Iparjogvédelmi Szemle, 1996 (101. évfolyam, 1-6. szám)
1996 / 2. szám - Dr. Szarka Ernő: Iparjogvédelem Magyarországon. 100 éves a Magyar Szabadalmi Hivatal
Iparjogvédelmi Szemle, a Szabadalmi Közlöny és Védjegyértesítő melléklete 101. évfolyam II. 1996. április DR. SZARKA ERNŐ Iparjogvédelem Magyarországon 100 éves a Magyar Szabadalmi Hivatal I. SZABADALMI OLTALOM Már több mint 100 éve, hogy az Ausztriával monarchia formájában szövetkezett Magyarország törvényhozása az 1893. évi XLI. törvénycikkel módosította az Ausztriával kötött vám- és kereskedelmi szövetséget olyan módon, hogy 1894. január 1-jével országunk visszakapta teljes törvényhozói szabadságát. Ez a törvény lehetővé tette, hogy új, az ország igényeinek megfelelő szabadalmi törvény jöjjön létre. Az ezzel kapcsolatos törvényhozó munka olyan gyors volt, hogy a kereskedelemügyi miniszter a törvényjavaslatot már 1894 novemberében az országgyűlés elé terjeszthette, ezt az országgyűlés 1895-ben elfogadta (1895. évi XXXVII. törvénycikk) és 1896. március elsején hatályba is lépett. Az első önálló magyar szabadalmi törvény nem a semmiből keletkezett, hanem része - igaz, hogy roppant jelentős része - volt egy fejlődési folyamatnak. A fejlődési folyamaton itt kétfélét értünk: a technika fejlődésével párhuzamosan az iparjogvédelem fejlődését és az osztrákmagyar államközi kapcsolatok fejlődését. Gyári szabadalmak Ausztria-Magyarország történetében először az úgynevezett gyári szabadalmak jelentkeztek. Ezek valójában privilégiumok voltak, amelyek azért születtek, hogy az uralkodó különböző kiváltságokkal, kedvezményekkel, előnyökkel, mentességekkel fellendítse a fejletlen ipart. Az első, Ausztria-Magyarországon adott gyári szabadalmat I. Lipót 1672-ben adományozta a linzi Christian Sindnek gyapjúszövetgyárra. Ennek a hatálya azonban nem terjedt ki Magyarországra. 31 évvel később, 1703-ban megszületett az első, Magyarországra érvényes gyári szabadalom posztó és egyéb szövetek festésére, amely szabadalmat szintén I. Lipót adományozta Daniel Erasmus De Monte Gratiae római szent birodalmi lovag részére, aki az adomány levéllel együtt a magyar nemességet is megkapta. A gyári szabadalmak adományozásában a XIX. század elejéig sohasem állt be szünet. Törvényi szabályozásuk azonban nem volt, az adományozás uralkodói kegynek számított, a kedvezmények, azok kizárólagossága, időtartama esetről-esetre változott. Megállapítható azonban, hogy az egymást követő uralkodók (I. József, III. Károly, Mária Terézia, II. József) nem rapszodikusan, kényükkedvük szerint adták az ilyen jellegű privilégiumokat, hanem mindig az ipar fejlesztése lebegett előttük célként. Különösen áll ez a kizárólagos jogok vagy nem kizárólagos jogok gyakorlására. A gyári szabadalmak alapvetően nem tekinthetők találmányi szabadalomnak, de ahogyan haladt előre a technikai fejlődés, úgy épültek be a gyári szabadalmakba találmányok is. Báró Madruczy András 1770. január 13-án kapott 10 évre gyári szabadalmat tojáshéjból fehér festék gyártására-, de nem nehéz kiolvasni az adománylevél szövegéből, hogy itt találmányról is szó van. Nem tévedünk nagyot, ha báró Madruczy Andrást tekintjük az első magyar embernek, aki találmányra kapott szabadalmi oltalmat. Sajnos, a szabadalomlevél alapján Magyarországon nem létesült fehérfestékgyár. Gyári szabadalmak adományozása a XVIII. század kilencvenes éveiig jellemző, bár a XIX. század huszas éveiig még találunk belőlük néhányat mutatóban. Találmányi szabadalmak A találmányi szabadalmak inkább felelnek meg a jelenlegi szabadalom fogalmának, ezek mindig a technikai fejlettség egy adott fokán jelentek meg. Angliában 1623-ban, Franciaországban 1791-ben szabályozta törvény a találmányi szabadalmakkal kapcsolatos kérdéseket. A kevésbé fejlett Ausztria-Magyarországon is volt igény a találmányok oltalmára, de törvény ezt csak a XIX. század elején szabályozta. Addig, akárcsak a gyári szabadalmak esetében, a találmányi szabadalmak adományozását nem szabályozta törvény, csak királyi kegy.
