Iparjogvédelmi Szemle, 2000 (105. évfolyam, 1-6. szám)
2000 / 5. szám - Tanulmányok. Sümeghy Pálné dr., Hajdú Tamásné: A Szabadalmi Jogi Szerződés
2 Sümeghy Pálné dr. - Hajdú Tamásné A szerződés ötéves tárgyalássorozat eredményeként jött létre. Hatálybalépését követően a PLT „világméretekben” harmonizálni és egyszerűsíteni fogja a nemzeti és regionális szabadalmi bejelentésekre és a szabadalmak fenntartására vonatkozó eljárási szabályokat. A szabadalmi oltalmat kérő bejelentőknek első lépésként bizonyos alaki követelményeket kell teljesíteniük annak érdekében, hogy bejelentésük ne legyen elutasítva, és jogaik ne sérüljenek. Ezek az alakiságok jelenleg országról országra változnak. Az alakiságok harmonizálása révén - mint már a fentiekből is kiderült - a PLT számos előnyt biztosít a feltalálóknak és a nemzeti és regionális szabadalmi hivataloknak egyaránt:- szabványosított űrlapok használata és egyszerűsített eljárás a hibák kockázatának a csökkentésére;- költségcsökkentés a feltalálók szempontjából;- fárasztó és komplikált eljárások kiküszöbölése;- a szabadalmi hivatalok jobb hatásfokának biztosítása kisebb működési költségek mellett;- a szabadalmi bejelentés és az azzal kapcsolatos levelezés elektronikus úton történő benyújtásának a lehetősége;- a szerződődő országokban előre megjósolható alakiságok előírása (PCT alapokra helyezés);- a képviseleti kényszer alóli kivételek rögzítése;- nagyobb jogbiztonság megteremtése mind a hazai, mind pedig a külföldi szabadalmazás esetében;- jogorvoslati lehetőség határidők elmulasztása esetén;- a bejelentési naphoz fűződő elsőbbségi jog megalapozása idegen nyelvű beadvánnyal. Egyértelmű, hogy a szabadalmi harmonizáció terén a 43 ország által aláírt PLT lényeges állomásnak tekinthető. Az aláíró országok - Magyarországon kívül - a következők voltak: Algéria, Ausztria, Belgium, Brazília, Burundi, Cseh Köztársaság, Dánia, Egyesült Államok, Egyesült Királyság, Észtország, Gambia, Ghána, Görögország, Haiti, Horvátország, Izrael, Kenya, Kirgizisztán, Koreai Népi Demokratikus Köztársaság, Kuba, Lengyelország, Lettország, Libanon, Luxemburg, Madagaszkár, Malawi, Moldovai Köztársaság, Nigéria, Olaszország, Portugália, Románia, Sao Tómé és Principe, Spanyolország, Svájc, Szlovénia, Szudán, Szváziföld, Togo, Törökország, Uganda és Zambia. 104 ország és három nemzetközi szervezet (az Eurázsiái Szabadalmi Szervezet, az Európai Szabadalmi Szervezet és az Afrikai Regionális Ipari Tulajdon Szervezet) írta alá a Szerződés Záróokmányát, azt a dokumentumot, amely tanúsítja a Diplomáciai Értekezlet eredményeit és a delegációk részvételét. A PLT a WlPO-tagállamok számára 2001. június 1-ig áll nyitva aláírásra. Az aláírás feljogosítja az aláíró ország kormányát a Szerződés tetszőleges időpontban való ratifikálására. Azok a WIPO-tagállamok, amelyek nem írják alá a PLT-t ezen egyéves időtartamon belül, bármely későbbi időpontban csatlakozhatnak a Szerződéshez. A PLT három hónappal azt követően fog hatályba lépni, miután tíz ország elhelyezte ratifikációs okmányát a WIPO főigazgatójánál. A Szabadalmi Jogi Állandó Bizottság (Standing Committe on the Law of Patents, rövidítve SCP) elmúlt ülésszakain éppúgy, mint a WIPO Közgyűlés 1999. szeptemberi ülésén, igen sok delegáció adott hangot azon véleményének, hogy a PLT-vei kapcsolatos eredmények megszületését követően a harmonizációs folyamat nem torpanhat meg, itt az idő, hogy a szabadalmi jog további harmonizálása kerüljön előtérbe. A WIPO a további harmonizációt a 2000-2001. évi munkaprogramja részeként kezeli, az SCP ezzel foglalkozó első munkaülésére ez év novemberében sor kerül. Sokan remélik, hogy a néhány évvel ezelőtt zátonyra futott anyagi jogi harmonizációt célzó tárgyalások ezúttal jobb esélyekkel folytatódhatnak. Érdemes talán itt szó szerint idézni dr. Kamii Idrisnek, a WIPO főigazgatójának szavait: „A PLT sikeres létrehozása lényeges lépésnek tekinthető a szabadalmazással összefüggő költségek „világméretű” csökkenésének tágabb folyamatában. A következő lépés a további jogi kérdések harmonizálását célzó munka, amely végül is egyetlen, globális oltalmazási feltételrendszer kialakításához vezet.” E bevezetés után nézzük meg, mit tartalmaznak a Szerződés cikkei. A PLT ismertetése Alapelvek (2. cikk) Mint a bevezetőből is kiderült, a PLT egyik alapelve, hogy a benne foglalt követelmények maximumot jelentenek. Ez azt jelenti, hogy a szerződő felek szabadságában áll a bejelentők vagy a szabadalomtulajdonosok érdekében a szerződéshez képest kedvezőbb előírásokat alkalmazni, kivéve a bejelentési nap elismerésének feltételeivel kapcsolatban. A PLT tehát a szabadalmi bejelentések alakját, tartalmát és bizonyos eljárási szabályokat illetően meghatározza a követelmények maximumát, amelyeknél az egyes szerződő államok többet nem, legfeljebb kevesebbet írhatnak elő. A másik alapelv egyértelműen leszögezi, hogy a szerződő felek saját anyagi jogi rendelkezéseiket szabadon alkalmazhatják, vagyis a PLT kizárólag eljárási kérdéseket rendez. A bejelentési nap elismerése (5. cikk és 2. szabály) A bejelentési nap elismerésének feltételeit a PLT eltérést meg nem engedő módon rögzíti. A szabadalmi jog nemzetközi harmonizációjának ez a szabályozás egyik alappillérét jelenti, hiszen a bejelentők jogbiztonsága szempontjából igen fontos, hogy a szabadalmi oltalom megalapozására irányadó bejelentési napot lehetőleg minimális és nemzetközi szinten azonos feltétel teljesítésével biztosíthassák. A PLT a bejelentési nap elismeréséhez csupán a következőket írja elő:- a szabadalom iránti igényre való utalás;- a bejelentő azonosítására szolgáló (a vele való kapcsolatfelvételt is lehetővé tevő) adatok közlése;- egy leírásnak tekinthető rész benyújtása. A bejelentés napja legkorábban az a nap lehet, amelyen az érintett hivatal rendelkezésére áll valamennyi felsorolt kellék. Ennél korábbi időpontot nem lehet bejelentési napként igényelni, illetve megállapítani még akkor sem, ha pl. bizonyítható, hogy a leírásnak tekinthető rész a bejelentőn
