Iparjogvédelmi Szemle, 1996 (101. évfolyam, 1-6. szám)
1996 / 1. szám - Tanulmányok. Ficsor Mihály Zoltán: Az új szabadalmi törvényről
Az új szabadalmi törvényről 5 ségű szabadalom vagy használati mintaoltalom tárgyával egyezik. Az új törvény pedig fikciót állít fel, amelynek értelmében a technika állásához tartozónak kell tekinteni az olyan korábbi elsőbbségű szabadalmi vagy használati mintaoltalmi bejelentés tartalmát is, amelyet a bejelentési eljárásban a vizsgált bejelentés elsőbbségi időpontját követően közzétettek, illetve meghirdettek. A korábbi szabályozás szerinti igényrontás esetén a megoldások egyezőségét az igénypontok alapján kellett megállapítani, az új törvény által felállított fikció szerint pedig az említett bejelentések egész tartalma a technika állásához tartozik, s így újdonságrontó. Az igényrontás - mint az oltalmazhatóságot kizáró ok - rendeltetése csak a kettős szabadalmaztatás megakadályozása, s ezért csak a megadott oltalom lehet igényrontó hatású. Az új törvény szerinti fikció - miközben a kettős szabadalmaztatást is kizárja - az újdonság megítélésében érvényesül: ezért az újdonságrontó hatást nem az oltalom megadásához, hanem a bejelentés hatósági publikálásához köti. Meg kell jegyezni, hogy a nemzetközi szabadalmi bejelentések tartalmát csak akkor kell a Szabadalmi Együttműködési Szerződés szerinti közzététel alapján a technika állásához sorolni, ha a bejelentés magyar fordítását külön jogszabály [ez jelenleg a 29/1980. (VII. 29.) MT rendelet] rendelkezéseinek megfelelően benyújtották. A technika állásának teljes kiterjesztésű értelmezésére vonatkozó szabályok alkalmazása szempontjából a kivonatot nem lehet a bejelentés tartalmához sorolni, mivel a kivonat - a törvény 60. §-ának (3) bekezdése értelmében - kizárólag a műszaki tájékoztatás céljára szolgál. Az újdonságot érintő fontos eltérés az eddigi szabályozáshoz képest, hogy az új törvény rendelkezik az ún. türelmi időről. Ennek megfelelően a találmány nyilvánosságra jutásának bizonyos esetekben nincs újdonságrontó hatása, ha a nyilvánosságra jutástól számított hat hónapon belül megteszik a szabadalmi bejelentést. A törvény a kiállításon való bemutatást is ide sorolja, szükségtelenné téve ezzel a régi jog szerinti kiállítási elsőbbséget. A bejelentő csak akkor tarthat igényt arra, hogy találmányának kiállításon történő bemutatását hagyják figyelmen kívül a technika állásának meghatározásakor, ha ennek érdekében kiállítási nyilatkozatot tesz és benyújtja a kiállítási igazolást (2-3. §). A új törvény szerint csak meghatározott alkotói teljesítményt képviselő megoldások részesülhetnek szabadalmi oltalomban. Ezt az alkotói követelményt érvényesíti a feltalálói tevékenység oltalmazhatósági kritériuma. A feltalálói tevékenység akkor állapítható meg, ha a megoldás a technika állásához képest nem nyilvánvaló. A nyilvánvalóság megítélésében az adott műszaki területen jártas szakember tudása a zsinórmérték. Ha a technika állásához tartozó ismeretek szakember számára elegendő útmutatást adtak a megoldás megvalósításához, azaz az ilyen ismeretek alapján feltalálói tevékenység nélkül is el lehetett jutni a bejelentett megoldáshoz, akkor az nem részesülhet szabadalmi oltalomban. Tekintettel arra, hogy a törvény 2. §-ának (3) bekezdésében foglalt fikció - vagyis a technika állásának teljes kiterjesztésű értelmezése - valójában hozzá nem férhető ismereteket minősít bárki számára hozzáférhetőnek, e fikció a feltalálói tevékenység szempontjából nem alkalmazható: a feltalálói tevékenység megítélésekor a technika állását ennyivel szűkebben kell figyelembe venni. A 2. § (3) bekezdésének tehát kizárólag az újdonság elbírálásakor van csak jelentősége (4. §). Az ipari alkalmazhatóság követelményével a törvény lényegében a találmány reprodukálhatóságát, ipari, illetve mezőgazdasági felhasználásra való alkalmasságát teszi a szabadalmazhatóság feltételévé. Összhangban a nemzetközi gyakorlattal - így a Párizsi Uniós Egyezmény 1. cikkének (2) bekezdésével és az egyes nemzeti jogokban elteijedt meghatározással - az ipari alkalmazhatóság szempontjából az ipari jelleget a lehető legtágabban kell érteni. A törvény értelmében az ipari alkalmazhatóság a találmány ismérve, a megoldott feladatnak azonban nem kell feltétlenül az ipar területére esnie. így oltalomban részesülhetnek pl. orvosi műszerek, gyógyszerek, sporteszközök vagy játékok is (5. §). A törvény összefoglalja azokat a feltételeket, amelyek teljesítése esetén a bejelentő a találmányra szabadalmat kap; megfogalmazásával egyértelművé teszi, hogy a szabadalmi hatóságnak nincs diszkrecionális jogköre a szabadalmak engedélyezését illetően. E feltételek a szabadalmazhatóság szükséges és elégséges feltételei. Bármelyikük hiánya esetén a találmány nem részesülhet szabadalmi oltalomban; együttes meglétük esetén viszont a találmányra - más szempontok mérlegelése nélkül - szabadalmat kell adni. A szabadalmi oltalomból kizárt találmányok körét a törvény a lehető legszűkebben vonja meg: csupán azokat sorolja ide, amelyek közzététele vagy hasznosítása a közrendbe, vagy a közerkölcsbe ütközne. Fontos szabály az, amely egyértelművé teszi: a hasznosítás nem tekinthető a közrendbe ütközőnek pusztán azért, mert valamely jogszabállyal ellentétben áll. Aközrend fogalmának e rendelkezés alkalmazásában a francia „ordre public”, illetve az angol „public policy” fogalmával azonos jelentést kell tulajdonítani, amely jogrendszerünk alapvető - társadalmi-jogi berendezkedésünk meghatározó értékrendjét kifejezésre juttató - intézményeit és elveit foglalja magában. Ebből a szempontból lényegében ugyanazokat a jogszabályi rendelkezéseket kell a közrendhez sorolni, amelyek nemzetközi magánjogi gyakorlatunkban is ide tartoznak (6. §). b) A találmányból és a szabadalmi oltalomból eredő jogok és kötelezettségek A találmány megalkotásából személyhez fűződő és vagyoni jogok erednek. Az új törvény alapvetően az eddigi szabályozásra és joggyakorlatra támaszkodva rendelkezik a feltaláló személyhez fűződő jogairól, kiemelve a szerzőség és névfeltüntetés jogát. E jogok a feltaláló erkölcsi elismerését
