Iparjogvédelmi Szemle, 1997 (102. évfolyam, 1-6. szám)
1997 / 4. szám - Dr. Sili Dóra: A WIPO közvetítő tevékenysége
Iparjogvédelmi Szemle, a Szabadalmi Közlöny és Védjegyértesítő melléklete 102. évfolyam IV. 1997. augusztus A WIPO közvetítő tevékenysége* A WIPO titkárságának, vagyis a „Nemzetközi Irodájának” részét képezi a „WIPO Választott Bíráskodási és Közvetítő Központja” (röviden: „Központ”). Ez a Központ szellemi tulajdonnal kapcsolatos nemzetközi kereskedelmi viták megoldásában működik közre. Ezekben az ügyekben a WIPO Választott Bíráskodásról vagy a Gyorsított Választott Bíráskodásról, vagy a közvetítésről szóló szabályai alapján járnak el. A közvetítés - amely a világ sok részén mint „békítés” ismeretes - nagy történelmi múlttal rendelkezik a diplomácia területén. Az utóbbi években megnőtt a közvetítő tevékenység fontossága a kereskedelmi életben. Jelentőségének megnövekedése egyrészt annak tulajdonítható, hogy a más típusú eljárások sokkal költségesebbek és sokkal hosszadalmasabbak, másrészt az ügyfelek az egész közvetítői eljárás felett teljes ellenőrzési joggal bírnak. A közvetítés nagyarányú sikerét bizonyítja az is, hogy a döntést mindkét fél elfogadja és önként végrehajtja. Mi a közvetítés lényege? A közvetítés nem kötelező eljárás és az eljárás rendje kevésbé kötött, mint másfajta eljárásoké. Ha a felek kötelezik is magukat arra, hogy vitájukat alávetik egy közvetítő eljárásnak, még akkor sem kell azt az első tárgyalás után folytatniuk. Mivel a döntés nem kötelezi a feleket, ezért abba bele szokták foglalni, hogy a felek önként elfogadják azt. A közvetítő - eltérően a bírótól vagy választott bírótól - nem döntéshozó személy, az a szerepe, hogy segítse a feleket a megállapodásuk létrehozásában. A közvetítő kétféle módon támogathatja a feleket. Az egyik szerint - amelynek „egyszerűsítő közvetítés” az elnevezése - a közvetítő arra törekszik, hogy megkönnyítse a felek közötti kommunikációt. így a felek egymás * A WIPO Választott Bíráskodási és Közvetítő Központja által kiadott „Útmutató” (Genf 1996) alapján. nézeteit és érdekeit jobban megérthetik. A másik modell a „kiértékelő közvetítés”, amely során a közvetítő a felek közt fennálló vitás ügyet kiértékeli. A felek szabadon állapítják meg, hogy elfogadják-e ezt vitájuk megoldásaként. A felek határozzák meg, hogy a fenti két modell közül melyiket alkalmazzák. A WIPO Központja ebben a választásban is segít. A közvetítés bizalmasságon és titkosságon alapuló eljárás, tehát az őszinteségnek és a nyitottságnak nagy szerepe van ebben az eljárásban. A végső döntés nem tartalmaz olyan következtetést, amely meghaladná az eljárás terjedelmét. A felek nem használhatják fel a döntést más, későbbi peres vagy választott bírói eljárásban sem. Ha a felek megegyeznek abban, hogy közvetítő tevékenységet alkalmaznak vitájuk rendezése során, akkor a WIPO erről szóló szabályzatának alkalmazását köthetik ki. Miben különbözik a közvetítés a választott bíráskodástól? A fő különbség abban áll, hogy a közvetítői eljárás alatt a felek végig megőrzik a vitás ügyben való felelősségüket és az eljárás feletti kontrolijukat, továbbá nem adják át a döntés jogát a közvetítőnek. Konkrétan ez két dolgot jelent. 1. A választott bíráskodás eredményét objektív mérték - az alkalmazott jog - határozza meg. Közvetítés esetén az eredményt a felek kívánságai határozzák meg. Tehát itt a felek a döntéshozatalban aktívabban részt vehetnek és így üzleti érdekeiket is jobban figyelembe tudják venni. Ezért szokták azt mondani, hogy a közvetítés érdekeken, a választott bíráskodás jogon alapuló eljárás. A közvetítés során a döntés sokkal inkább a felek jövőbeli üzleti érdekeit szolgálja. 2. A választott bíráskodás igénybevétele esetén a félnek meg kell győznie az igazáról a bíróságot; beadványait is a
