Iparjogvédelmi Szemle, 1996 (101. évfolyam, 1-6. szám)
1996 / 1. szám - Dr. Vida Sándor: Eredetmegjelölések és földrajzi árujelzők oltalma az EK-ban
30 Dr. Vida Sándor új magyar védjegytörvénybe is célszerű volna felvenni, hiszen nem ritka, hogy a bitorlási per nemcsak védjegyjogi, de versenyjogi vagy átalános polgári jogi - vagy éppen csak ezek egyike - alapján indul.) A német védjegytörvény ugyancsak elhatárolja a földrajzi árujelzőt az árunévtől: árunévvé alakul a földrajzi árujelző, ha az elvesztette eredeti földrajzi jelentését (ursprüngliche Bedeutung verloren), s az áru fajtájára, rendeltetésére vagy egyéb tulajdonságára utaló megjelöléssé alakult át (126. §, 2. bek.). Helyesen mutat rá ezzel kapcsolatban az egyik szerző, hogy az árunévvé történő átalakulás vonatkozásában a közönség felfogása (Ver-kehrsauffassung) a döntő.32 Figyelemreméltó e vonatkozásban a törvény mértéktartó indokolása, amely szerint a földrajzi árujelző árunévvé való átalakulása vonatkozásában a korábbi jogszabály terminológiájának (nevezetesen a „kizárólag” szónak) az átvételét a törvény mellőzi, mégpedig annak érdekében, hogy a német jog és az európai jog ne alkalmazzon eltérő mércét.33 A törvény indokolásának ez a mondata előreveti annak árnyékát, hogy az eddig rendkívül szigorú német bírói gyakorlat nagyvonalúbb lesz, s alkalmazkodik a többi ország liberálisabb gyakorlatához. Az oltalom tartalmát a törvény három kategória vonatkozásában szabályozza. a) Az oltalom általános feltételét a megtévesztés hagyományos szabályának kimondása biztosítja (127. § 1. bek.). Nevezetesen a törvény tiltja földrajzi árujelzők használatát olyan árukon, amelyek más helyről származnak, mint amire a földrajzi megjelölés utal. b) Magasabb kategóriát képeznek az olyan földrajzi árujelzők, amelyek az áru különös tulajdonságára vagy meghatározott minőségére utalnak, ezekre a törvény messzebbmenő oltalmat biztosít (127.§ 2. bek.). Véleményem szerint e vonatkozásban egyenlőségjelet lehet tenni az EK-rendelet által meghatározott eredetmegjelölések és a német törvényben „különös tulajdonságokra vagy meghatározott minőségre” utaló földrajzi árujelzők között, s talán csak a német jogszabályalkotónak az eredetmegjelölésekkel szembeni közel évszázados ellenszenve tükröződik ebben a sajátos fogalmazásban. c) Végül a „legelőkelőbb” kategóriát azok a földrajzi árujelzők képezik, amelyeknek különös hírneve van (besonderer Ruf), itt tehát a közismert vagy híres földrajzi árujelzőkről van szó (127. § 3. bek.). Ez a rendelkezés törvényerőre emeli a korábbi versenyjogi gyakorlatot. Példaként csak azt az esetet említjük, amikor német importőr a francia ásványvizet franciául és németül úgy reklámozta, hogy „Un Champagne des Eaux Minérales” (pezsgő az ásványvizek között); ily módon imagetransfer segítségével az egyik legértékesebb francia eredetmegjelölésnek, illetve a Champagne borvidéknek hírnevét és attraktív hatását vitte át az ásványvízre. Jogellenes magatartása miatt a német bíróság mindhárom fokon elítélte és eltiltotta a Champagne földrajzi megjelölésre való utalást.34 A földrajzi árujelzők jogellenes használatának polgári jogi szankciói: abbahagyásra kötelezés, kártérítés (128. §) büntetőjogi szankciói: pénzbüntetés (145. §), zárlat és elkobzás (151. §). A földrajzi árujelzők bejegyzésével, a bejegyzés elleni felszólalással kapcsolatos szabályokat a védjegytörvény végrehajtási rendelete (54-62 §.) tartalmazza.35,36 V. EGYÜTTES (KOLLEKTÍV) VÉDJEGY A NÉMET, FRANCIA ÉS ANGOL JOGBAN Nemcsak Magyarországon, de Németországban, Franciaországban és Nagy-Britanniában is a földrajzi megjelölések jelentős része (Franciaországban úgy tűnik valamennyi), ha védjegyként be van jegyezve, úgy egyéni és nem kollektív védjegyként áll oltalom alatt. Az egységes jövőbeli tendencia azonban - amint azt AIPPI Koppenhágai Végrehajtóbizottsági ülésén hozott ajánlás is jelzi37 - kétségtelenül az, hogy az eredetmegjelölések és a földrajzi árujelzők védjegyjogi oltalma kollektív védjegy formájában történjék. Ezért úgy vélem, előbbutóbb a magyar termelőknek is meg kell barátkozniuk ezzel az oltalmi formával, amelynek igénybevételére persze ma is meg lenne a lehetőség, ami persze jogalkalmazási és nem jogszabályalkotási feladat. A következőkben röviden kitérek ezért az idevonatkozó német, francia és angol jogi szabályozásra. 1. A német védjegytörvény a kollektív védjegy fogalmának meghatározása alkalmával kifejezetten említi azt a lehetőséget, hogy ez a védjegytípus az azonos földrajzi származásra is utalhat (97. §, 1. bek.), továbbá az oltalomképesség feltételeinél azt, hogy a kollektív védjegy bejegyzésének nem képezi akadályát, ha az kizárólag a földrajzi származásra utal (99. §), ami más szóval a lajstromozást gátló okok (Freihaltebedürfnis) alóli kivételt jelent. Ez az egyéni védjeggyel szemben persze előnyt jelent, annál ilyen kivételre nincs lehetőség. A földrajzi származást jelző kollektív védjegyek vonatkozásában ugyancsak irányadóak a kollektív védjegyre vonatkozó általános szabályok, vagyis hogy a védjegy bejelentésével együtt a kollektív védjegy szabályzatát is be kell nyújtani (102. §, L, 2. bek.). A földrajzi származásra utaló kollektív védjegyek vonatkozásában különös szabályt jelent, hogy minden az adott földrajzi területen lakó személy, akinek termékei a szabályzatban meghatározott földrajzi területről származnak, valamint az ott meghatározott minőségi jellemzőknek megfelelnek, tagja lehet a kollektív védjegyszövetségnek, és fel kell venni őt a kollektív védjegy használatára jogosult személyek közé (102. §, 3. bek.). Ugyanakkor a törvénynek ez a rendelkezése nem jelent kényszert a kívülállók számára, a kollektív védj egy sző vétségbe való belépésre: a kollektív védjegy jogosultja ugyanis nem akadályozhatja meg, hogy ugyanezt a föld
