Iparjogvédelmi Szemle, 1999 (104. évfolyam, 1-6. szám)
1999 / 4. szám - Nemzetközi kitekintő. Dr. Palágyi Tivadar: Hírek a külföldi szabadalmi, használati minta-, ipari minta- és védjegyjog területéről
38 Dr. Palágyi Tivadar 7. Dominikai Köztársaság A Dominikai Köztársaság kormánya 1999. május 7-én letétbe helyezte a Szabadalmi Együttműködési Szerződéshez való csatlakozás okmányát. Ennek megfelelően ez a szerződés Dominikára (országkód: DN) nézve 1999. augusztus 7-én vált hatályossá. Dominika a PCT 102. tagállama. Dominika kormánya 1999. május 7-én a Párizsi Uniós Egyezményhez való csatlakozás okmányát is letétbe helyezte, aminek következtében 1999. augusztus 7-én vált ennek az Egyezménynek a tagjává. 8. Egyesült Arab Emirátusok Korábban egy hazai vállalat lajstromoztatta és saját gyógyászati termékein használta a LANSO védjegyet. Ezért egy francia gyógyszergyártó cég LANZOR védjegye alapján - bár az nem volt lajstromozva az Egyesült Arab Emirátusokban - a bíróságnál kérte a hazai vállalat védjegyének törlését arra hivatkozva, hogy a LANZOR védjegyet több mint 40 külföldi országban - így arab országokban is - lajstromoztatta. Emellett azt is igazolta, hogy a hazai cég védjegykérelmének benyújtása előtt már kérelmezte a LANZOR védjegy lajstromozását. A hazai cég arra hivatkozott, hogy védjegyét a törvényi előírásoknak megfelelően lajstromoztatta, és az ellen az előírt időn belül nem nyújtottak be felszólalást. Azzal is érvelt, hogy a felperes csupán védjegybejelentésre hivatkozik, amelyet még nem lajstromoztak. Az Abu-dzabi Szövetségi Bíróság a francia cég javára döntött, oltalmat engedélyezve a LANZOR védjegyre. Egyúttal felszólította a Védjegyhivatalt a LANSO védjegy törlésére és a francia cég LANZOR védjegyének lajstromozására. A hazai céget felszólították a LANSO védjegy használatának megszüntetésére, a bírósági döntés meghirdetésére saját költségén a hivatalos lapban, valamint a bírósági eljárás költségeinek megtérítésére. A bíróság azt is elrendelte, hogy a LANSO védjeggyel ellátott csomagolóanyagokat semmisítsék meg. 9. Európai Szabadalmi Hivatal A) A számítógép tárgyú találmányokért felelős Műszaki Fellebbezési Tanács nemrég két fontos döntést hozott, amelyek a szoftverek szabadalmazására vonatkoznak, és az Európai Szabadalmi Hivatal gyakorlatát összhangba hozzák az Amerikai és a Japán Szabadalmi Hivatal ilyen vonatkozású gyakorlatával. A döntések alapvetően az alábbi számítógépprogramok szabadalmazását teszik lehetővé: a) módszer X funkció végrehajtására, b) X funkciót végző rendszer, c) X funkciót végző program egy hordozón vagy d) X funkciót végző (hordozó nélküli) számítógépprogram-elem vagy termék. Egységesnek tekintik az egy vagy több ilyen típusú igénypont alkalmazását is ugyanabban a bejelentésben, feltéve, hogy az „X funkció végrehajtása” egységes. Az Európai Szabadalmi Egyezmény 52(2)c és 52(3) szakaszai szerint a számítógépprogramok mint olyanok ki vannak zárva a szabadalmazható találmányok köréből. Ezekben a döntésekben a Fellebbezési Tanács jelentőséget tulajdonított a „mint olyanok” szavaknak, és ennek alapján engedélyezett szabadalmi oltalmat számítógépprogramokra. Érvelése szerint az Európai Szabadalmi Egyezmény jogalkotóinak nyilvánvalóan soha nem állt szándékában „minden számítógépprogram kizárása a szabadalmi oltalomból”. A Tanács azt is megállapította: annak sincs jelentősége, hogy egy számítógépprogramot önmagában vagy hordozóra felvitt állapotban igényelnek-e. B) Az Európai Szabadalmi Hivatal Műszaki Fellebbezési Tanácsának egy további döntése olyan szabadalmi igénypontra vonatkozik, amelynek tárgya eljárás fúrólyukak tisztítására vizes permanganát-oldattal. Egy ütköző európai szabadalmi bejelentés hasonló eljárást ismertetett, amelyben egy bázist használtak folyékony tisztítószerként. A Tanács megállapítása szerint egy szabadalmi ügyekben járatos olvasó azonnal megértené, hogy az ütköző dokumentumban kinyilvánított „bázis” vizes permanganát-oldat. A Tanács azért jutott erre a következtetésre, mert ennek a területnek a szakirodaimában következetesen vizes permanganát-oldatokra utalnak mint egyetlen olyan bázisra, amely alkalmas tisztításra. Ez a döntés tehát egy speciális esetre vonatkozik, amelyben egy általános kifejezést mindig úgy értelmeznek, hogy az egy sajátos elemre vagy anyagra vonatkozik. Ilyen téren az újdonság fogalmának megítélése viszonylag egyszerű, szemben a feltalálói tevékenység megítélésével. Ha ugyanis egy igénypont jellemzőit egyetlen anterioritás ismerteti, az igényelt tárgy nem új. Ha egy igénypont egy általános kifejezésre, például „kenőanyag”-ra vonatkozik, míg a technika állását ismertető szakirodalom egy sajátos kifejezést, például „zsír”-t nyilvánít ki, az általános kifejezés nem új. Ezzel szemben, ha egy igénypont egy sajátos kifejezést foglal magában, míg a technika állása csupán egy általános kifejezést nyilvánít ki, az igénypont újnak tekinthető. Ezt az utóbbi elvet tisztázta tovább a Tanács döntése, amely az újdonság megítélésének egy érdekes megközelítését szemlélteti. Ezt annak kell figyelembe vennie, aki egy ütköző európai bejelentés alapján engedélyezett szabadalmat akar megtámadni, és az irodalmi kutatás az általános kifejezés szűk értelmezését támasztja alá. Az ilyen támadást viszont egy bejelentő vagy szabadalmas kivédheti azzal, ha bizonyítani tudja, hogy a támadás két független dokumentum kombinálásán alapszik, ami újdonsághiányra alapozott támadás esetén nem megengedett. 10. Európai Unió Az Európai Bizottság 1999. június 30-án elfogadta a használati minták oltalmára vonatkozó módosított irányelveket. Az eredetileg javasolt irányelvek 10 év oltalmi időt irányoztak elő, és azokat 1997-ben fogadta el a Bizottság. Erről 1998. áprilisi tájékoztatónkban adtunk hírt. Az irányelvek célja, hogy egységesítsék a tagországok használati mintára vonatkozó törvényeit. Az irányelvek kötelezik azokat a tagállamokat, amelyekben nincs ilyen oltalom - ezek Luxemburg, Nagy-Britannia és Svédország - használati minta törvény bevezetésére. A módosított irányelvek - hasonlóan az eredeti irányelvekhez - a szabadalmak esetében megkívántnál alacso
