Iparjogvédelmi Szemle, 1999 (104. évfolyam, 1-6. szám)
1999 / 4. szám - Tanulmányok. Dr. Sili Dóra: A választottbíráskodás; a WIPO Választottbírósági és Közvetítő Központja
8 Dr. Sili Dóra szakosított szervezeteként tevékenykedő — az 1967. évi Stockholmi Egyezménnyel alapított - Szellemi Tulajdon Világszervezete (WIPO) biztosítja. A szervezet eredete az 1883-ban az ipari tulajdon oltalmára kötött Párizsi Uniós Egyezményhez (PUE) és az 1886-ban kötött, az irodalmi és művészeti művek védelméről szóló Berni Uniós Egyezményhez (BUE) nyúlik vissza. A két szervezet irodáit és titkárságait összevonták Egyesült Nemzetközi Iroda (IRPI) néven, amelynek a jogutódja lett a WIPO. Feladata a nemzetközi egyezmények adminisztrálásán kívül a szellemi tulajdon nemzetközi oltalmának előmozdítása, a sokoldalú nemzetközi szerződések alapján működő uniók között az igazgatási együttműködés biztosítása, az alkotó szellemi tevékenység előmozdítása és a technológiának a fejlődő országok részére történő átadásának elősegítése. A WIPO a hagyományos diplomáciai jellegű döntéshozatal előkészítésében, végrehajtásában egyre nagyobb szerepet játszik, mivel apparátusa specializált, magas szintű szakmai autoritással rendelkezik. Intenzív tevékenységet folytat az iparjogvédelmi információ és dokumentáció fejlesztése érdekében. A WIPO és a GATT Dr. Bobrovszky Jenő az „Iparjogvédelem és csúcstechnika” című könyvében a következőket állapította meg: „a globális nemzetközi iparjogvédelmi együttműködés egyik új vonása, hogy az üzleti körök az Általános Kereskedelmi és Vámtarifa Egyezmény (GATT) keretében határozott követelésekkel léptek fel azért, hogy a szellemi tulajdonnak a külkereskedelmet érintő aspektusai tekintetében minimum standard rendelkezések elfogadására kerüljön sor, amely a szellemi tulajdon terén folyó jogegységesítés jelentős állomása lesz.” A „globális nemzetközi iparjogvédelmi együttműködés” másik új vonásaként említhetjük meg az üzleti körök azon igényét, amely arra irányul, hogy a rendkívüli speciális szaktudást igénylő szellemi alkotások jogával kapcsolatos nemzetközi kereskedelmi vitáikat egy speciális fórum elé vihessék. A fenti gondolatok nemcsak a GATT, hanem a WIPO keretében is felmerültek és mindkét szerv az idő szavára hallgatva gyors és határozott lépéseket tett. Az 1947-ben a Genfi Megállapodással létrehozott GATT keretében kialakított, a Kereskedelmi Világszervezetet (WTO) létrehozó 1994. évi Marakesh-i Egyezmény kimondta, hogy a WTO célja egy integrált, életképesebb és tartósabb multilaterális kereskedelmi rendszer kifejlesztése és a GATT korábbi kereskedelmi liberalizálási erőfeszítésének, eredményeinek és a Multilaterális Kereskedelmi TárgyalásokUruguay-i Fordulója összes eredményének felölelése. A Marakesh-i Egyezmény 1. számú melléklete a Megállapodás a Szellemi Tulajdonjogok Kereskedelmi vonatkozásairól (TRIPS) és 2. számú melléklete az Egyetértés a Vitarendezés Szabályairól és Eljárásairól szól. A TRIPS V. része olyan viták megelőzéséről és rendezéséről szól, amelyek abból erednek, hogy egy tagállam által hatályba léptetett törvényeket, rendeleteket, jogerős hatósági határozatokat és általánosan alkalmazandó hatósági döntéseket - amelyeket nyilvánosságra kell hozni — vagy nem hoztak nyilvánosságra, vagy nem a köz számára hozzáférhető módon, vagy nem nemzeti nyelven tették azt. A tagállamoknak értesíteniük kell az ilyen törvényekről és rendeletekről a TRIPS Tanácsot, amely azokat felülvizsgálja. Az Egyetértés a Vitarendezés Szabályairól és Eljárásairól szóló 2. számú melléklet rendelkezései szerint kell a TRIPS Tanácsnak eljárnia ilyen típusú ügyekben. A tagállamok közötti vitákat közvetítő és békéltető szerepet ellátó szakértői bizottságok, ún. panelek végzik, amelyek következtetéseiket a Közgyűlés vagy a Tanács elé terjesztik ajánlás formájában. Általában kompromisszum születik az eljárás során, amelyet a felek önként elfogadnak. A GATT keretében tehát államok közötti nemzetközi közjogi viták rendezése történik. így fennáll továbbra is az a szükséglet, hogy a szellemi alkotásokkal kapcsolatos nemzetközi magánjogi (kereskedelmi) vitákat külön fórum rendezze. A gyakorlatban kiderült, hogy nem elégségesek a - már előző fejezetekben bemutatott — nemzetközi kereskedelmi választottbíróságok által nyújtottak. A technika, a biológia, a kémia, a fizika és az utóbbi évtizedekben létrejött újabb tudományágak területére tartozó szellemi alkotásokkal kapcsolatos kereskedelmi jogvitákkal a nemzeti bíróságok foglalkoznak a legtöbb országban, de a választottbíróság intézménye vonzó alternatívát nyújt a vitában álló feleknek vitájuk békés és minél gyorsabb lezárására. Ha ezek a jogviták még nemzetközi jellegűek is, akkor már sokkal összetettebb jogügyletekről beszélhetünk, a feleknek nyomós érdeke fűződik ahhoz, hogy a lehető legképzettebb és az adott témakörben legjártasabb szakemberek és jogászok járjanak el ügyükben. A szellemi alkotások jogterülete a magánjog, ezen belül is a polgári jog területére tartozik. Keverednek benne a vagyoni és a személyhez fűződő jogok. A jogterület egészében nem a személyiségi mozzanatok, hanem a vagyoni viszonyok dominálnak, amelyek kiegyensúlyozott rendezése megköveteli az érdekelt három társadalmi kör: az alkotók, a hasznosító vállalkozók és a közösség (a fogyasztók) érdekeinek figyelembevételét. A szellemi tulajdon tárgya nem szűkithető le a szellemi alkotásokra, mivel az általa védett szellemi szubsztanciának két válfaja van: a szellemi alkotás és a piacon meglévő jó hímév, a goodwill. A piacgazdaságokban a nemzetközi szellemi alkotások jogának funkcionális centrumában a vállalkozó, illetve a vállalkozó feltaláló áll, aki versenytársaival szemben kíván a maga számára a jogi oltalom révén előnyösebb helyzetet teremteni. A szellemi alkotások joga tehát szoros összefüggésben áll a versennyel és a monopóliumokal. Fontos kérdésként merülhet fel a szellemi tulajdonjogok és a velük kapcsolatos licenciaszerződések viszonya. A szellemi alkotások joga területén sokféle szerződés létrejön, pl.: díjazási, hasznosítási, kutatási, fejlesztési, adásvételi szerződések. E szerződésekkel kapcsolatban az üzletfelek között rendkívül sokféle és szerteágazó viták keletkeznek. Ezeken kívül is még számtalan típusú jogvita merül fel a kereskedelmi életben, pl.: kalózkodás, bitorlás, tisztességes verseny szabályainak megsértése, fogyasztók megtévesztése. Tehát az ilyen típusú kereskedelmi ügyletek
