Iparjogvédelmi Szemle, 1999 (104. évfolyam, 1-6. szám)
1999 / 2. szám - Szilágyi József: Találmány vagy nem találmány?
Találmány vagy nem találmány? 15 /g\ Az alaki előírásod ' megkövetelik, hogy az igénypontokat a „találmány műszaki jellemzőinek megadásával kell meghatározni”. A Tanács szerint ez a feltétel teljesül, ha az igénypontokban említett jellemzőket szakember úgy érti, hogy azon műszaki eszközökről van szó, amelyek ezen jellemzők által meghatározott funkciók kivitelezésére szolgálnak. Ezek szerint - ha kényelmesebb - megengedhető a matematikai kifejezések (összeadás, szorzás, megformulázás, logikai kapcsolók stb.) használata, a figyelmen kívül nem hagyható szabály mindig az, hogy egyrészt az igénypontnak világosnak és tömörnek kell lennie, másrészt, hogy a leírásból és/vagy az adott műszaki területre vonatkozó általános tudásából a szakembernek meg kell értenie, melyek a szükséges műszaki eszközök. Mindezen okokból a Tanács arra a megállapításrajutott, hogy az eljárási igénypontok tárgya nem kizárt az oltalom alól. A Tanács szerint a Vizsgálati Osztály azon indokolása, hogy az igényelt képfeldolgozási eljárásnak egy számítógépen futtatott program általi foganatosítása nem tekinthető találmánynak, azzal egyenértékűnek tűnik, mintha egy ilyen tárgyra irányuló igénypont számítógépprogramra mint olyanra igényelne oltalmat. Közbevetőleg megemlítendő a fellebbezők által hangsúlyozott vélemény, mely szerint a bejelentés az igényelt eljárást megvalósító új hardvert tár fel. Továbbá, bár elismerték, hogy legalábbis elméletben lehetséges a bejelentés szerinti eljárást és berendezést egy megfelelően programozott hagyományos számítógéppel foganatosítani, azonban egy ilyen számítógépet nem lehet optimalizálni a képfeldolgozó eljárás kivitelezésére. A Tanács véleménye szerint, egy műszaki eljárásra irányuló igénypont, amikor az eljárást egy program irányítása szerint végzik (legyen a program hardverben vagy szoftverben foganatosítva), nem tekinthető számítógépi programra mint olyanra vonatkozó eljárásnak, mivel a programot csak az igényelt (műszaki) eljárás egymást követő lépéseinek meghatározására használják. Következésképpen, egy ilyen igénypont engedélyezhető. A fenti berendezést a Vizsgálati Osztály azért nem fogadta el, mivel véleményük szerint nincs tisztán feltárt új berendezés, s úgy tűnik, hogy az igénypont a leírás és az ábrák fényében értelmezve csak egy hagyományos számítógép használatára utal, amely nem nyújt elegendő alapot egy elfogadható termékigényponthoz. A Tanács értelmezése szerint a Vizsgálati Osztály véleménye azon alapult, hogy egy hagyományos számítógép, amelyet úgy programoztak, hogy elvégezzen egy vagy több eljárási igénypontnak megfelelő eljárást, nem új. A Tanácsnak azonban az az álláspontja, hogy az 54. cikkely9 nem enged teret ilyen értelmezésnek. Egy új program szerint működő, ismert elrendezésű számítógép nem tekinthető úgy, hogy a technika állásának részét képezi. Ez különösen nyilvánvaló a jelen esetben, amikor a berendezésre vonatkozó igénypont világosan felöleli egy speciális hardver használatát is, és olyan vegyes megoldásokat, amelyek speciális hardvert kombinálnak egy alkalmas programmal. A Tanács tehát úgy gondolja, hogy a berendezési igénypont nem kifogásolható azon az alapon, hogy tárgya, nem találmány. Általában egy meghatározott programmal (akár hardver-, akár szoftvereszközök révén) összhangban működő számítógép-elrendezésre irányúiénak tekinthető igénypontok, amelyek egy műszaki eljárás irányítására vagy végrehajtására szolgálnak, nem tekinthetők úgy, mintha számítógépes programra, mint olyanra vonatkoznának. A Tanács még azt is hozzáfűzi mindezekhez, hogy nem helyénvaló ugyanazon találmány kiviteli alakjai között aszerint tenni különbséget, hogy hardverben vagy szoftverben valósultak-e meg, mivel nyugodtan tekinthetjük ezen két lehetőség közötti választást lényegtelennek, amely műszaki és gazdasági megfontolásokon nyugszik, és nincs kapcsolatban a találmányi gondolattal mint olyannal. Általánosságban szólva, egy találmány, amely a hagyományos szabadalmazási kritériumok vonatkozásában szabadalmazható, nem tekinthető kizártnak a szabadalmazásból pusztán azon az alapon, hogy foganatosításakor számítógépi formában megjelenő modem műszaki eszközöket alkalmaztak. Ilyenkor az a döntő, hogy az igénypont szerinti találmány, mint egész, miben járul hozzá a technika álláshoz. Végül, a Tanács véleménye szerint nem tűnik logikusnak oltalmat engedélyezni olyan műszaki eljárásra, amelyet megfelelően programozott számítógép vezérel, de nem engedélyezni magát a számítógépet, amelyet a vezérlés végrehajtására alakítottak ki. Felvetődhetne a kérdés, legalábbis elméletileg, hogy bizonyos funkciókat végrehajtó berendezésre irányuló igénypont korlátozandó-e a berendezés azon állapotára, amikor tényleg csak ezen funkciókat hajtja végre. Például jelen esetben: a program utasításai alapján a számítógép különböző konfigurációk egymásutánján megy keresztül, melynek eredményeként a képet reprezentáló elektromos jeleken műveleteket hajtanak végre. A Tanács elveti ezt a nézőpontot, mivel méltánytalan korlátozást jelentene a szabadalomtulajdonos számára jogai érvényesítésében. Megemlíthető, hogy itt (bizonyos leírásbeli hivatkozások alapján) a számítógép pusztán arra szolgál, hogy a kisebb generáló kernel és a súlyozási értékek elemi értékeit szolgáltassa. Nem képezi részét az igényelt képfeldolgozó módszereknek és a berendezési igénypontba sincs belefoglalva. Valójában egy ilyen program a Tanács korábbi megfontolásai alapján sem lenne szabadalmazható. A Tanács az ügyet új eljárásra utalta vissza a Vizsgálati Osztályhoz. Információ-megjelenítés mint olyan A Technikai Fellebbezési Tanács 1990. július 3-i T 603/89 sz. határozatában1 ' érvényesített főbb irányelvek a következők voltak. 1. Ha egy igénypont tárgya együttesen tartalmaz műszaki elemeket (jelen esetben egy jelzőeszközt) és nem műszaki elemeket (jelen esetben egy billentyűzet billentyűinek hangmagasságára vonatkozó információt), az egészében vett tárgykör kizárt a szabadalmazásból, ha az együttes tartalom nem alkalmaz műszaki eszközöket műszaki probléma megoldására. 2. Egy oktatási módszerre vonatkozó továbbfejlesztés nem műszaki jellegű probléma, hanem szellemi tevékenység folytatására szolgáló módszer továbbfejlesztése.
