Iparjogvédelmi Szemle, 1999 (104. évfolyam, 1-6. szám)
1999 / 1. szám - Tanulmányok. Dr. Palágyi Tivadar: A szabadalmi ügyvivői hivatás története Magyarországon, I. rész
4 Dr. Palágyi Tivadar zött 56-an szerezték meg a szabadalmi ügyvivői jogosítványt”. Mindez azonban nem volt elegendő az iparjogvédelem területén felmerülő igények kielégítéséhez. 1967- ben „Kevés a szabadalmi ügyvivő!” címmel az Újítók Lapjában Nemes Éva tollából cikk jelent meg,® amely többek között az alábbi megállapítást tartalmazta: „... meg kellene találni a módját, hogy kedvet csináljunk e képesítés megszerzéséhez. ... A szabadalmi ügyvivőket a munkaköri bértáblázatban kiemelt önálló munkakörben sokkal magasabb bértétellel kellene besorolni”. Az Újítók Lapjának ugyanebben az évfolyamában hírt olvashatunk „Szabadalmi ügyvivőképző tanfolyam indul” címmel.® A tanfolyamot az OTH a Mérnöki Továbbképző Intézettel közösen rendezte, egy év tanulmányi idővel. A tanfolyamon az elfoglaltság hetenként egy, néhány esetben két nap volt. A tanfolyam részvételi költségeit a munkáltató szerv viselte. A tanfolyam első félévében a szabadalmi és védjegyjogra vonatkozó gyakorlati ismereteket, a második félévben külföldi iparjogvédelmi anyagi és eljárási jogot, továbbá gyakorlatot oktattak. A jelentkezés előfeltétele volt a mérnöki (esetleg tudományegyetemi vegyész) oklevél, az iparjogvédelmi szakvizsga és legalább egy világnyelv ismerete. Az első tanfolyamon 1967-68- ban főleg gépészmérnökök, míg a másodikon 1968-69- ben főleg vegyészmérnökök és vegyészek vettek részt. A két tanfolyam eredményességét bizonyítja, hogy a hetven főnyi hallgató néhány kivétellel letette az ügyvivői vizsgát.!10) Almay megállapítása szerint® a „szabadalmi ügyvivők számának emelkedése végső soron azt jelentette, hogy a bejelentések színvonala jelentősen megnövekedett, s ez lehetővé tette az elbírálás színvonalának az emelését is (1963-ban az ügyeknek 32%-ában jártak el szabadalmi ügyvivők, 1966-ban 70,6 %-ában)”. Az 1970. január 1-jén hatályba lépett szabadalmi törvényi'1) a képviselet valamennyi formáját lehetővé teszi az OTH előtti eljárásban. Külföldi bejelentő csak képviselő útján járhat el az OTH-nál. A törvény 38. szakasza alapján a Hivatal az ügy műszaki vagy jogi bonyolultságára tekintettel elrendelheti, hogy a fél képviselőként vagy társképviselőként szabadalmi ügyvivőt vagy ügyvédet bízzon meg. A törvény 63. és 66. szakaszaiban foglalt rendelkezések alapján a Fővárosi Bíróság és a Legfelsőbb Bíróság előtt folyó szabadalmi ügyekben és perekben szabadalmi ügyvivő is eljárhat meghatalmazottként. Az 1970. július 1-jén hatályba lépett védjegytörvény!12) 22., 43. és 46. szakaszai a védjegyekkel kapcsolatos eljárásokban a szabadalmi ügyvivők számára ugyanolyan képviseleti jogkört biztosítanak, mint az új szabadalmi törvény. A magángyakorlatot folytató ügyvivők száma a ’60-as években fokozatosan csökkent. Vékás szerint 1969-ben csak négy szabadalmi ügyvivő folytatott számottevő magánpraxist.!10) Almay már 1967-ben várja új ügyvivői törvény megalkotását, amikor így ír: „A felszabadulás utáni társadalmi és gazdasági változás merőben új irányt szabott a feltalálói tevékenységnek, s ezzel új tartalmat adott a szabadalmi ügyvivői intézménynek. Az a sajnálatos tény, hogy az új irányt az ügyvivők nem értették meg kellőképpen, olyan fordulatot követel meg, amely a szabadalmi ügyvivői intézmény szocialista tartalmát minden tekintetben biztosítja és elszakítja a kapitalista örökség káros vonásaitól.”