Iparjogvédelmi Szemle, 1999 (104. évfolyam, 1-6. szám)
1999 / 4. szám - Technikatörténet
Technikatörténet 31 1907-ben családjával Vado-Ligurébe költözött. Több munkatársa és mozdonygyártási tapasztalatokkal rendelkező szakmunkás is vele tartott. Közel 700 mozdony készült tervei alapján, amelyek üzembiztonságára jellemző, hogy közülük 1954-ben még több mint 500 működött. Itteni munkásságának eredményeit az olasz király az egyik legmagasabb kitüntetéssel, az Olasz Koronarend „Commendatore” keresztjével honorálta. Az I. világháború kitörésekor hazatért Olaszországból, és katonai szolgálatra jelentkezett. A Várépítési Parancsnokság után a Monarchia Hadügyminisztériumába került, ahol mint szénellátási referens átlátta a gőzüzemű vasút nagymértékű szénpazarlását és szorgalmazta a vasútvillamosítás kiterjesztését. Meggyőződésévé vált, hogy „csak a normális periódusnak közvetlen alkalmazása biztosítja a vasutak villamosításának igazán gazdaságos megoldását”, azaz, hogy az 50 Hz frekvenciájú áramot kell közvetlenül a mozdonyra vezetni. Ennek a korszakalkotó felismerésnek a megvalósítására tervezte meg élete főművét, a fázisváltós mozdonyt. 1917- ben a MÁV és a Ganz gyár kérte Kandó Kálmánnak a katonai szolgálat alóli felmentését, így visszatérhetett a Ganz-gyárba, amelynek műszaki majd vezérigazgatója lett. 1922-től saját kérésére felmentették a vezetői teendők végzése alól, így kizárólag műszaki tanácsadóként tevékenykedett. 1923-ban elkészülhetett az első fázisváltós mozdony, amely az ideiglenes villamos felszereléssel ellátott Budapest Nyugati pu.-Dunakeszi-Alag vasútvonalon futott végig. Sikerült bebizonyítania az 50 periódusú vontatás előnyeit. Az első fázisváltós mozdony hiányosságainak kijavítása után, 1928-ban megindulhattak az átalakított fázisváltós próbamozdony üzemi próbái. A fázisváltó egy különleges szinkrongép, amely a munkavezeték 16 kV 50 Hz egyfázisú feszültségét többfázisú alacsony feszültséggé alakította át az indukciós hajtómotorok számára. A mozdonynak négy szinkron sebességfokozata volt. A MÁV elhatározta a Budapest-Hegyeshalom vasútvonal villamosítását, amelynek megvalósítására Kandó 1929-30- ban megtervezte a V40 és V60 sorozatú fázisváltós mozdonyokat (az előbbit személy-, az utóbbit tehervonati forgalomra), amelyeket 1932-ben állítottak üzembe. 1931. januárién, 62 éves korában váratlanul elhunyt, így nem lehetett tanúja a hazai villamos vontatás megindulásának. Munkásságát, különösen élete utolsó évtizedében, számos kitüntetéssel ismerték el. Az MTA 1921-ben Wahrmann-díjjal tüntette ki, majd 1927-ben levelező tagj ává választotta. A budapesti József Műegyetem a műszaki tudományok tiszteletbeli doktorává avatta. Az Országos Mérnöki Kamara képviselőjeként 1924-ben az Országgyűlés Felsőházába került. 1930-ban Magyarország Kormányzója a „magyar műszaki tudomány fejlesztése terén kifejtett korszakalkotó tevékenysége” elismeréséül Corvin Koszorúval tüntette ki. Kandó Kálmán, a sokoldalú, tehetséges gépészmérnökfeltaláló annak a fontosságát is felismerte, hogy találmányait szabadalmi oltalom védje. Legjelentősebb szabadalmait levédette külföldön is, például Németországban, Ausztriában, Svájcban, Franciaországban, Angliában, az Amerikai Egyesült Államokban, és egyetlen egyet Japánban. Szabadalmainak tanulmányozásával képet nyerhetünk széles látóköréről, nagy munkabírásáról. A Valtellina-vasúl első villanymozdonya Első szabadalmi bejelentését Zipemovsky Károllyal együtt nyújtotta be 1894-ben, még az Osztrák-Magyar Szabadalmi Hivatalhoz, majd a magyar szabadalmi törvény életbelépésének második évében, 1897-ben jelentett be két, Bláthy Ottó Titusszal együtt kidolgozott találmányt a Magyar Szabadalmi Hivatalhoz. Ezekkel együtt 1931-ig összesen 69 szabadalmi bejelentését engedélyezték. A szabadalmak témáit vizsgálva megállapíthatjuk, hogy a vasúti villamos vontatás céljaira tervezett motorok mellett, melyek legnagyobb jelentőségű találmányai, foglalkozott a villamos vasutakkal összefüggő legkülönbözőbb gépészeti és elektrotechnikusi problémákkal is. így már 1899-ben bejelentett egy „Komprimált levegővel működésbe hozott folyadék ellenállás” című találmányt, amelyet 1900-ban és 1901-ben két pótszabadalmi bejelentés követett (címük szerint „folyadék reosztátokon” való újításokkal). Ezek alkalmazását láthatjuk a 24581 lajstromszámú szabadalmi leírásban, amely két motorkocsit tartalmazó elektromos üzemű vonatnak bármely motorkocsiról való vezérlésére szolgáló berendezést mutat be, komprimált levegőt vagy folyadékot tartalmazó csővezeték segítségével. Foglalkozott ezenkívül motorpárok kaszkádba kapcsolásával; kontaktus gyűrűk elhelyezésével; munkavezetékekkel elektromos vasutak számára; azoknak kanyarulatokban való kifeszítésével; önműködő nyomásszabályzókkal áramszedőkhöz; csapágyelrendezésekkel; fékekkel; van lajstromozott szabadalma áramszedőváz, elektromotor-felfüggesztés, légváltó, szigetelő elrendezés felsővezetékhez témakörökben, és foglalkozott kerékelrendezés kifejlesztésével is, a vonat ívekben való haladásának megkönnyítésére. A legjelentősebbek természetesen az indukciós motorokra, fázisváltókra, pólusátkapcsolókra vonatkozó szabadalmai, valamint a szabályozó eljárások és berendezések „erősen változó terheléssel dolgozó váltakozó áramú erőátviteli telepek hatásfokának növelésére”. Emberi nagyságát érzékeltesse a Mérnök Tanács képviselőjének Kandó temetésén elhangzott búcsúbeszédéből vett idézet: „Örömmel és büszkeséggel láttuk, hogy Te a nem európai, de világhírű szaktekintély a legféktelenebb anyagi törtetés korszakában eldobod Magadtól a kifelé való érvényesülés ezernyi lehetőségét, velünk maradsz és óriási elfoglaltságod mellett is szívesen állasz az élre, hogy vezetésed alatt vívhassa meg sok ezernyi magyar mérnöksereg a létért való küzdelem nehéz harcát.” Hámoriné Gál Éva
