakorlat érti13, a jelen esetben nem lehet szó.14 Az ezen tanulmány által vizsgált szempontokra figye­lemmel különösen érdekesnek tartom, hogy a Legfelsőbb Bíróság ítéletének indokolása mindkét forgalmi körre (do­hányosok - utazási irodák) kiterjed, valamint, hogy ítéle­tében éppen ellenkező eredményre jutott, mint az első és másodfokú bíróság: a versenyjogi ügyekben követett ítél­kezés figyelembevételével ugyanazokat a tényeket ponto­san fordított módon értékelte. Feltehető, hogy a Legfelsőbb Bíróság is más eredmény­re jutott volna, ha a felperes bizonyítani tudja, hogy a török utazási iroda a Camel megjelölés átvételével a cigaretta­­márka megkülönböztetőképességét vagy hímevét sértette vagy tisztességtelenül kihasználta. Kézenfekvő azonban, hogy erre vonatkozó bizonyítás vagy nem történt, vagy ha mégis, úgy az nem vezetett eredményre. Mindazonáltal nem meglepő, hogy a Legfelsőbb Bíró­ság ítéletét követően a bírálat sem maradt el.15 2.4. A Törvényszék által a Boss ügyben hozott ítélet indokolása többek között azt mondta, hogy „a felperes tőzsdei információs rendszerének (Boss) felhasználói ki­zárólag olyan személyek, akik bank- vagy tőzsdei ügyle­tekkel foglalkoznak, vagyis egy szűk szakmai réteg tagjai, akik kiválóan ismerik a piaci viszonyokat és így kellőkép­pen tudnak differenciálni. Ezért az ő esetükben kizárható a férfi felsőmházat és a tőzsdei információs rendszer kö­zötti imágóátvitel még akkor is, ha maguk is potenciális vásárlói a férfi felsőruházati cikkeknek.” „A GfK által 1994 februárjában végzett fogyasztói vé­leménykutatás eredménye szerint is, arra a kérdésre, hogy az interjúalanyok milyen összefüggésben hallották már a Boss megjelölést, egyetlen megkérdezett sem említette a Boss számítógépes informatikai rendszert.” Felperes terhére az üzleti erkölcsbe ütköző magatartás ugyancsak nem volt megállapítható, s ezen felül a Boss védjegy ismertségének foka a korábbi NSZK területén (de nem a korábbi NDK területén) csupán 75%-os volt. Ilyen­formán azt sem lehet mondani, hogy a férfiruházati cikkek vonatkozásában a Boss híres védjegy16 volna17. 3. Egyéb jogesetek Az alábbiakban néhány hasonló ügyben hozott ítéletről csupán bibliográfiai szinten emlékezem meg, annak be­mutatására, hogy az imágóátvitellel kapcsolatos vitatható jogsértés, illetve annak bírói mérlegelése sem nem új sem nem szórványos jelenség. A vonatkozó és a témába vágó jogeseteket egyszerűen a vezető német védjegyjogi kommentár, Fezer művére utalással közlöm.18 Nem tekintette a bíróság híres védjegynek és elutasította a másfajta árukra is kiterjedő oltalmat igénylő kereseti ké­relmet a westfälisches Steinhäger Erzeugnis ábrás védjegy utánzása miatt (1957), a Koh-i-noor védjegynek patent­kapcsokon való használata miatt (évszám nélkül), az Anker ábrás védjegynek kenyér helyett szőnyegek megje­lölésére való használata miatt (1958), a Mecki-Igel ábrás védj egynek könyvborítókon való használata miatt (1958), a női fehérneműre bejegyzett Triumph védjegynek külön­féle egyéb termékeken való használata miatt (1959), a ha­risnyára bejegyzett Opal védjegynek édesség megjelölé­sére való használata miatt. Ezek persze csak a legismertebb jogesetek, bizonyára több hasonló bírósági határozatot is hoztak még, amely közzététel hiányában nem nyert publicitást. Következtetések A McDonald’s és Camel Németországban kétségtelenül híres védjegy (a Camel vonatkozásában a Legfelsőbb Bí­róság kifejezetten így vélekedett), ami azt jelenti, hogy a lakosság túlnyomó többsége ismeri azokat, ma. A védjegy „felvizesítése” (Verwässerung) elleni olta­lom, más szóval a védjegynek más áruk, illetve szolgálta­tások vonatkozásában való használata elleni védelem megszerzése azonban mégsem sikerült, egyszerűen azért, mert visszamenőleg nem volt bizonyítható, hogy ezeknek a védjegyeknek ilyen átütő ismertsége már tíz esztendővel korábban is fennállt. (A Camel védjegy esetében ezen felül

Next

/
Oldalképek
Tartalom