Iparjogvédelmi Szemle, 1997 (102. évfolyam, 1-6. szám)
1997 / 2. szám - Tanulmányok. Klenk Vilmos: Szabadalommegsemmisítési eljárás - ma
Szabadalommegsemmisítési eljárás - ma 9 ból milyen hatással jár. Kielégíthető-e általa új szükséglet, vagy valamely szükséglet jobban, magasabb színvonalon elégíthető-e ki az eltérésnek köszönhetően. Általában az a helyzet, hogy ugyanazt az „eltérést”, illetve „különbséget” vizsgálni kell az újdonság szempontjából és a haladójelleg tisztázása érdekében is. Ez például olyankor fordul elő, ha ugyanazt az előzményt - anterioritást jelöli meg a megsemmisítési ügyben a kérelmező az újdonsághiány és a haladó jelleg hiányának alátámasztására. Megtörténhet persze az is, hogy valamely nyomtatványt - esetleg más jellegű előzményt - csak az újdonság vagy csak a haladójelleg megdöntése érdekében érvényesít a kérelmező. Úgy tűnik, hogy ez utóbbi esetben az „eltérést” csak egy szempontból kell vizsgálni. Felmerül azonban e kérdéskörben az, hogy ha a kérelmező az újdonság és haladó jelleg közül csak az egyik hiányának kimutatására vonatkozó érvelést és bizonyítékot ad, akkor az eljáró hivatal, illetve bíróság vizsgálni köteles-e a másik - és általában a többi - szabadalmazási kellék hiányát? Magánvéleményem e kérdés megválaszolására az igen. (Sajnos jogerős döntések nem egyértelműek e tekintetben.) Véleményem alátámasztására szolgál, hogy a szabadalommegsemmisítési eljárás és egyáltalán a szabadalommegsemmisítési lehetősége közérdekű aktusnak számít a törvényalkotó szerint. E törvényalkotói szándékot támasztja ugyanis alá a Régi Szt. 54. § (3) bekezdése, miszerint „A megsemmisítési kérelem visszavonása esetén az eljárást hivatalból lehet folytatni. Az eljárásban egyezségnek nincs helye”. Eszerint tehát a kérelmező részéről előterjesztett érvek és adatok tükrében az eljáró tanácsnak vizsgálni kell a szabadalmazható találmányokkal szemben támasztott valamennyi törvényi feltétel kielégülését a megsemmisíteni kért szabadalom tárgya által. E teljes körű vizsgálatot nem korlátozhatja az a körülmény, hogy a kérelmező nem adott külön érvelést egyes szabadalmazási feltételekre vonatkozóan. (Csak zárójelben jegyzem meg, hogy az ügyfél célirányos aktivitásának értékelése az eljárási költség megállapításánál lehetséges.) IV. A szabadalommegsemmisítési eljárásokban - mint a szabadalmakkal kapcsolatos minden ügyben - kikerülhetetlen az igénypont értelmezése. Az értelmezés terén is gyökeresen új szemléletet hozott az Új Szt. Ez jól kidomborodik a 24. § (3) bekezdéséből, amely szerint „Az igénypontok tartalmát nem lehet kizárólag szó szerinti értelmükre korlátozni; az igénypontoknak azonban olyan jelentést sem lehet tulajdonítani, mintha azok csupán iránymutatást adnának szakember számára az oltalmazni kívánt találmány meghatározásához”. Attól eltekintve, hogy e laza értelmezés gyakorlata még el sem képzelhető napjainkban, kár volna, ha ez a szemlélet beszűrődne a Régi Szt. alapján folyó eljárásokba, mert így teljes jogbizonytalanság állna elő. A Régi Szt. és az annak alapján kialakult több évtizedes gyakorlat a leírás és igénypont értelmezését, valamint azok viszonyát mereven, szorosan követeli meg. A Régi Szt. 13. §-a szerint „A szabadalmi oltalom terjedelmét az igénypontok határozzák meg. Az igénypontokat csak a leírás és a rajzok alapján szabad értelmezni”. Ebből a törvényi szövegből vezethető le az a gyakorlat - a Régi Szt. szerinti gyakorlat - miszerint csak és kizárólag az áll oltalom alatt, amit az igénypont tartalmaz. Olyan részlet, ami csak a leíró részben szerepel, de az igénypontban nem, akkor sem áll oltalom alatt, ha egyébként szabadalomképes volna. Ennek a tételnek különösen nagy jelentősége van a szabadalommegsemmisítési eljárásban, amikor felmerül az igénypont olyan megváltoztatása, amelynek eredményeként a születő új igénypontba olyan elem kerül a leíró részből, amely korábban igénypontban nem fordult elő. Az ilyen igénypontváltoztatás megengedhetetlenségét könynyen be lehet látni, ha a jóhiszemű hasznosító szemszögéből vizsgáljuk az esetet. Ez a hasznosító a szabadalmi leírásnak csak az ismertető részében szereplő részleteket minden további nélkül hasznosíthatja, hisz ezek a részletek nem állnak oltalom alatt. Ha viszont a szabadalommegsemmisítési eljárásban - általában a szabadalom engedélyezése után több évvel - született új igénypontba ilyen részlet bekerül, akkor a korábban jóhiszemű hasznosító egyszeriben bitorlóvá válhat. Egyébként az ilyen igénypontváltoztatást a Régi Szt. 49. § (1) bekezdése is tiltja. Eszerint ugyanis „A bejelentő jogosult a leírást, az igénypontokat és a rajzot a szabadalmat megadó határozat jogerőre emelkedéséig módosítani”. E törvényhely előírása a szabadalom engedélyezése után - így a szabadalom megsemmisítése idején - semmiféle változtatást sem engedne meg a szabadalmi leírásban, az igénypontban és a rajzban. Ilyen szigorú, szoros értelmezése e törvényhelynek ellentétben áll a Régi Szt. 32. § (2) -ában foglaltakkal, mert itt az áll, hogy „Ha a megsemmisítés feltételei csak részben állnak fenn, a szabadalmat megfelelően korlátozni kell”. Mit kell tehát „korlátozás” alatt érteni? Szerintem az eredeti igénypontokból kialakított új konfigurációkat. Meg kell mondani, hogy e véleményemmel ellentétes „korlátozást” engedélyeztek már a hatóságok. A következőkben szeretnék egy meg nem történt esetet igénybe venni nézeteim magyarázatához, főleg azért, hogy ezen eset kapcsán néhány kérdést provokáljak. Ezen esetnél az eredeti főigénypont szövegterjedelme (tehát nem az oltalmi kör terjedelme) mintegy másfél gépelt oldalnyi volt. Ebből a jellemző rész körülbelül egy oldalt tett ki. A szabadalommegsemmisítési eljárásban a szabadalmas az anterioritások kényszerítő hatására első lépésben úgy alakította át a főigénypontot, hogy a tárgyi kör az eredetinek több mint a duplája lett, a jellemző rész három jellemzővel három sornyi helyet foglalt el. Ezt a „korlátozást” a ható
