Iparjogvédelmi Szemle, 1998 (103. évfolyam, 1-6. szám)
1998 / 6. szám - Nemzetközi kitekintő. Dr. Palágyi Tivadar: Hírek a külföldi szabadalmi, használati minta-, ipari minta- és védjegyjog területéről
48 Dr. Palágyi Tivadar 8. Európai Szabadalmi Egyezmény A gyógyszer tárgyú találmányok kapcsán a második indikációs igénypontok és a korábban ki nem nyilvánított hatások vonatkozásában két érdekes ügy került a Holland Fellebbezési Bíróság és az Angol Szabadalmi Bíróság elé. Az Európai Szabadalmi Egyezmény országaiban nem szabadalmazhatok az emberi vagy állati testen végzett sebészeti vagy gyógyászati eljárások, de oltalmazhatok az ilyen módszerek során használt termékek, ha a szabadalmazhatóság egyéb követelményeit kielégítik. Ha a termék valóban új, a szabadalmazás nem ütközik nehézségbe. Ha azonban ismert a termék felhasználása egy gyógyászati indikációban, és a bejelentő egy második indikációra kíván szabadalmat szerezni, az újdonság a módszerben rejlik, és így a termék nem szabadalmazható. Az Európai Szabadalmi Hivatal kibővített Fellebbezési Tanácsa az ún. EISAI-ügyben úgy döntött, hogy egy ismert anyag második gyógyászati felhasználása szabadalmazható, feltéve, hogy az igénypont egy vegyületnek vagy kompozíciónak egy új és feltalálói tevékenységen alapuló gyógyászati alkalmazására szolgáló gyógyszer gyártására irányul. Bár az ilyen svájci típusú igénypontok általánosan ismertek, a nemzeti bíróságoknál vita volt afölött, hogy a kibővített Fellebbezési Tanács döntése helyes volt-e. a) A holland eset A Bristol-Myers Squibb v. Yew Tree Pharmaceuticals ügyben a Holland Fellebbezési Bíróság által 1998. június 25-én tárgyalt igénypont a következő szövegű volt: „Taxol alkalmazása és kielégítő gyógykezelés súlyos anafilaxiás reakciók meggátlására, egyidejű, különálló vagy egymást követő alkalmazás céljára szolgáló gyógyszer gyártására taxol adagolásához mintegy három órán át vagy rövidebb időszakra rák kezelésének eszközeként és egyidejűleg neutropénia csökkentésére.” Az elsőfokú bíróság úgy döntött, hogy az igénypont emberi test orvosi kezelésére szolgáló eljárásra vonatkozik, ezért a szabadalom érvényességét nehéz összeegyeztetni az Európai Szabadalmi Egyezmény 52(4) szakaszával. A Holland Fellebbezési Bíróság is azt állapította meg, hogy a szabadalom nem érvényes, de más szempont alapján, mint az elsőfokú bíróság. A taxol korábbi alkalmazása szintén rák kezelésére irányult. A Fellebbezési Bíróság szerint az adott tudományterületen nincs egyetlen orvos vagy szakember sem, aki azt gondolná, hogy itt olyan második gyógyászati indikációról van szó, ahol egy anyagot eltérő gyógyászati célra használnának. Ezért nem tartotta szükségesnek, hogy a svájci típusú igénypont érvényességével foglalkozzék. Az a kérdés is felmerült, hogy a feltaláló által az elsőbbség időpontja előtt tartott előadás, amelyben kinyilvánították a taxol három órán át tartó alkalmazásának szükségességét, újdonságrontó-e. A bíróság erre igenlő választ adott, és végül az igénypontot érvénytelennek minősítette. b) Az angol eset Az Angol Szabadalmi Bíróság által 1998. augusztus 20- án tárgyalt hasonló ügyben a bíró szorosan követte a Holland Fellebbezési Bíróság döntését, megállapítva, hogy az igénypont valójában nem második gyógyászati felhasználásra, hanem a taxollal kapcsolatban már leírt célra (rák kezelése) irányult. A bíró a svájci típusú igénypontok érvényességével kapcsolatban már csak azért sem foglalt másképp állást mint az Európai Szabadalmi Hivatal kibővített Fellebbezési Tanácsa, mert ez meghaladta volna a hatáskörét. Végül újdonsághiány miatt az angol bíró is érvénytelennek minősítette az igénypontot. 9. Európai Szabadalmi Hivatal Szakmai körökben az az általános vélemény, hogy az Európai Szabadalmi Hivatalnál (EPO) nem lehet szoftver tárgyú szabadalmat kapni. A tényleges helyzet azonban az, hogy az EPO mostanáig mintegy 20 000 szoftver tárgyú szabadalmat engedélyezett, és csupán mintegy 100 ilyen tárgyú bejelentést utasított el. A téves hiedelem oka valószínűleg az Európai Szabadalmi Egyezmény 52. szakaszában keresendő, amelynek második szakasza szerint a számítógépprogramok nem szabadalmazhatok. A következő bekezdés azonban kimondja, hogy ez a kizárás csak a programokra mint olyanokra vonatkozik. Ezért az Egyezmény 52. szakaszának értelmezése kapcsán fennálló kezdeti nehézségek után az EPO alapállása egyre inkább a szoftverszabadalmak engedélyezése irányában változott, feltéve, hogy azok kellő mértékben műszaki jellegűek. Az EPO vizsgálati irányelvei szerint ezt a követelményt kielégítik azok a szoftver tárgyú találmányok, amelyek bármilyen műszaki területen alkalmazhatók. Ez azt jelenti, hogy egy program forráskódja nem szabadalmazható, de szabadalmi oltalom szerezhető minden olyan programra, amely sajátos műszaki feladatot old meg. Ennek megfelelően szabadalmazhatok például a berendezések, eszközök, gépezetek és ipari termékek működtetésére vonatkozó szoftverek. 10. Észtország 1998. június 16-án módosított szabadalmi törvény lépett hatályba, amelynek néhány fontosabb rendelkezését az alábbiakban foglaljuk össze. Elsőbbséget nemcsak a Párizsi Uniós Egyezmény alapján, hanem a Kereskedelmi Világszervezet bármelyik tagállamában először benyújtott bejelentés alapján is lehet igényelni. A maghasadáson alapuló anyagok és azok alkalmazása is szabadalmazható. A szabadalmas kizárólagos jogainak bitorlását jelenti, ha egy szabadalmazott eljárással előállított terméket a szabadalmas engedélye nélkül használnak, forgalmaznak vagy eladásra felkínálnak. Egy szabadalmazott gyógyhatású anyag kísérleti célokra való felhasználása nem jelent bitorlást. 11. Fülöp-szigetek A Fülöp-szigetek Legfelsőbb Bírósága által 1997. július 27-én a Smith-Kline & French Laboratories Ltd. (SK) v. Court of Appeals ügyben hozott döntés hasznos irányelvet szolgáltat azzal kapcsolatban, hogy a Fülöp-szigeteken milyen körülmények között lehet vagy érdemes kényszerengedélyt kérni. A gyomorfekély gyógyítására szolgáló cimetidin helyi forgalmazói kényszerengedélyt kértek az SK cég szaba
