Iparjogvédelmi Szemle, 2000 (105. évfolyam, 1-6. szám)
2000 / 6. szám - Tanulmányok. Dr. Ficsor Mihály: Két ügy: iparjogvédelem alkotmányossági nézetben
Iparjogvédelmi Szemle, a Szabadalmi Közlöny és Védjegyértesítő melléklete 105. évfolyam VI. 2000. december TANULMÁNYOK DR. FICSOR MIHÁLY Két ügy: iparjogvédelem alkotmányossági nézetben I. Bevezetés 1.1. A közelmúltban az Alkotmánybírósághoz két indítvány is érkezett, amely iparjogvédelmi tárgyú rendelkezések alkotmányosságának utólagos vizsgálatát kezdeményezte. Az egyik az egyes iparjogvédelmi és szerzői jogi jogszabályok módosításáról szóló 1994. évi VII. törvény (Rsztn.) 20. §-a (1) bekezdése*^ alkotmányellenességének megállapítására és e rendelkezés meghatározott szövegrészének megsemmisítésére irányul. A másik a védjegyek és a földrajzi árujelzők oltalmáról szóló 1997. évi XI. törvény (Vt.) 117. §-'d 2> alkotmányellenességének megállapítását, illetve - a Vt. e rendelkezése kapcsán - mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenesség megszüntetését célozza. 1.2. Nincs felhatalmazásom az indítványozóktól arra, hogy kilétüket felfedjem vagy az indítványokat részletesen ismertessem. Nincs felhatalmazásom viszont az iparjogvédelmi szakmai közvéleménytől sem arra, hogy véleményemet - amely megegyezik a Magyar Szabadalmi Hivatal (MSZH) vezetésének álláspontjával - elhallgassam. Szólásra késztet az is, hogy az MSZH közvetett úton mindkét ügyben előterjeszthette az indítványokra vonatkozó észrevételeit. Bátorít továbbá az az örvendetes fejlemény is, hogy a hazai jogi szakirodalom egyre inkább készséget és érdeklődést mutat az Alkotmánybíróság előtt folyamatban lévő ügyek megvitatására is.(3^ 1.3. Nem ez az első eset, hogy iparjogvédelmi szabályozásunk valamely eleme megméretődik az alkotmányossági patikamérlegen.(4) E két ügyhöz hasonló horderejű, súlyú és bonyolultságú iparjogvédelmi kérdésben viszont még nem nyílt módja az Alkotmánybíróságnak arra, hogy megadja iparjogvédelmi szabályozásunk alkotmányos olvasatát. 1.4. Előzetesen el kell ismernem azt is: ez az írás a befolyásolás szándékával született. A lehető legszélesebb értelemben vett szakmai közvélemény befolyásolásának szándékával. Nyilvános és személyesen vállalt válasz a két indítványozónak (ők tudják, melyik inget kell magukra venniük); vitaindító az iparjogvédelmi és más szakemberek számára; szerény, de talán nem elkésett adalék az alkotmánybírósági eljáráshoz. II. A „20. §” ügye 2.1. A „20. §”-t, vagyis az Rsztn. 20. §-át nem kell részletesen ismertetni a szakmai közvéleménnyel. Híres-hírhedt rendelkezés, amelynek értelmezése sokáig megosztotta az érintetteket. Az MSZH - elnöki döntés alapján - 1999. szeptember 1. óta a Fővárosi Bíróság által kialakított jogértelmezésnek^ megfelelő joggyakorlatot követ. Az MSZH Elnöki Értekezletének 12/1999. számú üléséről készült emlékeztetőben rögzített állásfoglalás értelmében az 1994. évi VII. törvény (azaz az Rsztn.) „hatálybalépésének időpontjában folyamatban lévő összes ügyben termékoltalmat engedélyez a Hivatal, amennyiben a bejelentés megfelel a törvényben megszabott egyéb szabadalmaztatási feltételeknek”. Ha tehát az Rsztn. 20. §-ának (1) bekezdése esetleg többféleképpen értelmezhető normaszöveget tartalmaz is, kialakultnak tekinthető az „élő jog”, vagyis a normának az az értelme, amelyet az immár egységes jogalkalmazási gyakorlat tulajdonít a normaszövegnek. Az 57/1991. (XI. 8.) AB határozat szerint pedig a normaszöveget ezzel és csak ezzel az értelemmel és tartalommal kell az alkotmányosság szempontjából vizsgálni. Az alkotmányos értelmezés tana [38/1993. (VI.l 1.) AB hat., 14/1998. (V. 8.) AB hat., 30/1998. (VI. 25.) AB hat.] csak akkor érvényesülhet, azaz a norma alkotmányos értelmezési tartományának alkotmánybírósági meghatározására csak akkor kerülhet sor, ha nincs a jogszabálynak a joggyakorlatban egységesen követett értelmezése. Ha a jogszabály ekként - az „élő jogban” - alkotmánysértő tartalommal hatályosul, az alkotmányellenesség megállapítása és jogkövetkezményeinek alkalmazása elkerülhetetlenül szükséges [38/1993. (VI. 11.) AB hat.]. Ha viszont az „élő jog” szerinti értelmezés nem eredményezi a norma alkotmányellenes tartalommal való hatályosulását, a hibásnak vélt, az eredeti „törvényhozói szándéktól” akár nagymértékben eltérő - egységes - joggyakorlat sem korrigálható alkotmánybírósági jogértelmező döntéssel: „önálló törvényértelmezési hatáskör hiányában az alkotmányossági vizsgálat nem irányulhat önmagában a normaszöveg lehetséges különböző értelmének és tartalmának a megállapítására” [57/1991. (XI. 8.) AB hat.]; „a törvényhozó által nyitva hagyott kérdéseket a joggyakorlat válaszolja meg ...; az Alkotmánybíróság-
