Iparjogvédelmi Szemle, 2000 (105. évfolyam, 1-6. szám)

2000 / 3. szám - Nemzetközi kitekintő. Dr. Palágyi Tivadar: Hírek a külföldi szabadalmi, használati minta-, ipari minta- és védjegyjog területéről

Hírek a külföldi szabadalmi, használati minta-, ipari minta- és védjegyjog területéről 47 Peter Liese német képviselő felszólalása szerint az EPO döntése a szervezet saját szabályainak világos megsértését jelenti, és ezért meg kell erősíteni az Európai Unió tör­vényhozását a biotechnológiai területén. Ezzel szemben Lord Inglewood angol képviselő azt a véleményét hang­súlyozta, hogy az Edinburgh Egyetem „teljesen törvényes célokra” kapott szabadalmat és jóhiszeműen járt el, mert nem érdekük embereket klónozni, és csupán az a céljuk, hogy az emberi szövet segítségével végzett munka ered­ményeként lehetővé tegyék az Alzheimer-kór és a leuké­mia gyógyítását. Azt is közölte, hogy a skót egyetem nem fog tiltakozni a szabadalom oltalmi körének korlátozása ellen, ha megmarad számukra a lehetőség az emberi szö­vettel végzett törvényes munkára. Az Európai Parlament olyan határozatot fogadott el, amelyben a képviselők kijelentik, hogy „mélyen megráz­ta” őket a szabadalom engedélyezése, majd leszögezik, hogy az EPO félrevezette a közt, amikor nem tette vilá­gossá, hogy a szabadalom szövege emberi sejtekre vonat­kozik, és hogy olyan szabadalmat engedélyezett, amely genetikailag módosított emberi embriók előállítására és lehetséges klónozására vonatkozik. B) A védjegylajstromozás két alapkövetelménye, hogy a védjegy megkülönböztető jellegű legyen, és ne legyen leíró jellegű. Gyakran előfordul azonban, hogy egy cég olyan védjegyet akar lajstromoztatni, amely nem elégíti ki teljesen e két alapkövetelményt. Annak következtében, hogy az Európai Unió nyelvei különböznek, lehetséges, hogy egy védjegy egyes nyelve­ken leíró jellegű, más nyelveken viszont nem ilyen. 1996- ig ez általában azt jelentette, hogy mindegyik országban külön kellett megállapítani egy védjegy lajstromozhatósá­­gát. A 15 országban 11 nyelvre érvényes közösségi véd­jegy (Community Trademark, CTM) bevezetése óta azon­ban bonyolultabbá vált a lajstromozhatóság megítélése. A közösségi védjegy nagy területen érvényes, és a leg­több védjegytulajdonos nem használja, sőt nincs is szán­dékában használni az Európai Unió minden egyes tagálla­mában. Ha azonban egy potenciális bitorló megjelenik az egyik olyan országban, ahol a védjegy nem hatályos, a védjegytulajdonosnak megvan a lehetősége arra, hogy lé­péseket tegyen védjegye oltalmazására. Ilyenkor felmerül a kérdés, vajon helyes-e kizárólagos jogot engedélyezni olyan jelre, amely vitathatóan leíró jel­legű és ugyanígy vitathatóan nélkülözi a megkülönböztető jelleget egynél több nyelv esetén, ha a megkülönböztető jelleget nem lehetett bizonyítani a nyelvek mindegyikén (vagy minden olyan államban, ahol ezeket a nyelveket be­szélik). Ilyen eset fordult elő az Európai Törvényszék (European Court of Justice) elsőfokú bírósága (Court of First Instance, CFI) előtt a Ford Motor Company kontra OHIM (NT91/99 számú) ügyben. A Ford cég lajstromoztatni akarta az OPTIONS védje­gyet CTM-ként a 36. áruosztályban. A kérelmet elutasí­tották azon az alapon, hogy a lajstromoztatni kívánt jegy mind angol, mind francia nyelven nélkülözi a megkülön­böztető jelleget. Ezután