Iparjogvédelmi Szemle, 2000 (105. évfolyam, 1-6. szám)
2000 / 4. szám - Technikatörténet
Technikatörténet 41 címe: „Szerszám bolyhos szöveteknek, különösen bársonynak vasalás útján való mintázására.” A szerszám egy fém vasalótest, amely egy hevítő eszközként szolgáló úgynevezett égető tűre van rátolva. A mintát a szerszámmal belevasalják az anyagba. Egész sorozat, különböző alakú szerszám áll rendelkezésre, amelyek a hevítő eszközön cserélhetőek, a kialakítandó mintának megfelelően. (12. ábra, lajstromszám: 38 259). 12. ábra A több szabadalommal rendelkező magyar feltalálónők közül kettőt szeretnék bemutatni, mindkettőjüknek 5-5 szabadalma van. Löw Ernesztina Budapesten 1897 és 1903 közötti találmányai szivarszipkákra, szivarhüvelyekre, illetve azok tisztítására vonatkoznak, egyszerű, bár kétségtelenül praktikus megoldások. Érdekesebb és sokrétűbb egyéniségnek tűnik Eördögh Emília, akinek két év (1908-1909) alatt született találmányai a következők: eke (lajstromszám: 43 904), pároló-, főző- és sütőkészülék (lajstromszám: 45 736), hajtóberendezés hajókhoz (lajstromszám: 46 100), kapává vagy lapáttá alakítható ásó (lajstromszám: 47 699), valamint répakapa (lajstromszám: 47 700). A jelen kutatás keretein túlmenő időszakban, 1910 és 1917 között még további 5 szabadalmat szerzett találmányaira, ezek a következők: biztonsági borszeszlámpa (lajstromszám: 52 236), síkföldi és hegyi eke áltál aj túróval (lajstromszám: 55 372), farendszerű eke eltolható taligatengellyel és kettős gerendellyel (lajstromszám: 78 406), majd ennek továbbfejlesztése (lajstromszám: 81 127), végül egyesített kéziszerszám katonai és egyéb földmunkák számára (nyílván nem véletlenül 1915-ben, lajstromszám: 78 724). A szabadalmi iratok adataiból annyit lehet e sokoldalú feltalálónőről megtudni, hogy kezdetben Visegrádon lakott, 1908 körül férjhez ment Jurenák Miklóshoz, Pestszentlőrincre költöztek, és két, farendszerű ekére vonatkozó találmányát férjével közösen készítette. Azt hiszem, 10 szabadalmi oltalmával manapság is „dobogós helyezést” érne el, ez a férfiak közt sem gyakori teljesítmény. A pároló-, főző- és sütőkészülék a mai grillező készülékek és egyben a kuktafazekak ősének tekinthető (13. ábra). P&roló-. föxö— és sülö-készülék. J. EÖRDEÖCH EMÍLIA MACÄNZ0NÖ VISEGRÁDON. Lényege egy vízszintes tengely körül elforgatható kettős falú dob, a dobpalást ürege hőszigetelő anyaggal van feltöltve. A dob palástját és fedelét tömített záródást biztosító csavarok kötik össze. A dobba, annak tengelyvonalában, egy hússütő nyársat lehet betolni. A dob belsejében végbemenő folyamatokat a fedélen kiképzett, csillámlemezzel fedett ablakokon lehet megfigyelni, a dob fenekén alkalmazott, forgó tolattyúkkal elzárható nyílások pedig a dobban fejlődő gőzök elvezetésére és fűszerek bedobására szolgálnak. A dob belső falán lapátszerű bordák vannak kiképezve, melyek az olvadt zsírt és az elkészítendő étel levét fölemelik és a nyársra húzott vagy a dobban más módon elhelyezett, elkészítendő ételre öntik. Mikor a hús megpuhult, azaz a párolás művelete befejeződött, a fenéken nyitjuk a nyílásokat, ekkor kezdődik a készre sütés. Ekkor célszerű a nyársat eltávolítani, mert ennek következtében a dobpalást forró felületén gördülő hús egyenletesen megpirul. A folytonos mozgás a megpörkölődést, „leégést” gátolja. Hasonlóképpen lehet eljárni nyárs használata nélkül, például pörkölt főzésénél, amikor a burgonyát utólag lehet a fenék nyílásain beadagolni, mivel annak rövidebb a fövési ideje. Az eke levehető gerendellyel és a művelési mélységet beállító egyszerű szerkezettel rendelkezik. A répakapa egy nyélre beállíthatóan felszerelt kettős késpengéből áll, és egyszerre végezhető vele a répapalánták egyelése és gyomlálása. A kapává vagy lapáttá alakítható ásó lényege egy egyszerű rögzítő szerkezet, amellyel az ásólap különböző helyzetekbe állítható be. A hajókhoz tervezett hajtóberendezés „két, a hajtótengely előre és hátrafelé lengésénél fölváltva működésbe jövő lapátcsoportból áll és mely ezért a hajtótengelyre átvitt erőt igen kedvezően és folytonos módon értékesíti”(14. ábra).