Iparjogvédelmi Szemle, 1996 (101. évfolyam, 1-6. szám)
1996 / 1. szám - Dr. Vida Sándor: Eredetmegjelölések és földrajzi árujelzők oltalma az EK-ban
32 Dr. Vida Sándor anyagot, gyártási eljárást, szolgáltatás által nyújtott teljesítményt, annak minőségét, az áru tartósságát és egyéb jellemzőit (50. cikk, 1. bek.), a részletes szabályok vonatkozásában fjedig a törvény a 2. sz. Mellékletre utal (50. cikk. bek.). A 2. sz. Melléklet 3. pontja a földrajzi eredetre utaló tanúsító védjegyről rendelkezik. Ez az előírás szinte szó szerint egyezik a kollektív védjegyről szóló, analóg rendelkezésekkel: a tanúsító védjegy bejegyzésének ugyancsak nem akadálya, ha a megjelölés kizárólag az áru földrajzi származására utal. A továbbiakban a tanúsító védjegyre vonatkozó egyéb előírások a földrajzi származásra utaló, tanúsító védjegyekre nézve változatlanul irányadóak. Nevezetesen:- a védjegyjogosult maga nem folytathat ipari vagy kereskedelmi tevékenységet (4. pont),- a védjegy nem lehet megtévesztő (5. pont),- a védjegy használatát Szabályzatban kell rendezni (6. pont).- a Szabályzatot a Szabadalmi Hivatalnak jóvá kell hagynia (7., 8., 9. pont),- a Szabályzatot közzé kell tenni (10. pont),- a Szabályzat módosítható (11. pont),- a védjegy csak a Szabadalmi Hivatal hozzájárulásával ruházható át (12. pont),- a bitorlás sajátos eseteinek meghatározása (13., 14. pont),- törlési okok (15. pont),- a bejegyzés érvénytelenítése (16. pont). Amint látható, az angol szabályozás sok hasonlóságot mutat a franciához. A lényeges különbséget szerintem az jelenti, hogy Nagy-Britanniában a tanúsító védjegy intézménye hosszabb múltra, számottevő gyakorlati tapasztalatokra tekinthet vissza, amit a szabályozás részletessége is szemléltet; Franciaországban ezzel szemben ez a szabályozás újdonságot jelent. ÖSSZEFOGLALÁS Az eredetmegjelölések és a földrajzi árujelzők oltalmával kapcsolatos rendelkezések ismertetése során a párhuzamosságok talán zavarták az olvasót. Néhány helyen megkíséreltem ezeket egy másik jogszabályra történő utalással kiküszöbölni, de ezt a módszert csak csínjával alkalmaztam, mert a túlzott általánosítás végül is egyrészt az érthetőség rovására mehet, másrészt - s ez a nagyobb veszély - torzulásokat eredményezhet. Mit tegyen a magyar kodifikátor? Sem az EK-normák, sem a TRIPS-rendelkezések átvétele nem halasztható sokáig. Sőt minél előbb honosítjuk meg azokat - függetlenül az EK-ba való belépés-felvétel tervétől - külkereskedelmünk szempontjából ez csak előnyökkel járhat. A TRIPS törvény beiktatása mindenesetre jelentősen egyszerűsíti majd a helyzetet, akkor csak a „maradvány” szabályoknak a kodifikálása felől kellene gondolkozni. Persze ez sem kevés, hacsak arra gondolunk, hogy a téma egyik alapos ismerője, szinte „kapásból” már egy évvel ezelőtt hány gondolatot vetett fel erre.40 Elvi általánosságban a magam részéről csupán azt kívánom hangsúlyozni, hogy az ország gazdaságpolitikai érdekeire tekintettel, valamint a fennálló nemzetközi kötelezettségeinkre figyelemmel (az eredetmegjelölések oltalmáról szóló Lisszaboni Megállapodásban való tagságunk) továbbra is inkább a francia típusú szabályozást volna célszerű követnünk, azzal az eltéréssel, hogy a franciajogban kiforratlannak látszó kollektív védjegy és tanúsító védjegy törvényi szabályozásának átvétele helyett inkább a német (esetleg angol) modellt követjük. E tanulmány célja, a szakirodalom által már korábban feltárt kérdéseknek más aspektusokból történő újbóli megvilágítása, kiegészítő tárgyalása volt. Időszerűvé tette ezt az új védjegytörvény előkészítése, amelyben véleményem szerint (külön fejezetben) célszerű lesz az eredetmegjelölések és a földrajzi árujelzők oltalmának szabályozása is.
