Iparjogvédelmi Szemle, 1999 (104. évfolyam, 1-6. szám)
1999 / 1. szám - Technikatörténet. Bay Zoltán
Bay Zoltán 41 ben foglalták össze korábbi és legújabb eredményeiket is. Az elismerés hozta meg Bay Zoltánnak a szegedi egyetem Elméleti Fizikai Tanszékét, ahol oktatói tevékenységén kívül további kutatásokat végzett. Szegeden folytatta a kondenzált gázkisülések fizikai problémáinak még Berlinben megkezdett vizsgálatát, találmányaira szabadalmat kapott: Eljárás és berendezés gázkisülési világítócsövek üzembentartására, a bejelentés napja 1928. 10. 28., lajstromszáma DE 107122; Berendezés gázkisülési világítócsövek színváltozására, a bejelentés napja 1932.07. 14., lajstromszáma HU 108864. Birao4«i4( <ixVi.4U.l WUflt4caAv«k •slaviltotUUUr». Oh. BAY ZOLTÁN BGYETEMI NY. R£f. TANÁR SZBQBD. 5. álra li. álra A 108864 sz. szabadalmi leírás ábraoldala Visszatekintve Bay négyéves berlini tartózkodására: közeli kapcsolatba került Walther Bothéval, aki 1954-ben fizikai Nobel-díjas lett. Bothe Hans Geigerrel végzett kísérleteket, amelyek a kialakuló új tudományág, a kvantummechanika fejlődésének alappillérei lettek. Bay az eredmény kvantummechanikai jelentőségét olyan kiemelkedőnek találta, hogy koincidenciamérések kivitelezésének tökéletesítésére az elemi részecskék számlálásával kezdett kísérletezni laboratóriumában. Útmutatásai alapján két tanítványa: Papp György és Szepesi Zoltán Geiger-csöveket készített, disszertációjuk a másodlagos gamma-sugárkibocsátás intenzitáseloszlásának mérésével foglalkozott. Az eredményekkel Bay nem elégedett meg, döntő javulás csak akkor állt be a mérés sebességében, amikor az elektronsokszorozó bevezetésével teljesen új számlázási elvet valósított meg. Bay Zoltán Szegeden egy olyan egyetemmel ismerkedhetett meg, amely abban különbözött az ország többi egyetemétől, hogy külön matematika és természettudományi kara volt. Bay Zoltánt bensőséges barátság fűzte Riesz Frigyes matematikushoz és Haar Alfrédhoz, aki a matematikai logika terén szerzett elismerést. Az orvostudományi karon Szent-Györgyi Alberttel működött együtt, később az Egyesült Államokban is foglalkoztak biofizikai problémák megoldásával. Ugyancsak a szegedi orvostudományi karon Purjesz Béla és Rusznyák István orvosprofesszorok kérésére Bay új rendszerű elektrokardiográfot tervezett, amely széles frekvenciatartományban, torzításmentesen regisztrálta a szív működését. Kidolgozta a szívritmus-szabályozó elvi alapjait, de megvalósítására már nem került sor, mert Aschner Lipót, az Egyesült Izzólámpa és Villamos Rt. (Tungsram) vezérigazgatója agyár budapesti laboratóriumának vezetésére kérte fel. Ezután Bay Zoltán két nemzetközileg elismert helyen: a Tungsram laboratóriumban és a Budapesti Műszaki Egyetemen folytathatta kutatómunkáját. A Tungsram szilárd anyagi háttérrel és kitűnő kutatógárdával rendelkezett. Bay Zoltánnak a laboratórium vezetőjeként számos szabadalma volt fénycsövek és elektroncsövek kifejlesztése terén. Bay professzor a Tungsram anyagi támogatásával megszervezte, majd vezette a Budapesti Műszaki Egyetemen az Atomfizikai Tanszéket. Tervezte, hogy létrehoz egy másfél millió voltos részecskegyorsítót, de ez a II. világháború miatt nem készülhetett el (Simon Károly fejezte be 1953-ban). Amint azt számos publikációja bizonyítja, Bay Zoltán sohasem hagyott fel az alapkutatással, az elméleti fizika művelésével. Ezt bizonyítják a rádióhullámokról és az atomfizikáról írott cikkei. Rendszeresen résztvett és előadott Ortvay Rudolfnak, a budapesti tudományegyetem elméleti fizika professzorának a fővárosban szervezett konferenciáin, ahol a tudományos élet szaktekintélyei gyűltek össze (Max Planck, Werner Heisenberg, Walther Bothe és sokan mások). Bay Zoltán állandóan kutatott az ionizációnál gyorsabb folyamatok után, hogy megnövelhesse az atomszámlálók sebességét. A századelőn Ernest Rutherford és Hans Geiger viszonylag lassú ionlavinát használtak. Bay Zoltánnak az a zseniális ötlete támadt, hogy a másodlagos elektronsokszorozás új utakat nyithat a gyors atomszámlálásban. 1937-ben Budapestre érkezett V. K. Zworikin, az Amerikai Rádiótársaság kutatója, ő már tervezett egy, az erősítőtechnikában használatos elektronsokszorozót, Bay tervét pesszimistán fogadta. Szerinte az óriási elektronikus háttérzaj miatt Bay soha nem érhet célhoz. Bay és csapata azonban nem adta fel a reményt. Bay Zoltán frekvencia mérésére szolgáló kísérleti berendezésének vázlatrajza
