Iparjogvédelmi Szemle, 2000 (105. évfolyam, 1-6. szám)
2000 / 5. szám - Dr. Szarka Ernő: Mezőgazdasági biotechnológia a XXI. században
14 Dr. Szarka Ernő közelítés”-t a Konvenció 174 tagországában. Ez az elővigyázatossági elv azt jelenti, hogy a kormányhatóságoknak figyelmeztetniük kell a közvéleményt arra, hogy itt még vannak tudományos bizonytalanságok. Az Amerikai Egyesült Államok ellenzi azt az előírást, amely szerint egy „Előzetes Tájékoztatási Egyezményét kellene megalkotni, és ennek keretében kellene szabályozni a GM termékek kereskedelmét a tagországok és kereskedelmi partnerek között. Az Egyesült Államoknak sikerült rávennie a világ legnagyobb magexportőreit tömörítő Miami Csoportot (amelynek ugyan maga nem tagja), hogy gátolja meg ennek az egyezménynek a létrejöttét. Az USA-delegáció vezetője közölte, hogy országa két okból nem hajlandó kompromisszumot kötni e témában. Az egyik ok az, hogy senkinek nincs joga a világ élelmiszer-ellátását korlátozni. A másik pedig az, hogy ez az egyezmény sérti a WTO által megalkotott és tagjai által elfogadott szabályokat. Az elővigyázatossági megközelítés elve szerint a GM termékek veszélytelenítésével kapcsolatos bizonyítási teher az új technológia megalkotóihoz kerül át, akiknek bizonyítaniuk kell a termékek teljes veszélytelenségét. A GM termékek kárára túllépik a hagyományos bizonyítási szokásokat, amelyek abból állnak, hogy kockázatalapú becslést végeznek, bemutatják a valószínű kockázatokat, és azok alapján döntenek a hatóságok a forgalomba hozatalról. (Másképpen fogalmazva nem a vevőnek kell bizonyítani a veszélyt, hanem az eladónak a veszélytelenséget.) Az Amerikai Egyesült Államok mezőgazdasági iparának otthon sikerült megoldani a kérdést a kockázatbecslés tudományának elfogadtatásával és ez elsősorban azért sikerült, mert mind a helyi hatóságoktól, mind a tudománytól megkapták a kellő alátámasztást. Az FDA biztonsággal kapcsolatos deklarációja után a jól informált vásárlók hajlandók elfogadni a GM élelmiszereket. A kevésbbé informált, de aggályosabb fogyasztóknak viszont megmaradt az az igényük, hogy tudják, mit esznek, pontosabban: tudják, esznek-e GM élelmiszert? A tudás jogához való ragaszkodás miatt vált követelménnyé a GM termékek (termények, élelmiszerek) kötelező jelölése. A GM termények elleni támadást igyekeznek megnyergelni az organikus (bio) élelmiszerek előállítói, akiknek érdekében áll ördögi praktikának feltüntetni minden olyan technológiát, amely nem az ősi („organikus”) technológiához ragaszkodik. Ezzel kapcsolatos az ominózus pollenkérdés. A terjeszkedő biogazdaságok veszélyeztetve érzik magukat a GM növények pollenjétől, hiszen egy GM növényekkel történő keresztezés megfosztja terményeiket a „bio” jellegtől. Uj-Zéland 65 millió dolláros biotermelését veszélyeztetve érzik a GM növények miatt. Az összes meglevő GM növény közül azonban csak a repce (Brassica napus) képes pollencserére. Ennek lehetőségét Scott és Wilkinson mérték fel, és megállapították, hogy a kloroplasztmozgásnak a valószínűsége az olajrepcéből a vadrepcébe gyakorlatilag elhanyagolható, és ez általánosítható minden repcerepce átmenetre. Ennek ellenére a pollentranszfer esélye lehetőséget ad peres eljárások indítására is. A „GM-mentes” szállítás megnövekedett költségekkel jár, amely növekedés bizonylatolási és elkülönítési költségekből