!7) Majd ugyanő: „Nyilván jogszabály fogja részletesen meghatározni a szabadalmi ügyvivők feladatait. Erre talán nemsokára sor kerül.”!13) Vékás írja 1971-ben(14): „... az ügyvivői működést szabályozó 1/1957. (X. 8.) OT. számú rendelet felett eljárt az idő. Az ügyvivőképzést - elsődlegesen a vizsgaanyagot - az új iparjogvédelmi szabályokhoz szükséges igazítani. A rendeletnek jelenlegi viszonyaink között az a legfőbb fogyatékossága, hogy az ügyvivői működés szervezeti feltételeit kellőképpen nem rendezi... Az egyensúly megteremtésének igénye a szabadalmi ügyvivői működés egészét átfogó új jogszabály kibocsátását tűzi feladatul”. A változást az 5/1976. (III. 30.) MT sz. rendelet hozta meg, mégpedig gyökeresen, mert megszüntette a szabadalmi ügyvivői magántevékenységet, kimondva, hogy ügyvivői tevékenységet csak állami vagy szövetkezeti szerv, szabadalmi ügyvivői munkaközösség, illetve ügyvédi munkaközösség keretében végezhet az, akit a szabadalmi ügyvivők névjegyzékébe bejegyeztek. Az utóbbi névjegyzékbe az OTH elnöke kérelemre az olyan büntetlen előéletű és feddhetetlen magyar állampolgárt jegyzi be, aki mérnöki vagy azzal egyenértékű természettudományi szakos egyetemi oklevéllel rendelkezik, a szabadalmi ügyvivői vizsgát letette és szabadalmi ügyvivői esküt tett. A rendelet szerint ügyfelek képviseletével foglalkozó szabadalmi ügyvivői irodát csak állami vállalati szervezetben lehet létrehozni. Az iroda az illetékes miniszternek az igazságügy-miniszterrel és az OTH elnökével egyetértésben adott engedélye alapján a szabadalmi ügyvivők névjegyzékébe bejegyzett alkalmazottai útján fejti ki tevékenységét. Az iroda szabadalmi ügyvivőt csak munkaviszonyban foglalkoztathat. A szabadalmi ügyvivői munkaközösség ügyvivői tagsági jogviszonyban állnak, de a tagok nem állhatnak munkaviszonyban, nem űzhetnek ipart és nem folytathatnak olyan kereső tevékenységet, amely összeegyeztethetetlen a szabadalmi ügyvivői munkaközösségi tagsággal. Az ügyvédi munkaközösséggel a szabadalmi ügyvivők csak munkaviszonyban állhatnak, vagyis nem lehetnek tagok, ami egyértelműen az ügyvivők hátrányos megkülönböztetését jelenti. A rendelet külön szakaszban írja elő, hogy a szabadalmi ügyvivők képzését az OTH biztosítja. A szabadalmi ügyvivői vizsgát a 6/1976. (III. 30.) IM számú rendelet szabályozza, amelyet a 2. fejezetben ismertetünk. Az 5/1976. (III. 30.) MT sz. rendelet végrehajtását a 4/1976. (III. 30.) IM sz. rendelet szabályozza, és felsorolja, hogy az alaprendelet milyen iparjogvédelmi ügyekben alkalmazható. Ezek az ügyek szabadalmakkal, védjegyekkel és ipari mintákkal, valamint az eredetmegjelölésekkel kapcsolatosak. A rendelet szerint nem végezhet szabadalmi ügyvivői tevékenységet az, aki iparjogvédelmi ügyekben eljáró hatóságnál vagy bíróságnál működik, és aki ilyen szerv alkalmazásában állt, munkaviszonyának megszűnésétől számított egy évig nem járhat el szabadalmi ügyvivőként annál a szervnél, amelynél működött. A szabadalmi ügyvivői esküt az OTH elnöke előtt kell letenni. A szabadalmi ügyvivők névjegyzékét az OTH-nál kell vezetni.
