Iparjogvédelmi Szemle, 2000 (105. évfolyam, 1-6. szám)

2000 / 3. szám - Dr. Bendzsel Miklós: Kormányrendelet a Magyar Szabadalmi Hivatalról

2 Dr. Bendzse! Miklós Az iparjogvédelem a műszaki szellemi alkotások (ta­lálmányok, használati és ipari minták, topográfiák) és az árujelzők (védjegyek, földrajzi árujelzők) jogi oltal­mát hivatott biztosítani. Mivel potenciálisan ugyanah­hoz a megoldáshoz többen, egymástól függetlenül is el­juthatnak, illetve ugyanannak az árujelzőnek a védelmét többen, egymással párhuzamosan is igényelhetik, szükség van az oltalmi igények állami elismertetésére, rangsorolá­sára és nyilvántartására. Az iparjogvédelmi jogok kelet­kezése, megszűnése ezért mindig állami-hatósági aktus­hoz kötődik. Az irodalmi, művészeti és tudományos alkotások jogi védelmét szolgáló szerzői jog ellenben bejelentés és re­gisztráció nélkül illeti meg a mű szerzőjét: a védelem fel­tétele az alkotásnak a szerző szellemi tevékenységéből fa­kadó egyéni, eredeti jellege és a szerzőt a mű létrejöttétől kezdve megilleti a szerzői jogok összessége. (Ugyanez mondható el a szerzői művek felhasználásához kapcsoló­dó teljesítményeket védelmező ún. szomszédos jogokról is.) A szabályozási technika, illetve a jogszerzés e különb­ségeit tükrözik a legalapvetőbb nemzetközi egyezmények is. Az ipari tulajdon oltalmára 1883-ban létesült Párizsi Uniós Egyezmény 12. cikke a részes országokat - köztük Magyarországot - arra kötelezi, hogy külön, központi iparjogvédelmi hatóságot szervezzenek és működtesse­nek. Az irodalmi és művészeti művek védelméről szóló, 1886. évi Berni Uniós Egyezmény 5. cikkének (2) bekez­dése szerint pedig a szerzői jogok élvezete és gyakorlása nem köthető semmiféle alakszerűséghez. Mindezekből következően az iparjogvédelem területén állami feladat: az iparjogvédelmi jogok (méghozzá ma­gánjogi, azon belül abszolút szerkezetű jogviszonyban ér­vényesülő, tulajdonjogi természetű jogosultságok) enge­délyezése és nyilvántartása, a megadott jogokkal kapcso­latos (pl. megsemmisítési, törlési, nemleges megállapítá­si) ügyek - többnyire kontradiktórius jogviták - intézése, valamint az említett eljárásokhoz kapcsolódó hatósági közlések megjelentetése. E hatósági feladatokhoz adód­nak a jogszabályalkotás, a nemzetközi együttműködés és a stratégiaalakítás kormányzati teendői. A szerzői joggal kapcsolatban ellenben az állam, a kor­mányzat feladatai a jogalkotásra, a nemzetközi együttmű­ködésben való részvételre, a jogérvényesítés feltételeinek megteremtésére és azún. közös jogkezelést végző szerve­zetek felügyeletére szorítkoznak. Ezektől eltérő - és kizá­rólag magánszervezetekre (egyesületekre) tartozó - fel­adat az egyedileg nem gyakorolható szerzői és szomszé­dosjogok közös érvényesítése (kezelése). Az államra és a magánszervezetekre tartozó tevékenységek e világos szét­választása Magyarországon - legalábbis a jogi szabályo­zás szintjén - a 146/1996. (IX. 19.) Korm. rendelet meg­alkotása óta érvényesül. E rendszert a szerzői jogról szóló 1999. évi LXXVI. törvény is fenntartotta és megerősítette. A rendelet mindezeknek megfelelően szabályozza az MSZH-ra mint a szellemi tulajdon védelmének kormány­zati központjára háruló feladatokat. A szabályozási tech­nika és a jogszerzés különbségei magyarázzák, hogy az MSZH-naktöbb iparjogvédelmi, mint szerzői jogi felada­tot kell ellátnia. A szellemi tulajdon e két fő ága közötti bármilyen fontossági sorrendre ebből azonban természet­szerűleg semmiféle következtetés nem vonható le. 2.2. A szellemi tulajdon védelme az elmúlt évtizedben fokozatosan felértékelődött mind a magyar nemzetgazda­ságban, mind pedig nemzetközi gazdasági kapcsolataink­ban. A modem világgazdaságban alapvető versenyképes­ségi kérdéssé vált a szellemi tulajdonjogok hatékony vé­delme és a rendszerezett iparjogvédelmi információ mint pótolhatatlanul értékes tudásvagyon kiaknázása. 