Iparjogvédelmi Szemle, 1996 (101. évfolyam, 1-6. szám)
1996 / 1. szám - Centenáriumi események. A Magyar Szabadalmi Hivatal Nemzetközi Elektrografikai kiállításának megnyitója
A Magyar Szabadalmi Hivatal nemzetközi elektrografikai kiállításának megnyitója 43 ria” egy tőről fakadnak, akárcsak az „ars inveniendi”, a feltalálás mestersége. A teremtő szellem tobzódása, az ész és az érzelem szinergiája egy évszázaddal korábban, 1895/96 fordulóján ritka termékeny periódust eredményezett hazánkban. Ekkor létesült Budapesten az Eötvös József Collegium és a Révai Testvérek Irodalmi Intézete, épült meg a Műcsarnok és a Ferenc József híd. Ekkor kezdett termelni a Győri Vagon és Gépgyár és az első hazai gépkocsiüzem, a Benz gyár. Megszületik az Iparművészeti Múzeum, életre kél a nagybányai művésztelep. A XIX. század vége a magyar találmányok egyik aranykora: Irinyi János, Petzval József, Jedlik Ányos, Eötvös Loránd önálló munkássága mellett halhatatlan teljesítmények születnek Ganz Ábrahám és Mechwart András vagy Déri-Bláthy-Zipernowsky együttműködéséből. E korszak messzefénylő bizonyítása Abraham Lincoln találó méltatásának: „a szabadalmi rendszer a tehetség tüzéhez az érdek olaját adta”. Iparjogvédelmünk az elmúlt évszázadban a műszaki alkotások fenntartásának és a korszerű technológiai tudás hazai hasznosításának egyaránt biztos keretéül szolgált. Az Országos Találmányi Hivatal - a jövő év elejétől régi-új nevén Magyar Szabadalmi Hivatal - centenáriumi programját rendhagyóan megnyitva „kezet és teret” nyújt az ezredforduló egyik jellegzetes, technikai ihletettségű Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Századunk utolsó harmadának képzőművészete a múltba való visszanyúlások, merítések művészete. Az utóbbi húsz esztendőben jóformán csak „post-” és „neo-” előtagú irányzatok mutatkoztak az európai művészetben, a tág tartományú posztmoderntől a szűkebb mezőket bejáró neogeometrikus, neokonstruktiv és egyéb tendenciákig. A ’80-as évek magyar művészetét - elsősorban a piktúrát - eluraló új, szenzibilis festésmód elnevezése megtéveszthető lenne, ha nem tudnánk, hogy ez a koncepttel feleselő festői látásmód részben a német expresszionizmus, részben a Chirico-féle metafizikus festészet olasz változatának tanulságaiból építkezett. Magam egyetlen olyan „post-” prefixummal induló szakkifejezést ismerek, amely nem a múltból merítve próbál valami látszati újat teremteni, hanem értéket kíván átminősíteni, a „grand art”-ba átemelni, s ez a Joseph Kadar által preferált post-mail-art, ami nem a korábban a művészet margóján elhelyezkedő postaművészet utáni postaművészetet jelenti, hanem a posta útján terjesztett vizuális üzeneteket műtárgynak tekinti, azonos értékűnek a rézkarccal, litográfiával, egyszóval a hagyományos grafikai műfajokkal. képzőművészeti irányzatának. Az elektrografika, Joseph Kadar párizsi magyar mester iskolateremtő műfaja ma két távoli és gazdag jelentésű mozzanatot juttat eszembe. A feltalálás mesterségének egyik hazájában, Angliában 1449-ben az első találmányi szabadalmat John of Utynam színesüveg-készítési eljárására kapta. Az önálló magyar szabadalmi törvénnyel egy időben, 1895-ben született Moholy Nagy László, a technikai művészetek (film, fotó, fény) XX. századi óriása. Aművészeti és technikai alkotótevékenység kölcsönhatásából új képesség születhet: a jövő invenciózus megalkotása. Dr. Bendzsel Miklós Joseph Kadar rendkívül összetett, de egyetlen logikus ívre felfeszülő pályaképének elemzése hosszú időt venne igénybe, inkább arról beszélek, amiről a mai ünnepi esemény szól, az elektrografikákról, melyeket pontosabban art-electro-image-nak nevezhetnénk. Az elektrografika archetípusa a „xerox”, melyet Chester Carlson 1937-ben szabadalmaztatott, s az első készülék 1938-ban kezdett működni. A második emeleti előtérben láthatjuk az amerikai David Bolyard hommage-típusú portréját a feltalálóról, amely a finom tárgyi utalásokkal együtt voltaképpen fotószerű portré, hű tehát alanyához, hiszen a „xerox” mint technika, eredetileg a pontos másolásra volt hivatott. Mindjárt gyorsan megemlítem az olasz Nicola Denti Hommage ä Picasso c. lapját, ami már a mai modern értelemben vett, a gépet eszközként - horribile dictu - ecsetként használó művészi attitűd szép példája. A független műfajjá váló elektrografika Európán kívül is jól jegyzett mestere, Joseph Kadar a reliefszerű, plasztikus elektrografikával újította meg a műfajt, máig voltaképpen csak őműveli. Christian Rigai okos esszét szentel Kadar gyűrt grafikáinak. Az ő elektrografikai tevékenysége egyébiránt - ellentétben kortársaiéval - összegző, sum-