Iparjogvédelmi Szemle, 1996 (101. évfolyam, 1-6. szám)
1996 / 1. szám - Tanulmányok. Ficsor Mihály Zoltán: Az új szabadalmi törvényről
Iparjogvédelmi Szemle, a Szabadalmi Közlöny és Védjegyértesítő melléklete 101. évfolyam 1 1996 február TANULMÁNYOK FICSOR MIHÁLY ZOLTÁN Az új szabadalmi törvényről* BEVEZETÉS Mark Twain íróként ismertté vált feltaláló szerint „egy ország szabadalmi hivatal és jó szabadalmi jogszabályok nélkül olyan, mint a rák, amelyik nem tud előremenni csak oldalt meg hátra”. Az önálló magyar szabadalmi jog centenáriumát e gondolat jegyében új szabadalmi törvénnyel ünnepli a magyar iparjogvédelmi jogalkotás. Az Országgyűlés 1995. április 25-i ülésnapján-ellenszavazat nélkül - elfogadta a találmányok szabadalmi oltalmáról szóló 1995. évi XXXIII. törvényt. A szellemi tulajdon védelmével kapcsolatos hazai kodifikáció ezzel kétségkívül fontos állomásához érkezett; e törvényhozási lépés kezdetét jelenti annak a folyamatnak, amely - a korábbi részleges módosításokat követően — iparjogvédelmi és szerzői jogi jogszabályaink teljes körű újraalkotásához vezet. Az új szabadalmi törvény példaértékű is ilyen szempontból, hiszen egyértelműen kifejezésre juttatott célja a találmányok jogi védelmének korszerű, a piacgazdasági és jogharmonizációs követelményeket is kielégítő szabályozása. A SZABADALMI RENDSZER KÖZGAZDASÁGI RENDELTETÉSE A gazdaság versenyképességének fokozása elképzelhetetlen a műszaki, technológiai fejlesztés előtérbe állítása nélkül. Elengedhetetlen a hazai termékválaszték, illetve az annak előállítására szolgáló technológia jelentős korszerűsítése. Az „innovációbarát”, a műszaki alkotómunkát ösztönző és a technológia transzferjét elősegítő környezet fontos jogi eleme a szellemi alkotások - s különösképpen a találmányok - oltalma. Míg a tervgazdálkodás, a túlsúlyos állami tulajdon és a hiánygazdaság viszonyai között a szabadalmak szerepe elsősorban arra korlátozódott, hogy a hatóság által kiállított „fizetési bizonylatként” szolgáljanak a feltalálók munkabéren felüli díjazásához, az elmúlt időszakban a magántulajdon arányának növekedése, a külföldi működőtőke behozatala és a gazdasági verseny kibontakozása folytán a szabadalmak hagyományos - a piacgazdaságokban jellemző - funkciói kerültek előtérbe. A szabadalmi rendszernek az a közgazdasági rendeltetése, hogy biztosítsa a kutatási és fejlesztési ráfordítások megtérülését, előmozdítsa a találmányok nyilvánosságra hozatalát és megvalósítását, valamint ösztönözze az alkotó tevékenységet. Ezt az utánzás időleges tiltása révén, jogilag védett hasznosítási pozíció megteremtésével éri el. A szabadalmi rendszernek a kutatás és a fejlesztés előmozdításában játszott szerepe világosan rajzolódik ki, ha arra gondolunk, hogy a legtöbb szabadalmi törvény az ipari forradalom korában született. Hasonlóképpen beszédes adat, hogy a fejlett ipari országokban végzett felmérések szerint szabadalmi oltalom hiányában a kisvállalkozások több mint 50%-a, a nagyvállalatoknak pedig mintegy 35%-a nem ruházna be a kutatásba és a fejlesztésbe. Nyilvánvaló, hogy a kutatásra és a fejlesztésre fordítható hazai pénzeszközök szűkössége mellett fokozott szükségünk van a fejlesztési eredmények korszerű és hatékony jogi védelmének megteremtésére. A szabadalmi oltalommal járó kizárólagosság, időleges monopolhelyzet ad ugyanis lehetőséget arra, hogy a találmány szerinti új termék forgalmazásával, illetve új eljárás alkalmazásával kifejlesztője méltányos haszonhoz jusson. Oltalom híján az új terméket utánzók, az új eljárást másolók a kifejlesztőnél alacsonyabb árat érhetnének el, hiszen áruikat nem terhelnék a kutatás-fejlesztés költségei. Ezáltal - szabadalom nélkül - éppen az új megoldások kifejlesztői kerülnének hátrányba a másolókkal, „koppintókkal” szemben. A szabadalmi jog a feltalálói tevékenység ösztönzéséhez is hozzájárul. A feltalálók elismerése, megbecsülése erkölcsi és gazdasági szempontból egyaránt indokolható, és a jog ennek megfelelően mindkét fajta elismerésről gondoskodik. Goethe szerint a feltaláló a nemzet tanítója, A Magyar Iparjogvédelmi Egyesületben 1995. október 25-én tartott előadás bővített, szerkesztett változata.
