Iparjogvédelmi Szemle, 1996 (101. évfolyam, 1-6. szám)
1996 / 2. szám - A Magyar Szabadalmi Hivatal centenáriumi díszünnepsége a Magyar Állami Operaházban 1996. március 21.
2 A Magyar Szabadalmi Hivatal centenáriumi díszünnepsége Felkérem Dunai Imre ipari és kereskedelmi miniszter urat ünnepi köszöntőjének elmondására. Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Amikor a kormányzatnak azokkal a gondokkal és feladatokkal kell megbirkóznia, amelyek egy gazdaság korszakváltásához kapcsolódnak, nem kerülheti meg, hogy visszapillantson jelentős eseményekre, mint amilyen az önálló magyar szabadalmi rendszer centenáriumának ünnepe. Fokozódik ennek a visszapillantásnak a fontossága akkor, amikor alapvetően ez érinti a magyar műszaki fejlődés 100 évét is. Már a működési adatok is lenyűgözőek: 100 év termése, 210 ezer megadott magyar szabadalom, ami feldolgozottan és a legmodernebb adathordozókon ma megtalálható. Az ugyancsak 100 éves Szabadalmi Közlöny és Védjegyértesítő ma is ellátja feladatait és nyomon követi a bejelentések sorát a megadott jogok közléséig. Hölgyeim és Uraim! Ha meggondoljuk, hogy a szabadalmi információk a világ legértékesebb műszaki ismeretanyagainak kategóriájába tartoznak, szinte felmérhetetlen az a lehetőség, ami a technológiaváltás és a ma piaci követelményei megvalósítására irányuló erőfeszítések számára rendelkezésre áll. Az iparjogvédelem funkciója a piaci áru szellemi értékkomponenseinek értékvédelme, és e funkció alapján egyértelmű, hogy ez a piacgazdaság nélkülözhetetlen eleme. Ezen a téren a polgárosodó, az ipar fejlődésében élenjáró országok voltak a kezdeményezők: Anglia 1624- től, az Amerikai Egyesült Államok 1790-től, Franciaország pedig 1791-től kezdte kialakítani szabadalmi rendszerét, s ezzel egyidejűleg hozta létre szabadalmi hatóságait. Ausztria-Magyarország már a múlt század első évtizedeiben kezdett törvényeket alkotni a szabadalmakkal kapcsolatban. A kiegyezés után, a múlt század utolsó évtizedeiben vált lehetővé az első önálló magyar szabadalmi törvény létrehozása, amelyet az Országgyűlés 1895. július 7-én fogadott el, 1896 márciusában lépett hatályba. Ennek ma 100 éve. Az elmúlt 100 évre jellemző volt Magyarország aktív részvétele a nemzetközi iparjogvédelmi együttműködésben, s folyamatos lépéstartása az e téren folyó jogfejlődéssel. Ennek köszönhető, hogy a centenáriumi évben már arra is sor kerülhet, hogy - összhangban a Magyar Köztársaság és az Európai Közösségek között aláírt társulási megállapodásban vállalt kötelezettségünkkel - benyújthatjuk csatlakozási kérelmünket az Európai Szabadalmak Engedélyezéséről szóló Megállapodáshoz. Magyarország 1909 óta tagja az ipari tulajdon oltalmára 1883-ban létesült Párizsi Uniós Egyezménynek, amely mindmáig alapvető szerződés. Ennek alapján részesülnek a külföldi bejelentők hazai szabadalmi, védjegy- és ipari mintaoltalmi bejelentéseikkel és megszerzett jogaikkal kapcsolatban a belföldiekkel egyenlő elbánásban, s igényelhetik az úgynevezett „uniós elsőbbséget”. Számos nemzetközi megállapodás született a Párizsi Uniós Egyezmény alapján. Magyarország csaknem mindegyiknek tagja. Különösen kiemelkedő a védjegyek nemzetközi lajstromozására irányuló Madridi Megállapodás, az ipari minták nemzetközi lajstromozására irányuló Hágai Megállapodás, valamint a Szabadalmi Együttműködési Szerződés. Ezek a szerződések lehetővé teszik a tagállamok bejelentőinek a többi országra kiterjedő hatályú, egyszerű eljárással történő jogszerzést, ami költség- és időmegtakarítást jelent. Az iparjogvédelmi nemzetközi együttműködésben vezető szerepet jártszik a Szellemi Tulajdon Világszervezete (WIPO), amelynek Magyarországgal együtt mintegy 120 tagja van. Az elmúlt években alakult ki, és egyre jelentősebbé válik Magyarország együttműködése az Európai Szabadalmi Hivatallal. Ez a Hivatal az Európai Közösséggel együtt anyagi és szellemi ráfordítást ad a Regionális Iparjogvédelmi Program (RIPP) keretében, hogy Közép-Kelet Európa országai teljes mértékben felzárkózzanak az iparjogvédelem területén is. Hölgyeim és Uraim! A magyar ipaijogvédelmi jogszabályok alapvetően a hagyományos, nemzetközileg elfogadott piacgazdasági jogi elveket érvényesítik. Ezen elvek érvényesülése, a különböző oltalmi formákkal kapcsolatos bejelentések száma általában jelzi a piaci folyamatok változásait. Az 1995-ös összes szabadalmi bejelentések száma meghaladja a 20 000-et, az 1994-es 17 000-rel szemben. A bejelentések számának növekedése - aminek nagyobb része külföldről származik - azt mutatja, hogy a magyar piac iránt növekedik a bizalom és az érdeklődés. Ez jó. Ugyanakkor a hazai eredetű bejelentések számának csökkenése jelzi, hogy a piac és a technológiai fejlődés közötti visszacsatolást ismételten át kell gondolnunk. Ugyancsak az itt felhalmozott műszaki értékeknek a jobb hasznosítása veti fel azt a problémát,
