Iparjogvédelmi Szemle, 2000 (105. évfolyam, 1-6. szám)
2000 / 1. szám - Technikatörténet. Gyönyörködtető és hasznosítható találmányok
Iparjogvédelmi Szemle, a Szabadalmi Közlöny és Védjegyértesítő melléklete 105. évfolyam I. 2000. február TECHNIKATÖRTÉNET Gyönyörködtető és hasznosítható találmányok (a kétszáz éve született Jedlik Ányos tárgyai) „Nem értheti, nem értékelheti Jedlik Ányost, aki a feltalálóban nem ismer rá az elvi kérdésekbe merülő tanárra, sem az, aki a tudós kutatásában nem látja meg a feltalálótól kiszabott irányt.” (Ferenczy Viktor) Fenti címet Radnai Gyulától kölcsönöztem, aki a Pannonhalmi Apátság alapításának ezer éves évfordulóján kiadott kötetben alapos tanulmányban idézte fel Jedlik alakját, tevékenységét. Eötvös Loránd úja 1897-es elnöki beszédében: Jedlik rendtársának kérdésére, miszerint miért választotta tanulmánya tárgyául éppen a fizikát, és nem például a magasztosabb teológiát, azt felelte: „látja minden tudományágban tanulhattam volna eleget és szépet, de a fizikában tanulok és egyszersmind mulatok, gyönyörködöm is.” Majd később Jedlik kedvenc kutatási témáit költői jelzőkkel ellátva: „a forgó mágnesrudat, a rezgő fémrugót, a higany felületén végig sikamló hullámokat, a lepke szárnyainak csillogásával vetélkedő karcolt üvegrácsot, a hatalmas elektromos szikrát órákon, napokon, évtizedeken át gyönyörködve figyelte meg.” Győrött, Pannonhalmán vagy az Országos Műszaki Múzeum tárlóiban látva a Jedlik által tervezett és elkészített tárgyakat, azt a gyönyörködve alkotást lehet tetten érni, amely ezekből az eszközökből sugárzik. Ma, a harmadik évezred küszöbén, a naponta újabb és újabb technikai csodákat produkáló korban élő embereket is megérinti ez a különös, ritka kreativitás, ahogyan a fizikát oktató tanár az őt érdeklő elméleti kérdéseket tanulmányozta, és ahogy tanítványainak ezeket szemléltetni kívánta, több esetben jutott el teljesen új, korát megelőző felfedezésekhez. A Magyar Szabadalmi Hivatal a tudós-feltaláló-pedagógus születésének 200. évfordulója alkalmából Jedlik munkásságát feldolgozó naptárat jelentetett meg, ennek lapjain az általa tervezett és készített alkotások reprodukciói mellett számos, a tárgyakra vonatkozó eredeti kézirat és rajz szerepel. Az egyes tárgyak leírásait Mayer Farkas, a Magyar Bencés Kongregáció nyugalmazott tanára készítette el avatott módon. Jelen cikk a naptárban szereplő alkotások leírásainak és illusztrációinak szerkesztett változata. Elektromágneses forgony, 1826-1828 Amikor Jedlik Ányost „foglalkozási ágak” szerint szeretnénk jellemezni, bajban vagyunk. Bár nem állítható, hogy polihisztor, de érdeklődése és eredményei szerteágazóak. Két fő „foglalkozása” közül elsősorban tanár volt, de sokan megalapozottan tudnak benne feltalálót, mérnököt látni. Például, a tanár be akarta mutatni az elektromágneses forgásokat, ezért meg kellett alkotnia a megfelelő eszközöket. Az elmélet alapján logikusan tovább ment az olvasottaknál, így jött rá, hogy áramvezető is foroghat másik áram vezető körül. Olvasott idősebb kortársai, Oersted, Ampere, Schweiger, Faraday 1820-as évekbeli kísérleteiről. Meg akarta ezeket ismételni, hogy „tanuljon, s egyszersmind mulasson”. Akkor még viszonylag egyszerű eszközök kellettek ehhez. A szükséges huzalt megvette, paszományossal szigeteltette, az eszközt részben maga készítette el, részben győri mesteremberekkel csináltatta meg. Ezt tanúsítja a „Pretia rerum in usum Musaei Jaurinensis curatarum”, ami a győri szertár részére szerzett eszközök árát felsoroló „piszkozaf ’ az elszámoláshoz. Kísérleteit le is írta egy füzetbe, az „Ordo experimentorum”ba (a kísérletek sora). Ezek a feljegyzések egyben tanítása vezérfonalát is adták. Ebben a 290. számú az, amelyik az elektromotor leírását adja: Una drata electromagnetica circa aliam pariter electromagneticam motum rotatorium continuum concipere potest. („Egy elektromágneses [értsd áramot vezető] drót egy hasonlóan elektromágneses körül folytonosan forgó mozgást foganatosíthat.”) Sokszorozó tekercsben áramváltóssal forgó villamdelej, 1830 Jedlik nagyon sok eszköze az iskolai bemutatás lehetőségét, a meglevő lehetőségek javítását, kényelmesebbé tételét szolgálta. Egyesek talán feleslegesnek érzik ezt a működést, de a természettudományokat bemutatás, kísérlet nélkül nem volna szabad tanítani. Akadémiai emlékbeszédében éppen ezt emelte ki Eötvös Loránd is Jedlikkel kapcsolatban: „Előadása a kutató tudós előadása volt, ki hallgatóihoz úgy beszél, mint tudós társakhoz, kik előtt nem rejt el titkot, hanem feltárja leplezetlenül a maga gondolatmenetét. Az előadását élénkítő kísérleteket nem szokta volt előre elkészíteni. Behozatta az eszközt, működésbe hozta hallgatóságának szemeláttára, úgy hogy a kísérlet nekik nemcsak mutatványul, hanem igazi tanulságul is szolgált..., valóban kísérleti előadásokat tartott már olyan időben, amikor még többnyire csak akréta és spongya járta...”