Iparjogvédelmi Szemle, 1999 (104. évfolyam, 1-6. szám)

1999 / 3. szám - Nemzetközi kitekintő. Dr. Palágyi Tivadar: Hírek a külföldi szabadalmi, használati minta-, ipari minta és védjegyjog területéről

Hírek a külföldi szabadalmi, használati minta-, ipari minta- és védjegyjog területéről 47 A csatlakozás lehetősége még fennáll Guinea-Bissau­­ra, francia Guineára és Malira, amelyek vonatkozásában ilyen kérelem 2000. június 4-ig nyújtható be. 26. Szingapúr A) 1999. februári tájékoztatónkban hírt adtunk arról, hogy Szingapúrban új védjegytörvény fog rövidesen hatályba lépni. Most arról kaptunk hírt, hogy az új törvény már 1999. január 15-én hatályba lépett. B) A szingapúri Parlament 1998. november 23-án első olvasásban hallgatta meg az integrált áramköri topográfi­ákra vonatkozó törvénytervezetet, amely szerint egy ilyen topográfia akkor minősül oltalmazhatónak, ha eredeti, nem kézenfekvő, és dokumentálható formában fel van je­gyezve vagy be van építve egy integrált áramkörbe. A törvénytervezet kielégíti a szellemi tulajdonjogok ke­reskedelmi szempontjaira vonatkozó egyezményben (TRIPS) előírt alapelveket. A törvény nem fog oltalmat biztosítani ötletekre, eljárá­sokra, rendszerekre, módszerekre, elvekre és felfedezésekre. Integrált áramkörök topográfiájára szingapúri állam­polgárok vagy a Kereskedelmi Világszervezet tagjai sze­rezhetnek oltalmat, ha az elrendezést függetlenül dolgoz­ták ki. Nincs szükség lajstromozásra vagy letétbe helyezé­si eljárásra. Csak a tulajdonosnak van joga oltalmazott el­rendezését másolni és kereskedelmileg hasznosítani. Az oltalmi idő az integrált áramkör megalkotásának évétől számított 15 év. Ha azonban az elrendezést a kidol­gozás időpontjától számított öt éven belül kereskedelmi­leg hasznosítják, az oltalom az első kereskedelmi haszno­sítás évétől számított 10 éven belül megszűnik. C) Szingapúr csatlakozott az áruk és szolgáltatások véd­jegylajstromozás céljából történő nemzetközi osztályozá­sára vonatkozó Nizzai Megállapodáshoz, amely Szinga­púrra nézve 1999. március 18-án vált hatályossá. 27. Szváziföld A) Szváziföldön 1999. május 1-jén lépett hatályba az új szabadalmi és mintatörvény. Ez - ellentétben a korábbi rendszerrel, amely a Dél-afrikai Köztársaságban engedé­lyezett szabadalom vagy minta alapján tette lehetővé sza­badalom bejegyzését - önálló szabadalmi vagy mintabe­jelentés benyújtását teszi szükségessé, és egyúttal az olta­lomszerzés költségeinek jelentős növekedését is okozza. Az új törvény szerint a szabadalmi oltalom megszerzé­sének az abszolút újdonság a feltétele, de a bejelentő vagy annak jogutódja által a bejelentés napja előtt 12 hónapon belül eszközölt nyilvánosságra hozatal nem minősül új­­donságrontónak. B) Szváziföld kormánya 1998. december 14-én letétbe helyezte a Madridi Megállapodáshoz, valamint e Megál­lapodás Jegyzőkönyvéhez való csatlakozás okmányát. En­nek megfelelően mind a Megállapodás, mind a Jegyző­könyv Szváziföld vonatkozásában 1999. február 12-én lé­pett hatályba. 28. Tajvan A) 1998. október 15-én a tajvani Parlament (Yuan) jóvá­hagyta a Szellemi Tulajdonjogok Hivatalának felállítására vonatkozó törvénytervezetet. Az új Hivatal előrelátható­lag még 1999 első felében megkezdi működését. Jelenleg Tajvanon a szellemi tulajdonjogokat több kü­lönböző kormányhatóság kezeli. Az új Hivatal felállításá­ra vonatkozó tervezési munkát az Országos Szabványügyi Iroda kezdte meg 1994-ben. Ennek az irodának a szaba­dalmi bejelentésekkel foglalkozó szakembereit az új Hi­vatal gyakorlatilag teljes létszámban át fogja venni. Az új Hivatal felállításával egyidejűleg a szabadalmak elő­­vizsgálati rendszerében is változásokat fognak életbe léptet­ni. Az új törvény előírja, hogy az összes elővizsgálónak fel­sőfokú műszaki végzettséggel kell rendelkeznie. Jelenleg az Irodában dolgozó elővizsgálók száma valamivel több 100- nál, és mintegy 580 külső elővizsgálót foglalkoztatnak. Az új törvény szerint csak belső elővizsgálók végezhetnek elő­­vizsgálati munkát; ennek megfelelően a külső elővizsgálók alkalmazását 5 éven belül meg kell szüntetni. B) A Szellemi Tulajdon Hivatala (IPO) 1999. március 9-én a közismert védjegyekre vonatkozó irányelveket tett közzé, amelyek célja lehetővé tenni annak meghatározá­sát, hogy a védjegytörvény alapján egy védjegy közismert és oltalomrajogosult-e. A védjegytörvény szerint senki nem jogosult olyan véd­jegy lajstromoztatására, amely azonos egy közismert véd­jeggyel vagy hasonlít ahhoz. A közismert védjegy defen­zív védjegyként lajstromoztatható olyan árucikkek vonat­kozásában, amelyek nincsenek rokonságban a fővédjegy által fedett árukkal. Ezzel szemben a köz számára nem jól ismert védjegyek defenzív védjegyként csak olyan áruk vonatkozásában lajstromozhatók, amelyek rokonok a fő­védjegy által fedett árukkal. Az alábbiakban röviden összefoglaljuk az irányelvek főbb pontjait. a) Egy közismert védjegy olyan jelekre vonatkozik, ame­lyek széles körű használat folytán általánosan ismertek azok számára, akik a védjegyhez tartozó áruk vagy szolgáltatások rendes vagy valószínű vásárlóinak körébe tartoznak. b) A hivatali lajstromozás nem előfeltétele annak, hogy egy védjegy közismertnek minősüljön. c) A közismertség meghatározásakor az alábbi tényező­ket kell figyelembe venni:- a védjegy használatának időtartama és földrajzi köre;- a hirdetés és népszerűsítés formája, időtartama és mér­téke;- a védjegy megkülönböztető jellegének mértéke;- a kereskedők és a fogyasztók általi megbecsültség mértéke. d) Egy védjegy használata nem korlátozódik a tulajdo­nos általi használatra, vagyis a védjegy ismertségének meghatározásakor a tulajdonos leányvállata vagy egy har­madik fél által való használatot is figyelembe lehet venni. e) Egy védjegy közismertségét nem kell bizonyítani, ha a védjegyet a megelőző két évben megfelelő bizonyítékok alapján már közismertnek minősítették.

Next

/
Oldalképek
Tartalom