2.3. Az elmúlt években a szellemi tulajdon védelmét a felértékelődés mellett egy másik tendencia is jellemezte: az iparjogvédelem és a szerzői jog szabályozási, intézmé­nyi és technikai konvergenciája. Egyre több az érintkezés az iparjogvédelem és a szerzői jog között, sok a határeset, a közös ügy. Az iparjogvédelem és a szerzői jog egyes elemei, mód­szerei találkoznak a sajátos (sui generis), köztes oltalmi formák esetében, amelyek közül példaként a mikroelekt­ronikai félvezető termékek topográfiájának oltalma és az adatbázisok sui generis védelme említhető. A két jogterü­let számos más ponton is érintkezik egymással: miközben a szoftver jogi védelmét - a nemzetközi jogegységesítés és az európai közösségi jogharmonizáció eredményeként - elsősorban a szerzői jog biztosítja, felerősödtek a szoft­vertartalmú, szoftverre építő találmányok szabadalmazha­tóságával kapcsolatos vizsgálódások és reformtörekvések. Az ipari tervezőművészet (a design) szintén összehangolt, egymásra tekintettel lévő iparjogvédelmi és szerzői jogi szabályokat igényel. Meg kell azt is jegyezni, hogy az elmúlt években meg­figyelt - a technikai fejlődéssel összefüggésbe hozható - konvergenciajelenségeknek megvan az a hagyományos, szilárd kiindulási alapja, amelyet az iparjogvédelem és a szerzői jog kezdettől fogva meglévő sok rokon vonása, közös elve és célkitűzése képez. A jogviszonyok abszolút szerkezete, a védelem territoriális jellege, a külföldiek szá­mára biztosítandó nemzeti elbánás, valamint az alkotás ösztönzése és az innovációs beruházások megtérülésének biztosítása - mint alapvető szabályozási cél - hozhatók fel példaként e közös, összekapcsoló elemekre. Ezekhez adó­dott a legutóbbi időszakban a jogérvényesítés, a jogok ki­kényszerítésének számos azonos gondja, illetve megoldá­sa. Hasonlóképpen horizontális - mindkét jogterületet egyformán érintő (főként nemzetközi magánjogi) - kérdé­seket vet fel a számítógépes világhálózat kialakulása és az elektronikus kereskedelem térnyerése. Nemzetközi és re­gionális szinten e kihívásokra együttes, közös válaszokat keresnek (pl. a Kereskedelmi Világszervezet ún. TRIPS- egyezményének III. része együttesen állapítja meg az ipar­­jogvédelmi és a szerzői jogok érvényesítésével kapcsola­tos követelményeket; az Európai Megállapodás 65. cikke egységesen és átfogóan rendelkezik a szellemi tulajdon­jogok védelméről, az Európai Közösség több irányelve is e horizontális szemléletet érvényesíti és az Európai Unió­hoz való csatlakozásról folyó tárgyalásokon is egy fejeze­ten belül kerültek napirendre az iparjogvédelmi és a szer­zői jogi kérdések; az Amerikai Egyesült Államokkal 1993-ban megkötött kétoldalú megállapodásunk is a szel­lemi tulajdonról szól). E szabályozási közeledés, az iparjogvédelem és a szer­zői jog egységes megközelítése a hazai jogalkotásban is jellemzővé vált: pl. az 1994. évi VII. törvény együttesen

Next

/
Oldalképek
Tartalom