Iparjogvédelmi Szemle, 2000 (105. évfolyam, 1-6. szám)

2000 / 4. szám - Technikatörténet

38 Technikatörténet „paternoster”, illetve csigaemelő - van hozzákapcsolva, amely a lehulló gabonát felemeli és egy zsákolókészülék garatjához szállítja. Mind a leírás, mind a rajz lényegre­­törően egyszerű, világosan érthető, a javasolt megoldás a kitűzött célt maradéktalanul eléri. A műszaki színvonalat tekintve a szakterületen való jártasságot igényel ugyan, de elmélyült mérnöki tanulmányokat nem feltételez. Zsákoló készülék szóró rosták számára. ÖZV. LESZIH MIKSANÉ GYÁRTULAJDONOS BUDAPESTEN 3. ábra Ugyancsak a millennium évében készült Markoviczai Nagy Róza budapesti hölgy érdekes bejelentése, a „Biz­tonsági jégkerékpár” (4. ábra, lajstromszám: 8420). Biztonsági Jéfkerékpár. 8420. •sabsáslml Isiráaliam. MARKOVICZAI NAGY RÓZA MAGÁNZÓ BUDAPESTEN. A század utolsó éveiben a kerékpározás még alig volt elterjedve, különösen kevés hölgy gyakorolta, már csak az akkori terjedelmes toalettek miatt is. így hát nagy sportra­jongónak kellett lennie Markoviczai Róza kisasszonynak, aki még hóban-jégben sem tudott lemondani kedves idő­töltéséről. A „szabadalmi igény” által felsorolt jellemzők az ábrán jól követhetők. Ezek szerint a kerékpár „mellső kereke alatt egy széles a szántalp van a kerék villáján és tengelyén oldhatóan megerősített b rudak segélyével sze­relve, és melynek hátsó kereke alatt széles, az i taposó forgattyús tengelyére ékelt m lánczkerékről az l láncz se­gélyével forgatható / homyos henger van a megfelelően megerősített, ugyancsak könnyen levehető g szögletekbe ágyalva, oly czélból, hogy a kerékpárt jégen is lehessen használni”. Itt szeretném megemlíteni, hogy a leírások általában na­gyon jó magyarsággal, könnyen érthetően, néha szinte íze­sen vannak megfogalmazva; jól esik olvasni őket. Az idé­zett sorokban például az idegenből átvett „pedál” helyett mennyivel találóbb, magyarosabb a „taposó” megnevezés! 1898-ból származik Wollner Honora bajai feltalálónő „Legyező készülék”-e. A legyező használata a századfor­dulón nem kizárólag divathóbort volt. A befűzött, télen­­nyáron földig érő, nyakig zárt mhát, harisnyát, kesztyűt, kalapot, zárt cipőt, a mainál jóval vastagabb anyagú, több rétegű fehérneműt viselő hölgyek nem csak azért ájultak el olyan gyakran, mert gyengébbek voltak az idegeik. A fenti „szerelésben” sokszor a szó szoros értelmében levegő után kapkodtak, különösen egy zsúfolt bálteremben vagy fogadószobában. Ezért a legyező készülék, amelyet óramű felhúzásával lehetett működtetni, és magassága is állítható volt, jó szolgálatot tehetett (5. ábra, lajstromszám: 18 511). WOLLNER HONORA MACAN2Ó BAJAM 5. ábra Higiéniai megfontolások vezették Singer Jakabné sör­kereskedőt Nagybányán, amikor „Szívókészülék pa­­laczktöltő gépekhez” tárgyú találmányát bejelentette 1899-ben. Mint a bevezetőben írja: „A jelenleg használt palaczktöltő gépeknél a fejtés megkezdésekor a fejtőcsö­vek végét szájjal kell megszívni, hogy a lefejtendő folya­dék az üvegbe folyhassék. Ezen körülmény, eltekintve az undortól, amit ennek látása kelt, egészségi szempontból is rendkívül veszélyessé válhatik, főképp ha ezen munkát valamely beteg munkással végeztetjük.” A megoldás „szí­vókészülék ...jellemezve a puha gumiból vagy egyéb al­kalmas puha anyagból készült gömb (a) és cső (b) által, mely utóbbi egy...forgatható két (c) szárral bíró szorító segélyével a palaczktöltő gép kifolyó csövére légmentesen reászorítható” (6. ábra, lajstromszám: 16 986).

Next

/
Oldalképek
Tartalom