Ford az OHIM Második Fellebbezési Tanácsá­hoz fellebbezett, és bizonyítékot nyújtott be arra, hogy a lajstromoztatni kívánt védjegyet szolgáltatások ellátása vonatkozásában használták Belgiumban, Dániában, Hol­landiában, Nagy-Britanniában, Portugáliában és Svédor­szágban. Franciaország vonatkozásában nem szolgáltattak bizonyítékot. A fellebbezést elutasították, mert Ford nem bizonyította, hogy a védjegy megkülönböztető jellegre tett volna szert Franciaországban, ahol a védjegyet nem is használták. A CFI-hez benyújtott fellebbezésében Ford azzal érvelt, hogy ha az Európai Közösség lényeges részében ide értve egy fontos országot is, ebben az esetben Nagy-Britanniát használat útján megkülönböztető jelleget szerzett, a véd­jegyet engedélyezni kell, mert az Európai Közösség 40/94 sz. Tanácsi Szabályzatának (Council Regulation, CR) 7(3) szakasza hatálytalanítja a 7(2) szakaszt. A CR 7(1) szakasza meghatározza egy védjegybejelen­tés elutasításának okait. A 7(2) szakasz kimondja, hogy egy védjegyet el kell utasítani, ha nélkülözi a megkülön­böztetőjelleget és leíró jellegű, „akkor is, ha a lajstromoz­hatóság hiánya csak a Közösség egy részében áll fenn”. A CR 7(3) szakasza viszont azt mondja ki, hogy a 7(l)(b), (c) és (d) bekezdések amelyek értelmében egy védjegyet el kell utasítani megkülönböztető jelleg hiánya és leíró jelleg miatt nem alkalmazhatók, „ha a védjegy megkülön­böztető jellegre tett szert azon áruk és szolgáltatások vo­natkozásában, amelyekre a védjegy használata következ­tében lajstromozást kémek”. Ford azzal érvelt, hogy a 7(2) szakasz csupán a 7(1) szakasz tisztázását célozza, és bizonyos körülmények kö­zött a 7(3) szakasz érvényteleníti mindkét előző szakaszt, az adott esetben pedig ez a helyzet állt fenn. Ford a CFI-nél arra is rámutatott, hogy az OPTIONS védjegyet már lajst­romoztatta Írországban és Nagy-Britanniában (az utóbbi országban ez a megszerzett megkülönböztető jelleg alap­ján történt), és a védjegy írott alakját már lajstromoztatta Dániában. Ezenkívül a védjegyet lajstromozták a Bene­­lux-államokban is (amelyek egy részében franciául foly­tatnak j oggyakorlatot). Az ügyben 2000. március 30-án hozott a CFI végzést, amelyben megállapította, hogy a 7(3) szakaszt a 7(2) szakaszban foglalt elv fényében kell értelmezni. „Ah­hoz, hogy egy a 40/94 szabályzat 7(3) szakasza alapján elfogadott védjegyet lajstromoztatni lehessen, a véd­jegy használata által szerzett megkülönböztető jelleget a Közösség lényeges részében kell bizonyítani, ha ez a védjegy a 7(l)(b), (c) és (d) bekezdések alapján nem rendelkezett ilyen jelleggel”, vagyis a védjegyet meg­különböztető jelleg hiánya vagy leíró jelleg miatt eluta­sították. Ha az Európai Unió bármelyik részében abszo­lút lajstromozást gátló ok forog fenn, az összes ilyen országban bizonyítani kell a használat folytán megszer­zett megkülönböztető jelleget. Ebben az esetben Ford nem vitatta az OPTIONS szó megkülönböztető jellegének hiányát francia nyelven, és azt sem állította, hogy a védjegyet olyan módon használták volna, hogy az Franciaországban megkülönböztető jelle­get szerzett. Ezért a kérelmet elutasították. 5. Észtország Az észt szabadalmi törvényt 2000. január 1-jei hatállyal módosították. A törvény főbb változásait az alábbiakban foglaljuk össze.

Next

/
Oldalképek
Tartalom