Iparjogvédelmi Szemle, 1997 (102. évfolyam, 1-6. szám)

1997 / 4. szám - Technikatörténet. Tihanyi Katalin: Az Ikonoszkóp magyar vonatkozása. Megemlékezés Tihanyi Kálmán életéről és munkásságáról

Az Ikonoszkóp magyar vonatkozása - Megemlékezés Tihanyi Kálmán életéről és munkásságáról 43 megoldásokkal. Ezek a kísérletek a harmincas évek köze­péig annak ellenére uralták a fejlesztési munkát, hogy az elektronikus távolbavetítés gondolata már a 20. század első évtizedében, tíz évvel az elektron felfedezése után megjelent. Az első javaslat a katódsugárcső alkalmazására - elő­ször csupán a vevőoldalon - Boris Rosing 1907-es német bejelentéséhez fűződik. 1908-ban mind az adó-, mind a vevőoldali alkalmazását javasolta Archibald Campbell Swinton, aki három évvel későbbi cikkében részletesen leírta televíziórendszerét. Noha ez a megoldás forradalmi volt és maradandónak bizonyult - hiszen televíziónk még ma is katódsugaras letapogatással működik -, Campbell Swinton felismerte rendszerének hiányosságait és ezekre fel is hívta a figyelmet. Csakúgy, mint a mechanikus televízió esetében, ezeket az első javaslatokat a Braun-cső adó- és vevőoldali alkalmazására számos hasonló javaslat követte. Ide kell sorolni Zworykin 1923-ban bejelentett megoldását is. A harmadik fontos lépés, mely az elektro­mos televízió gyakorlati megvalósítását lehetővé tette, a töltéstárolás elvének bevezetése volt. A mechanikus rendszerekhez hasonlóan a Campbell Swinton, Zworykin és mások által javasolt rendszerek a fotocella fényérzékeny rétegére vetített kép fényhatásából csak igen csekély mennyiséget használtak ki. Foto­­emisszió itt is csupán azon rövid időszak alatt történik, amikor a letapogató sugár - amint a mechanikus rend­szereknél például a forgótárcsán lévő nyílás - az egyes képelemeket ténylegesen fedi. Vajda Pál magyar technika­történész tehát találóan nevezi ezeket az első katódsugár­csöves megoldásokat elektromechanikus rendszereknek. Ezzel ellentétben, a képtárolás elve alapján foto­­emisszió az összes képelemből egyidejűleg történik a két letapogatás közötti teljes idő alatt. A fényérzékeny raszter­szemcsékből kilépő elektronokat elektromos töltés formá­jában egy gyűjtőanód halmozza fel a kép minden egyes pontjánál. A felhalmozott töltést a letapogató katódsugár egy-egy képperiódus alatt egyszer távolítja el sorban a képelemek mindegyikétől, amikor fölöttük átsuhan. Az eredmény a hatásos fotoáram növekedése egy olyan ténye­zővel, amely egyenlő a képelemek számával. A töltéstároló jelenséget és az arra alapozott adó-vevő rendszert elsőként Tihanyi Kálmány írta le a lehető legnagyobb részletességgel 1926. március 20-án be­nyújtott magyar szabadalmi bejelentésében. Ennek tö­kéletesített változatait Tihanyi 1928-as magyar és né­met, majd angol, francia, amerikai stb. bejelentései képviselik. Ki volt hát Tihanyi Kálmán, milyen szerepet játszott munkássága, és hogyan befolyásolták szabadal­mai a televízió kialakulását? Tihanyi Kálmán 1897. április 28-án született Üzbégen, Nyitra megyében. Hátrahagyott iratai arról tanúskodnak, hogy feltalálói tevékenységét igen korán kezdte, hiszen már 13 éves korában voltak találmányai. APozsonyi Elekt­rotechnikai Szakiskolát 1913-ben végezted. 1914-ben, 17 éves korában adta be első szabadalmi kérelmét. Ugyanab­ban az évben kötötte meg első szerződését, amikor talál­mányát, egy gázlámpa távgyújtót, eladta egy bécsi cégnek 1500 koronáért. Egy noteszből, amelyben 1912 és 1916 közötti találmá­nyait gyűjtötte össze, tudjuk, hogy e fiatal éveiben milyen problémák foglalkoztatták. így 1912-ben, többek között: vonat összeütközését elhárító berendezés; hidrogén-oxi­gén motor; automatikus fénymérés és megvilágítás beállí­tása fényképezőgépekhez; rugók helyettesítése légüres térrel; izzólámpáknál hősugárzás újrafelhasználása; ösz­­szegyűjtött napfény. 1913-ban sok gyakorlati jellegű talál­mányt jegyzett le, míg 1914-ben, a háború kitörése után, megjelennek a haditalálmányok: hajó zátonyra futása ellen szeléncellás letapogató készülék; önműködő irányítóké­szülék torpedólövegekre; távirányítású tengeralatti csónak; vezeték nélküli gyújtószerkezet vízalatti aknákhoz. Meglepő, hogy az itt felvázolt elgondolásokból mennyi valósult meg később mint kidolgozott és értékesített találmány. 1915-ben bevonul katonának. 1916-ban a tüzérségnél szolgál mérnökként, hadnagyi rangban. Később a pulai hadikikötő főhadiszállásán működik mint rádiómérnök. Hivatását itt is tovább gyakorolja. Két találmányt ad el: egy szárazföldi aknát, melyet kitüntetett haditechnikai ta­Tihanyi Kálmán fiatalkori noteszéből két lap

Next

/
Oldalképek
Tartalom