tevődik össze. Ez a bizonylatolási igény nemcsak a GM termékeket terheli, ugyanis akár van rá ok, akár nincs, egy szállítmánynál azt is megkövetelhetik, hogy a GM-mentességet igazolják. A világ különböző tájaira induló elsősorban szója- és kukoricaszállítmányoknál meg kell oldani az elkülönített szállítást (GM - nem GM termékek). Ezeket a kötelezettségeket sok esetben nem is a hatóságok írják elő, hanem a hiányosan tájékoztatott vásárlók magukat a kereskedőket kényszerítik az elkülönített szállításra és eladásra. Sem a kisebb, sem a nagyobb üzlethálózatok nincsenek felkészítve arra, hogy polcaikat megduplázzák, elkülönítve a GM és a nem GM termékeket. A kényelmes megoldás tehát az, hogy inkább nem fogadnak GM termékeket, és ezzel egyelőre felbecsülhetetlen kárt okoznak. Nem foglalkozom most azzal a kárral, amely az emberiséget általában éri az olcsó és értékes GM növények kiesésével, csak azzal a kárral, amelyet ez a tendencia az Amerikai Egyesült Államok mezőgazdáinak okoz. Amióta az Európai Közösség elkezdte a jelölések bevezetését (miközben nem határozta meg, mennyi a GM termék tűrése a nem GM szállítmányokban, nem határozta meg a vizsgálati standardokat stb.), az elbizonytalanodott gazdálkodók kezdenek visszatérni a nem GM növényekhez. Az évi 1 milliárd dollárnyi szóját vásárló Japán hatóságai eddig nem foglalkoztak a GM kérdéssel, most viszont a fogyasztók nyomására kénytelenek megtenni ezt. 2001. áprilisától Japánban is közelező mind a GM növények, mind a GM termékek speciális jelzése. (Japán egyébként eddig jól felfogott érdekében támogatta ezt a tudományágat- eddig hat növény: szója, kukorica, repce, burgonya, gyapot és paradicsom 22 fajtájára adtak importengedélyt). A japánhoz hasonló jogi szabályozás van kialakulóban Ausztráliában, Koreában és Lengyelországban is, és várhatóan még sokan követik ezeket az országokat. Válaszként erre a tendenciára az Egyesült Államok nagy terményexportőrei a felé haladnak, hogy teljesen visszavonulnak a GM növényektől. Az ADM 1999. augusztus 31-én sajtókonferencián jelentette be, hogy beszállítóitól csak a GM termékektől teljesen elkülönített nem GM terményeket fogadja el (tehát forgalmazza, ha kell, mind a kettőt, de szigorúan elkülönítve). Nem tudja átvenni azokat a tételeket nem GM-ként, amelyeknél az elkülönítést az aratás után kísérelték meg. A beszállítótól IP („identity preserved”) szerződést követel, vagyis annak igazolását, hogy vetése teljesen GM-mentes, rendelkezésre áll a kívánt távolság a GM és nem GM növények táblái között stb. A jelölésnek ez a rendszere rövid távon olyan káoszt okoz, amelyet a gazdálkodók inkább nem vállalnak fel és visszatérnek a hagyományos fajtákhoz. A DuPont is abban az irányban indult el, hogy a GM szójafajták helyett teljes erővel az STS szójafajták elterjesztésén munkálkodik. Ezek a szójafajták a DuPont herbicid rezisztens fajtái, amelyeket azonban nem géntechnológiai, hanem hagyományos nemesítési eljárással alakítottak ki. Ebből a termékből az igények gyors felfutása miatt egyelőre nem is tudja kielégíteni az igényeket. A közvélemény káros befolyásoltsága miatt 3-5 éve a GM növények és GM élelmiszerek importja erősen korlátozott Franciaországban és Nagy-Britanniában, vagy de jure, vagy a vásárlói igények miatt, a jelöléses elválasztás pedig rendkívüli mértékben korlátozza a forgalmazást.
